A szeretet eredete
Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe, s a nagy bevásárlásoké. Persze a szeretet nagysága nem arányos a bevásárlás nagyságával, sőt néha ellentétes. Szerintem a hűtlen férjek jelentős része hűtlensége arányában vesz drágább és mutatósabb ajándékot. Bűntudatának ellentételezésére, vagy bűne elleplezésére.
Családonként eltérő az ajándékozás mértéke. Nálunk inkább személyes, mintsem drága az ajándék. Az ajándék általában a szeretet kifejezése, néha helyettesítése. De honnan is ered a szeretet?
Kétségtelen alapmodellje az anya-gyermek kapcsolat. Érdemes megfigyelni az állatvilágot. Az élveszülő állatok döntő része nemcsak megszüli, de gondozza is a kölkeit. S a fajfenntartás erős: az utódok védelme veszély esetén támadásra, pontosabban kölkei megvédésre mozgósítja az anyaállatot. A nőstény vaddisznó például könnyen veszélyessé válik, ha a süldők körében megzavarják.
S meddig is tart az anyaállatok kötődése? Általában addig, míg utódaik önállóvá, életképessé nem válnak! Az „anyai ösztön” természetesen az embernél is megvan, s általában még erősebb. De nem mindig. Ha az abortuszok millióira gondolunk, bizony az anyai ösztönt felülírja valami. Talán egy váratlan teherbeesés, egy meg nem fontolt vagy éppen szétesőben lévő kapcsolatban.
A szeretet egyben a biztonság is. Akit szeretnek, azok számíthatnak segítségre is, ha bajban vannak.
Érdekes a nők megtermékenyített állapotára vonatkozó kifejezések sokszínűsége: terhes, várandós, vagy éppen a ma oly keveset használt „áldott állapotban van”.
Mennyire különböző a jelentésük ugyanarra a helyzetre!
A terhes jelenti fizikailag a teher kényszerű viselését, de akár azt is, hogy a nő számára ez az állapot egyéb okból terhes, valamiért utálja. De azért ez a közhasznú szó és nem feltétlenül negatív. A „várandós” szó nyilvánvalóan a vár, a várakozás szavakból ered. A rég várt gyerek azt jelenti, hogy az anya, vagy a férj, de gyakran az egész család remélte a magzat megfoganását. Ez az utódvárás! Mert régen – s részben ma is – a szülő saját élete folyatásának tekintette gyermekét.
S az országutakat járva, hány helyen van fákra erősítve koszorú a karambolban elhunytakra emlékező szerető család fájdalmas emlék elhelyezése. S milyen erős gyakran a nagyszülők odafordulása unokájuk felé – az időben búcsúzó generációé saját „véreik” felé.
A szeretet egyben a biztonság is. Akit szeretnek, azok számíthatnak segítségre is, ha bajban vannak. De a szeretet mély szükségletünk is. Növeli önbecsülésünk, biztonságunk, javítja kedvünk, de egyben jövőnk esélyeit is. E szükségletre gyakran nem fordítunk elég figyelmet, vagy éppen félünk attól, hogy mástól függővé tesz. S veszélyes fegyver is lehet, ha túl sok van belőle, akkor is, ha túl kevés.
A szeretetet lehet cserélni, s akkor legjobb, ha kölcsönös. De mennyi kalamajka is kerekedik belőle, hány per, hány gyilkosság. Mert szeretetet ott lehet tanulni, ahol az van: a családban, generációról generációra. De „civilizációnk” hétköznapi logikája bizony gyakran felborítja a szeretet átadásának és átöröklésének mechanizmusait.
És mi személyesen hogyan állunk a szeretettel és szeretteinkkel? Ez a karácsonyvárás igazi nagy kérdése!