A teremtés valahányadik napja
Mint tudjuk a Teremtő hat nap alatt, megteremtett sorban mindent, amiről úgy gondolta, hogy egy kerek, tökéletes világhoz szükséges lehet. A világ jó ideig kereknek, tökéletesnek látszott, a paradicsom paradicsomi hely volt, így jogosnak tűnt, hogy a teremtő a hetedik napon megpihent.
Ám a paradicsomi állapotok nem tartottak sokáig, nem sorolnám, a történetet olvasóim többsége bizonyára ismeri.
Ki tudja, hány nappal a hatodik után kiderült, hogy a teremtés korántsem volt teljes, ha fogalmazhatok ily profánul. Bizony a munkahelyteremtés, mint olyan az emberre maradt. Mióta az ember feltalálta a képviseleti demokráciát, ezt a felelősségteljes aktust átruházta a politikusokra, azóta elsősorban ők küzdenek a teremtő figyelmetlenségéből eredeztethető hibával. Küzdenek derekasan a maguk módján, több-kevesebb sikerrel, s ma már, a géntechnológia korában könnyebbnek tűnik új vízi lényeket teremteni, mint elegendő munkahelyet.
Ezt a világszerte tapasztalható nehézséget nálunk még sokféle múltbéli örökség is nehezíti. Nincsenek politikusi ambícióim, azonban voltam úttörő, s mint tudjuk, az úttörő ahol tud, segít. Lássuk hát, a lelkemben megmaradt piros nyakkendős Lacika mire viszi, ezen a teremtés óta eltelt ki tudja, hányadik napon.
Nos, tapasztalataim szerint ma Magyarországon általános jelenség, hogy a dolgozókat a munkahelyek jelentős részén túlfoglalkoztatják, vagyis nem napi nyolc, hanem tíz vagy még több órát dolgoztatják, és nemcsak a kis és közepes vállalkozások esetében igaz, hanem a közszférában is megszokott jelenség, hogy az alkalmazottak kicsit még maradnak, hogy befejezhessék az aznapi penzumot.
Úttörő koromban már tanultam számolni, ha átlag csak 9 óra a valós munkában töltött idő, akkor a többlet az összes időnek éppen a 12,5%-a. Vagyis a 10,75%-os munkanélküliség igazából csak azért létezik, mert nem sikerül megoldani, hogy mindenütt betartsák a törvényes munkaidőt.
A 10,75%-os munkanélküliség igazából csak azért létezik, mert nem sikerül megoldani, hogy mindenütt betartsák a törvényes munkaidőt.
A kis úttörő tehát megoldotta a képlet első részét, a munkahelyek megvannak, már ma is léteznek és be is vannak töltve, csak éppen a már dolgozók és nem a lehetőségre várók által.
Jöhet a második része a dolognak, ez azonban egyedül már a kis úttörőnek sem megy, és láthatóan a politikusoknak sem. Nem megy, mert ehhez már öntudatos, magában bízó és a többiekkel összetartó munkaerő kellene. Nem véletlen, hogy a külföldön munkát vállalók egy része ugyanazokkal a kizsigerelő feltételekkel találja szembe magát, mint itthon, ám annyi vigaszuk van, hogy lényegesen több pénzért teszik, amit tesznek.
Igen, amit az osztrák, a német, vagy éppen az olasz nem hajlandó megtenni, elviselni, arra ott a kelet-európai, ott a magyar. Hosszú még az út, Canossa vára messze van, három nap mezítláb téli hidegben, igen hosszú, de végig kell csinálni, különben nem lesz feloldozás.
A teremtés valahányadik napja
Mint tudjuk a Teremtő hat nap alatt, megteremtett sorban mindent, amiről úgy gondolta, hogy egy kerek, tökéletes világhoz szükséges lehet. A világ jó ideig kereknek, tökéletesnek látszott, a paradicsom paradicsomi hely volt, így jogosnak tűnt, hogy a teremtő a hetedik napon megpihent.
Ám a paradicsomi állapotok nem tartottak sokáig, nem sorolnám, a történetet olvasóim többsége bizonyára ismeri.
Ki tudja, hány nappal a hatodik után kiderült, hogy a teremtés korántsem volt teljes, ha fogalmazhatok ily profánul. Bizony a munkahelyteremtés, mint olyan az emberre maradt. Mióta az ember feltalálta a képviseleti demokráciát, ezt a felelősségteljes aktust átruházta a politikusokra, azóta elsősorban ők küzdenek a teremtő figyelmetlenségéből eredeztethető hibával.
Küzdenek derekasan a maguk módján, több-kevesebb sikerrel, s ma már, a géntechnológia korában könnyebbnek tűnik új vízi lényeket teremteni, mint elegendő munkahelyet.
Ezt a világszerte tapasztalható nehézséget nálunk még sokféle múltbéli örökség is nehezíti. Nincsenek politikusi ambícióim, azonban voltam úttörő, s mint tudjuk, az úttörő ahol tud, segít. Lássuk hát, a lelkemben megmaradt piros nyakkendős Lacika mire viszi, ezen a teremtés óta eltelt ki tudja hányadik napon.
Nos, tapasztalataim szerint ma Magyarországon általános jelenség, hogy a dolgozókat a munkahelyek jelentős részén túlfoglalkoztatják, vagyis nem napi nyolc, hanem tíz vagy még több órát dolgoztatják, és nemcsak a kis és közepes vállalkozások esetében igaz, hanem a közszférában is megszokott jelenség, hogy az alkalmazottak kicsit még maradnak, hogy befejezhessék az aznapi penzumot. Úttörő koromban már tanultam számolni, ha átlag csak 9 óra a valós munkában töltött idő, akkor a többlet az összes időnek éppen a 12,5%-a. Vagyis a 10,75-os munkanélküliség igazából csak azért létezik, mert nem sikerül megoldani, hogy mindenütt betartsák a törvényes munkaidőt.
A kis úttörő tehát megoldotta a képlet első részét, a munkahelyek megvannak, már ma is léteznek és be is vannak töltve, csak éppen a már dolgozók és nem a lehetőségre várók által.
Jöhet a második része a dolognak, ez azonban egyedül már a kis úttörőnek sem megy, és láthatóan a politikusoknak sem. Nem megy, mert ehhez már öntudatos, magában bízó és a többiekkel összetartó munkaerő kellene. Nem véletlen, hogy a külföldön munkát vállalók egy része ugyanazokkal a kizsigerelő feltételekkel találja szembe magát, mint itthon, ám annyi vigaszuk van, hogy lényegesen több pénzért teszik, amit tesznek.
Igen, amit az osztrák, a német, vagy éppen az olasz nem hajlandó megtenni, elviselni, arra ott a kelet-európai, ott a magyar.
Hosszú még az út, Canossa vára messze van, három nap mezítláb téli hidegben, igen hosszú, de végig kell csinálni, különben nem lesz feloldozás.
