Bejegyzések

A szeretet eredete

A szeretet eredete

Akit szeretnek, azok számíthatnak segítségre is, ha bajban vannak. De a szeretet mély szükségletünk is. Növeli önbecsülésünk, biztonságunk, javítja kedvünk, de egyben jövőnk esélyeit is. E szükségletre gyakran nem fordítunk elég figyelmet, vagy éppen félünk attól, hogy mástól függővé tesz. S veszélyes fegyver is lehet, ha túl sok van belőle, akkor is, ha túl kevés.

A szeretetet lehet cserélni, s akkor legjobb, ha kölcsönös. De mennyi kalamajka is kerekedik belőle, hány per, hány gyilkosság. Mert szeretetet ott lehet tanulni, ahol az van: a családban, generációról generációra. De „civilizációnk” hétköznapi logikája bizony gyakran felborítja a szeretet átadásának és átöröklésének mechanizmusait.

És mi személyesen hogyan állunk a szeretettel és szeretteinkkel? Ez a karácsonyvárás igazi nagy kérdése!

Karácsonyi ez-az, 2013 előtt

Karácsonyi ez-az, 2013 előtt

Még nem gondoltunk a karácsonyra, az ajándékokra. Azóta bizonyára már ők is járják az üzleteket. Ahogy én is megvettem az unokámnak az alvós babát. Pont olyant, amilyenről régebben mindig azt mondtam, „hogy na, ilyen giccset én sohasem fogok megvenni”. És tessék, itt van. Mozog keze-lába, és valami furcsa nyelven gügyög is. Ami miatt mégis megkedveltem, az az, hogy szép az arca, és boldog-vidáman nevetni is tud. Gondoltam, milyen jó lesz hallani, amint együtt kacag majd Rozikával a karácsonyfa alatt.

Bizony, ezt hozza a kor, és az ünnep kedves olvasóim. Talán nem véletlen, hogy a várost járva egy Márai-írás jutott eszembe. Karácsony előtt ő is nézte a kirakatokat. Mivel már egyedül élt, azon morfondírozott, hogy mit is vegyen – magának. Mígnem szomorúan megállapította, hogy tulajdonképpen öregségére már mindene van. Karórája, svájci bicskája, nyakkendője és minden, amit ilyenkor ajándékba szokott kapni az ember. És csendben hazaballagott.

Ha már megemlítettük, akkor fejezzük is be Máraival. Nem azért, mert divatos, nem is azért, mert annak idején mi a gimnáziumban egy sort sem tanulhattunk tőle. Jóllehet a legnagyobb íróink egyike. Kár, hogy betartotta fogadalmát, hogy addig nem lép újra magyar földre, amíg az orosz hadsereg itt van. Tragikus, hogy pár hónappal a kivonulásuk előtt húzta meg San Diegóban pisztolya ravaszát. Ezeket a biztató szavakat ő hagyta ránk örökül: „Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet csoda nélkül élni.”

Csodákra mostanság is nagy szükségünk van. Bekövetkeztükben bízva kívánok kellemes ünnepeket és sikeres 2013-at minden hűséges kaposvári és somogyi olvasómnak.

Akit az isten el akar veszíteni, annak előbb az eszét veszi

Akit az isten el akar veszíteni, annak előbb az eszét veszi

Másképpen nem tudom megmagyarázni azt a szörnyűséget, ami most történt az USA egyik államában. Nem hiszem, hogy épelméjű ember ilyet képes véghezvinni. A gyilkosság mindenképpen elítélendő cselekedet. Aki gyerekeket mészárol le, mert ez mészárlás volt, arra pedig nem találok jelzőt.

De tekintsünk csak végig a közelmúlt történésein. Csak gondoljunk a másik tömeggyilkosra, a norvég szabadkőműves Breivikre, aki Utoya szigetén szintén válogatás nélkül ölt és főképp fiatalokat. Tettére mit mondott? Könyörtelen, de szükségszerű volt! Tiszta elme ilyet nem mondhat! Vagy evezzünk hazai vizekre. Bencét agyonverték, gyermekét vízbe fojtotta a másik. Hát ilyen világban élünk? Nos, én nem hiszem, hogy ne lehetne kellő odafigyeléssel az ilyen eseteket megelőzni.

Most, hogy közeleg a karácsony, a család és a szeretet ünnepe, fogadjuk meg, hogy jobban odafigyelünk. A karácsonyi készülődésből ne legyen megint gyász. Hiszek az emberi értelemben, hiszek a szeretet mindent elsöprő erejében. Nem az én tisztem ezeket a tragédiákat kielemezni, ezt bízzuk a szakemberekre. De a magunk kis lépéseivel segítsük az ő munkájukat. Álljunk meg a rohanásban, a mammon hajszolásában!

