A nagy magyar kavar!
Felbolydult a magyar politikai élet! Persze a menők tudják, hogy nem lehet a választáshoz túl közel indítani. Így apróbb-nagyobb időzített bombák keltenek ma feltűnést, vagy éppen riadalmat. Már régen várható volt! Kopik a Jobbik, az LMP törpepárt szakadás szélén áll. Ezt úgy hívják tagjai: „orientációs zavarban van”, nem tudják, merre igazodjanak, merre van a túlélés esélye, vagy éppen hogyan lehet valakinek időben jött jó szolgálatokkal előnyöket varázsolni fényes karrierért.
A Millát Bajnai celebbé választása miatt Lúd-Millává átnevező sajtó és közvélemény igen csak lufivá írta át néhány hét alatt. Micsoda megdicsőülés lenne számukra néhány „függetlenekhez” átállt LMP-s vagy éppen szocialista, ki felfedezte a Milla megváltó szerepét! Mesterházy jövőképét igencsak megingatta a Bajnait pajzsra emelő Millás csoportosulás, holott mégis csak mögötte áll a második legerősebb párt.
Ki is tehát a vezérürü? A Hajdú-Bét és lúd ügyek, 300 csődbement libatenyésztő és majd tucatnyi öngyilkos ügyével összefüggésbe hozható egykori Wallis-főnök? „Nem értettünk hozzá” – szabadkozott akkor! Miért, az országhoz értett? – kezdi kérdezni a nemzeti sajtó.
Két dologban biztosak lehetünk: a Bajnait felemelő nyugati, döntően amerikai hátszél elmulasztotta a helyzetelemzést. Mert Bajnaira az Alföldön még a baloldaliak többsége sem fog szavazni. S persze a Millát komolyan millának értették, mint milliós mozgalmat, mely mindezideig 20 ezres felvonulásokat volt képes megszervezni, igaz, láthatóan komoly pénzháttérrel, szemben a Békemenet és nagygyűlés szinte önköltséges, de 500 000-es felvonulásával.
Politikai groteszk, hogy a Milla bűvkörét éppen a Békemenet törte meg, mozgásteret biztosítva Mesterházynak és az MSZP-nek. Merthogy – újabb groteszk – Hillary asszony és bűvköre, s néhányak jól irányított pénze egy látványtervet finanszírozott, melyből a magyar köztudatban kevésbé felemelkedett Lúd-Milla lett.
Politikai groteszk, hogy a Milla bűvkörét éppen a Békemenet törte meg, mozgásteret biztosítva Mesterházynak és az MSZP-nek.
Az Amerikai Egyesült Államok nem első dilettáns lépése történelmünk során, de talán mégis lehet az első sikeres. Egy még némileg talpon álló (ál)baloldalt, melyet egykoron internacionalistának hívtak (döntően sztálini eredettel), ma állítólag magyar, állítólag szocialista, de kétségtelenül parlamenti párt helyébe úgy állít egy globalizmus szolgát, hogy szinte kisöpri az előzőt.
Csakhogy a szocialisták szavazótáborát aligha fogja teljes mértékben magának mozgósítani. Ráadásul a karrieristák most tényleg zavarban lehetnek. Lendvai Ildikó múltkor azt mondta, hogy a „kiüresedett középre kell bevonulni”. A politikus asszonyon a videók szerint nagyot fiatalítottak a fodrászok vagy más kézművesek. De úgy tűnik a látása romlott. Úgy gondolom, én igazán középhez vagyok közel, s magamtól jobbra is, de balra is igen sok embert látok, a Békemeneten vagy március 15-én akár többszázezret is.
Persze megértem, hogy Lendvai Ildikó ezeket nem nézi, de akkor nincs is összevetési alapja. Most a diáktüntetések persze jól jönnek az ellenzéknek. De hát sajnos az államháztartás nem finanszírozhat az Önök adójából ezer és ezer olyan diákot, mely túltelített szakmát akar szerezni. Mert valaki akkor munkanélkülivé válik. Vagy a fiatal diplomás, vagy az idősebb, akit kiüt.
/Híradások szerint bizonyos pártok emberei igencsak előfordulnak ezeken a tüntetéseken./ Tudjuk, hogy széleskörű agitáció folyik a fiatalok körében. Most aztán van is rá ürügy.
Csak hát, ahogy alakul az országban az oktatási szerkezet, úgy kell igazodnia a képzési preferenciáknak. De vannak körök, akik nagyon nem szeretnék, ha sikeresen újjászerveződne az ország.