Mostanában divatos fogalom lett a komfortzóna. De hogy is kell azt elképzelni?
Szerintem olyan, mint egy kert, ami körbe van kerítve és minden fűszálat ismerünk benne. Minden a megszokott módon zajlik, és ez nagyon kényelmes, de ad egyfajta belső biztonságérzetet is. Lehet, ezért is lépünk ki belőle olyan nehezen.
Hajlamosak vagyunk ara, hogy behálózzuk magunkat. Hogy miből is áll ez a háló? Magunk és mások alkotta szabályokból. Elvekből, elhatározásokból, felvett szokásokból, családi örökségből, társadalmi normákból. Ha nem figyelünk, akkor annyira belegabalyodhatunk ebbe a saját magunk szőtte hálóba, mint a rovarok a pók csapdájába.
Szerintem kétféle ember létezik: akik ráéreztek az olvasásban rejlő csodákra, és akik nem. Akik ráéreztek, azok olvasás közben benne vannak a történetben, végigélik, és milliónyi kép társul minden egyes könyvhöz, olvasmányhoz. Sokkal többet ad, mint bármelyik film, mert a könyvben saját képeinket látjuk.
Az életben sokszor történnek velünk olyan dolgok, amelyek kibillentenek bennünket a megszokott mindennapokból. Ezek az események olykor robbanásszerűen törnek be az életünkbe, és általában a sors számlájára írjuk őket. Ezek a robbanások óriási károkat okozhatnak a komfortzónánk határain, és radikális változásokat hoznak. A félreértés elkerülése végett hozzá kell tennem, hogy ezek az események nem mindig negatív töltetűek! Egy lottófőnyeremény is ugyanannyi változást hozhat az életünkben, mint egy bármilyen negatív esemény.
Nézem a reggeli fényben, ahogy apró porszemek szállnak a levegőben. Mi is ugyanilyen apró porszemekként lebegünk a világban, és a sors szele ide-oda libbent valamennyiünket.
Amikor napsütötte időben végigmegyünk egy utcán, többnyire van egy napos és egy árnyékos oldala. Az esetek többségében mi, magunk választjuk ki, hogy melyik oldalon megyünk.
Az élet is ilyen. Van egy napos és egy árnyékos oldala. És még ha hihetetlennek is tűnik, ott is választhatunk.
A nyár a kikapcsolódás, a nyaralás időszaka. Jobb időkben szabadságra megy a politika is, és kitör az uborkaszezon. Most nincsenek jobb idők. Európában nyugtalan lett az életünk. Egyre furcsább az ukrán háború. Állítólag nyomulnak előre az ukránok, de ennek a térképen nem sok nyoma van. A megszállt területek változatlanul orosz kézben vannak. Vilniusban éppen NATO-csúcs van, az amerikai elnökkel, Bidennel az élen. Aki – minden nemzetközi tiltakozás ellenére – elrendelte a gyilkos kazettás bombák szállítását Ukrajnába. Mert az USÁ-nak mindent szabad. Az USA diktál, fegyverszállításokra kényszeríti az európai országokat. Kérdés, hogy mi lesz a vilniusi NATO-tanácskozás vége – jó előérzeteink nincsenek.
Ifjúkoromban volt egy kedves ismerősöm, szívvel lélekkel zenélt. Együttest alapított, és úgy tűnt, hogy a zenének szenteli az életét. Aztán távol kerültünk egymástól, de tudom, hogy családot alapított, jöttek a gyerekek, és a zenei karrier valahogy háttérbe szorult.
Iskolás koromban én is, mint mindenki más, nagyon szerettem a szünidőt. Most visszalapoztam az emlékezetemben, hogy mégis, vajon mi volt benne a legélvezetesebb. Valószínűleg az, hogy ilyenkor megengedhettem magamnak olyasmiket, amiket egyébként nem. Ilyenkor megengedtem magamnak, hogy egész nap olvassak, vagy megengedhettem magamnak, hogy reggel tovább ágyban maradjak. És megengedhettem magamnak szinte bármit, amihez kedvem volt.