A teremtés valahányadik napja

A teremtés valahányadik napja

Nincsenek politikusi ambícióim, azonban voltam úttörő, s mint tudjuk, az úttörő ahol tud, segít. Lássuk hát, a lelkemben megmaradt piros nyakkendős Lacika mire viszi, ezen a teremtés óta eltelt ki tudja, hányadik napon.

Nos, tapasztalataim szerint ma Magyarországon általános jelenség, hogy a dolgozókat a munkahelyek jelentős részén túlfoglalkoztatják, vagyis nem napi nyolc, hanem tíz vagy még több órát dolgoztatják, és nemcsak a kis és közepes vállalkozások esetében igaz, hanem a közszférában is megszokott jelenség, hogy az alkalmazottak kicsit még maradnak, hogy befejezhessék az aznapi penzumot.

Úttörő koromban már tanultam számolni, ha átlag csak 9 óra a valós munkában töltött idő, akkor a többlet az összes időnek éppen a 12,5%-a. Vagyis a 10,75%-os munkanélküliség igazából csak azért létezik, mert nem sikerül megoldani, hogy mindenütt betartsák a törvényes munkaidőt.

Bezárt a bazár!

Bezárt a bazár!

Bebíró vagyok, nem Kaposváron születtem, bár Kaposvárt mint szülővárosomat emlegetem – három kislányt szültem a Lamping-féle szülészeten. Kaposvárt valójában csak az 1990-es évek dereka óta ismerem saját szememmel, így nagyon hasznosak a régi képek, térképek és leírások, amikhez hozzájutok – mert bevallom: tanulom a várost a mai napig.

Amikor először nézegettem a régi kaposvári képeslapokat, feltűnt, hogy a Kossuth téren, az iskola előtt furcsa módon állt még egy ház…

A „Haza kis polgárainak” is aposztrofált iskolaépület előtt az első világháborút követően jellegzetes, több üzlethelyiségből álló, tetőteraszos bazársort építettek. A korabeli képeslapokat böngészve aztán több hasonlóra is ráakadtam. Ilyenben vásárolhattak elődeink a Nagytemplom előtt, a Korona Szálló mellett, sőt a Fő utcában, a vármegyeháza oldalában is.

Áldás

Áldás

Ez az áldás ének kísért pár napja. Ebben mutatkozik a karácsony lényege! Dickens Karácsonyi ének című híres regényéből készült a musical. Müller Péter írta a szövegkönyvet, Tolcsvay László szerezte a zenét, Müller Péter Sziámi költötte a dalszövegeket. Nagy Viktor rendezésében láttam minap az osztrák Wels városában.

Az Euro-Studios Landgraf nyugat-európai turné keretében mutatja be a népszerű musicalt. Mint látjuk, ez egy magyar darab, mondhatni részben kaposvári (Török Anna, Kenyér Klári).
Természetesen Török Művésznő kedvéért tettük meg az 1400 km-es oda-vissza utat a 86 éves Nagymamával hóban, szélben. Teltház és óriási siker! Tanítottuk az osztrák közönséget hujjogni is, talán átveszik.

Dickensnek ez az 1843-ban írt kis tanmeséje már az érett mester keze nyomát viseli magán: remekmű, melynek nem hervad a népszerűsége sem.

A történet főszereplője Ebenezer Scrooge, az uzsorás, fösvény, lelketlen milliomos, aki utál minden szépet és jót sőt a karácsonyi ünnepeket és annak készülődését egyenesen gyűlöli. Egy karácsony éjjelen három szellem látogatja meg egymás után. Az első, az elmúlt karácsony szelleme Scrooge gyermekkorát idézi fel, elmúlt karácsonyait, és egyben megmutatja azokat az eseményeket, amik Scrooge jellemének kialakulásához vezettek.

A nagy magyar kavar!

A nagy magyar kavar!

Felbolydult a magyar politikai élet! Persze a menők tudják, hogy nem lehet a választáshoz túl közel indítani. Így apróbb-nagyobb időzített bombák keltenek ma feltűnést, vagy éppen riadalmat. Már régen várható volt! Kopik a Jobbik, az LMP törpepárt szakadás szélén áll. Ezt úgy hívják tagjai: „orientációs zavarban van”, nem tudják, merre igazodjanak, merre van a túlélés esélye, vagy éppen hogyan lehet valakinek időben jött jó szolgálatokkal előnyöket varázsolni fényes karrierért.

