Hídfoglalás után, egyezkedés előtt
Már tisztán látható, hogy a Fidesz-KDNP-kormány mekkora munkát vállalt magára. Évek óta egyértelmű volt, hogy Magyarország így nem folytathatja tovább, és a csőd felé menetel. Valamennyi kormány tudta ezt. Történt is egy és más, de alapjaiban semmi sem változott. Minden nagy rendszer – egészségügy, szociálpolitika, oktatásügy, közigazgatás, és még sok kisebb is –, reform után kiáltott.
Különösen kitűnt ez akkor, amikor beléptünk az Európai Unióba. Csakhogy egyik kormány sem merte, tudta ezt meglépni. Vagy nem volt hozzá többsége, vagy a cél volt rossz, és a nép ellenállt. A legfontosabb oknak mégiscsak az tűnt, hogy mindegyik kormány félt a következő választásoktól. Tudták, hogy a reformok érdekeket sértenek.
Mert melyik az a nép, amelyik önként belátja, hogy a lehetőségein felül él? Különösen akkor, amikor más országok polgárai lényegesen jobban, magasabb szinten élnek. Ezért amikor egyre lejjebb és lejjebb kerültünk, az éppen regnáló kormányt a választók inkább elzavarták. Egyszer kivétel is volt. Magyar sors: a lehető legrosszabbat, Gyurcsányt, sikerült ismételtetni, és hagyni, hogy további négy évig rombolja a jövőnket.
2010-ben végre egy nagy levegőt vehettünk. Kétharmadot kapott a Fidesz-KDNP. Ezzel lehetőséget arra, hogy az átalakításhoz legyen ereje. Orbán Viktor kormánya azonnal munkához látott. Majd heteken belül kiderült, hogy a Gyurcsány-Bajnai-kormányok sokkal nagyobb bajt, adósságot hagytak hátra, mint azt be merték volna vallani. Ráadásul a hibás hitelpolitika miatt devizában eladósodott az ország maga, és polgárai egy jelentős része is. A csőd legeslegszélén álltunk.
Melyik az a nép, amelyik önként belátja, hogy a lehetőségein felül él? Különösen akkor, amikor más országok polgárai lényegesen jobban, magasabb szinten élnek.
Úgy reformálni meg egy országot, hogy csőd se legyen, és a terheit lehetőleg ne csak a lakosság viselje, emberfeletti. A Fidesz egy szokatlan lépéssel mindenkit bevont a közteherviselésbe: a bankokat, biztosítókat, multikat. Ebből hatalmas felhördülés lett. Rohantak – az ellenzékkel együtt -, Európához, USÁ-hoz, ahová csak lehetett. A Fidesz-kormány kitartott. Ezalatt a két és fél év alatt több kérdést megoldottak, vagy legalább elindítottak a megoldás felé, mint az elmúlt húsz év összes többi kormánya.
Közben sajnos az ország nem lett gazdagabb, az emberek zömének nem lett több pénze. A gazdaság éppen csak áll a lábán, mert az a kevés is, amit megtermelünk, megy a kamatokra meg a kamatos kamatokra. A kétharmad megértette 2010-ben, hogy ez nem mehet így. Mégis fogy a bizalom.
Most éppen az egyetemeknek, az egyetemistáknak fáj, hogy hozzányúltak fenntarthatatlan rendszerükhöz. Nekik eddig minden kormány, és az EU is csak adott. Talán egyetlen terület sem kapott annyi pénzt, mind az egyetemek, főiskolák. A felsőoktatási fizetések megnőttek, igaz, csak a többi „normális“ bérhez képest. A hallgatói önállóság soha nem látott mértékű lett. Az Orbán-kormány most itt is behúzta a féket – igen keményen. De az egyetemek hallani sem akarnak erről. A hallgatók hivatalokat foglalnak, és hidakat. Még az illetékes miniszterrel sem tárgyalnak, csak a miniszterelnökkel.
A kormány nagy kihívás előtt áll. Nagyon érzékeny pont nálunk az oktatás, azon belül is a felsőoktatás. Jogos, nem jogos, ezt a reformot csak lépésről-lépésre lehet végigvinni. Ebben a helyzetben különösen nincs szükség diáklázadásokra. Meg kell egyezni, és gyorsan.
