Kaposvár éléskamrája
A levezetett sok száz kilométer megtette hatását, de mégsem láthatunk kialvatlan szemeket, fáradt arcokat. Sokan mondják, hogy ezt szokni kell, ez egy különleges életforma. Mondhatnánk úgy is, hogy csak a kemény fából faragott emberek bírják ezt az életvitelt. Ehhez is - mint sok máshoz - elhivatottság kell.
Mert itt bírni kell az időjárás viszontagságait. A metsző hideg szelet, havazást, esőt és forróságot. De a mieink kitartanak és nap mint nap csinálják. De közben az őstermelők is gyülekeznek, hozzák az otthon megtermelt áruikat. Van itt kérem zöldség-gyümölcs, méz, füstölt kolbász és még mi szem-szájnak ingere.
A csarnokban is beindul az élet, húzzák a redőnyt, rendezik a húspultokat. A friss kenyér illata keveredik a reggeli kávé illatával. Közben megy a beszéd a tegnapról, a máról és a holnapról. Természetesen ugratják egymást, mert ez is hozzátartozik a piac különleges világához. Néha elhangzik egy-két keményebb szó, de a végén a vitapartnerek mindig kibékülnek.
No, de kezdődik az élet, jönnek az első vevők, akik a hatórás nyitásnál már itt szeretnek lenni. Megtörténik az őstermelőknél az első alku. Mennyiért adja aranyom? Az sok, nem adná olcsóbban? Mennyit kér? Ja, ha megveszi az egészet, akkor adom olcsóbban is. Megtörtént. A vevő is és termelőnk is jól járt.
Van a piacnak egy íratlan szabálya, vagy talán babona, ugyanis ha az első vevő férfi, akkor jó nap lesz. Nem tudom, hogy mi az eredete, de nem is járok utána. A dél közeledtével vagy ha már eladtak mindent, kezd elcsendesedni a forgatag. Még egy utolsó beszélgetés és kérdés. Na, milyen volt a mai nap? A szokásos válaszok. Lehetett volna jobb is, vagy jó volt. Csak nagyon ritkán, hogy nem a legjobb. De már jön a következő mondat. Holnap majd jobb lesz!
Hát, így éli Kaposvár éléskamrája a mindennapjait.
Fejezzük be mondandónkat az optimista árus szavaival. A holnap szebb és jobb lesz!