A Millát Bajnai celebbé választása miatt Lúd-Millává átnevező sajtó és közvélemény igen csak lufivá írta át néhány hét alatt. Micsoda megdicsőülés lenne számukra néhány „függetlenekhez” átállt LMP-s vagy éppen szocialista, ki felfedezte a Milla megváltó szerepét! Mesterházy jövőképét igencsak megingatta a Bajnait pajzsra emelő Millás csoportosulás, holott mégis csak mögötte áll a második legerősebb párt.

Ki is tehát a vezérürü?

Hídfoglalás után, egyezkedés előtt

Hídfoglalás után, egyezkedés előtt

Úgy reformálni meg egy országot, hogy csőd se legyen, és a terheit lehetőleg ne csak a lakosság viselje, emberfeletti. A Fidesz egy szokatlan lépéssel mindenkit bevont a közteherviselésbe: a bankokat, biztosítókat, multikat. Ebből hatalmas felhördülés lett. Rohantak – az ellenzékkel együtt -, Európához, USÁ-hoz, ahová csak lehetett. A Fidesz-kormány kitartott. Ezalatt a két és fél év alatt több kérdést megoldottak, vagy legalább elindítottak a megoldás felé, mint az elmúlt húsz év összes többi kormánya.

Közben sajnos az ország nem lett gazdagabb, az emberek zömének nem lett több pénze. A gazdaság éppen csak áll a lábán, mert az a kevés is, amit megtermelünk, megy a kamatokra meg a kamatos kamatokra. A kétharmad megértette 2010-ben, hogy ez nem mehet így. Mégis fogy a bizalom.

Melyik az a nép, amelyik önként belátja, hogy a lehetőségein felül él? Különösen akkor, amikor más országok polgárai lényegesen jobban, magasabb szinten élnek.

Most éppen az egyetemeknek, az egyetemistáknak fáj, hogy hozzányúltak fenntarthatatlan rendszerükhöz. Nekik eddig minden kormány, és az EU is csak adott. Talán egyetlen terület sem kapott annyi pénzt, mind az egyetemek, főiskolák. A felsőoktatási fizetések megnőttek, igaz, csak a többi „normális“ bérhez képest. A hallgatói önállóság soha nem látott mértékű lett. Az Orbán-kormány most itt is behúzta a féket – igen keményen. De az egyetemek hallani sem akarnak erről. A hallgatók hivatalokat foglalnak, és hidakat. Még az illetékes miniszterrel sem tárgyalnak, csak a miniszterelnökkel.

A kormány nagy kihívás előtt áll. Nagyon érzékeny pont nálunk az oktatás, azon belül is a felsőoktatás. Jogos, nem jogos, ezt a reformot csak lépésről-lépésre lehet végigvinni. Ebben a helyzetben különösen nincs szükség diáklázadásokra. Meg kell egyezni, és gyorsan.

Hull a hó, hull a hó, unokázni jaj, de jó!

Hull a hó, hull a hó, unokázni jaj, de jó!

Egy nagypapa legnagyobb öröme, ha unokáit beavathatja a tél örömeibe. Beszereztük a megfelelő kelléket és irány a szánkózásra alkalmas domb. Messzemenően figyelembe tartva, hogy még véletlenül se legyen gépjárműforgalom a környéken. Nos, hát az én picikéim ujjongva vették birtokba a szánkót és élvezték lecsúszás örömeit.

Papa! Még egyszer! Még egyszer! Visítva csúsztak le a dombon, a papa meg csak húzta fel őket újra meg újra. Mikor elfáradtunk, közösen egy kis hógolyózás következett és az elmaradhatatlan hóemberépítés. Lassan besötétedett és véget kellett vetni a szánkózásnak. Egy boldog nap után indultunk hazafelé. No, persze a kérdés feltéve: ugye, papa holnap is kijövünk?

Adventi szemfényvesztés

Adventi szemfényvesztés

Adventkor megváltoznak a városok. Némelyek ízlésesen, némelyek nem. Fényárban úsznak az utcák, a terek, a házak. Fényfüzérek tekerednek körbe a fákon, fényjégcsapok lógnak az ereszekről, fényfüggönyök takarják a villamosokat, a homlokzatokat.

Egyre különösebb motívumok díszítik a kandelábereket és megjelentek a csepegő fényjégcsapok. A fény jó. De a sok fény vakká tesz…
 
Meghittre dekorált adventi vásárok hívogatják a költekezőket, úton-útfélen forró téli italt és lacipecsenyét kínálva. Karácsonyra készülünk, az Úr eljövetelére…

Korábbi bejegyzések