A szabadság itt van a levegőben. Felszívjuk magunkba, és felébred bennünk a szabadságvágy. Mert szinte mindannyiunkban ott bujkál a szabadságvágy.
De mit is jelent a szabadság? Igazából ezt nehéz lenne definiálni, hiszen mindenki más területen szeretné érezni.
A címet a Die Welt német laptól kölcsönöztem. Az újság Hont Andrással, az ismert magyar balliberális újságíróval készített interjút. Nem véletlen, hogy ezt a honti mondatot emelte ki a beszélgetésből a szerkesztő. Szokatlan, hogy egy ellenzéki így beszél az ellenzékről. Ahogy az is, hogy az ellenzékről az a véleménye valakinek, hogy a legtisztább az lenne, ha nem is létezne. Mert – fejti ki Hont – a politika elsősorban a döntési kompetenciáról szól. És az Magyarországon csak a Fidesznek van. Az ellenzékünk – mondja ironikusan – ha meg is akarna fogalmazni valamit, akkor biztosan a komputerén a szóköz billentyűt nyomná le, közben beledöntené a kóláját a billentyűzetbe, majd ijedtében beleverné a fejét a monitorba, ez elektromos kisülést okoz, amitől a végén még a ház is leég.
Néha jó felidézni gyermeki énünket.
Abból is azt, amelyik még teljesen gondtalan tud lenni.
Azt a gyermeki énünket, amelyik nem aggódik a mindennapi élet viszontagságai miatt.
Azt a gyermeki énünket, amelyik nem bánkódik az időjárás miatt. Tud örülni a napsütésnek, a hóesésnek, és még az eső sem keseríti el.
Azt a gyermeki énünket, aki nem aggódik az anyagiak miatt, mert bízik a gondviselésben.
Az elmúlt hét legfontosabb két eseménye a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia és Orbán Viktor évértékelő beszéde volt. Ez utóbbi is kiemelten foglalkozott az orosz-ukrán háborúval, míg Münchenben másról sem esett szó. Úgy tárgyaltak a világ vezető politikusai erről a háborúról, hogy az egyik felet meg sem hívták. Egyetlen szó nem hangzott el a konfliktus kirobbanásának valódi okairól, a Nyugat felelősségéről. Kizárólag Putyin a hibás, és ezért Ukrajnának győzelmet kell aratnia. Eddig csak az volt a közös, hogy addig segítenek Ukrajnának, amíg az kéri, de ma már az Oroszország feletti totális győzelem a cél.
A héten látványos égi jelenségben gyönyörködhettünk. Az esti égbolton már napok óta versenyt fényeskedik a Jupiter és a Vénusz. Most a Hold is közéjük állt. Nem is akárhogy: kacéran, teljesen vékony pengeéllel – nem pedig teljes vakító fényességében –, hogy a bolygók is érvényesülni tudjanak.
Nem vagyunk egyformák. Szerencsére. Vannak hasonlóságok, de alapjában véve senki sem teljesen olyan, mint bárki más.
Mindenki egyedi és megismételhetetlen. Ez egy sűrűn hallható igazság. Leginkább önmagunk megértésére való törekvésünk közben szoktuk emlegetni. Én most a másik oldalról szeretném megközelíteni. Vegyük észre, hogy a másik ember nem olyan, mint mi.
Mindenki szeretne boldog lenni. (Még azok is, akik ezt valamiért tagadják.) És mindannyian tapasztalhattuk már, hogy a boldogság elérése nem mindig egyszerű. Sokszor mire éppen ráérzünk, már el is illan. Mégis, mit tehetünk annak érdekében, hogy a lehető legboldogabbak legyünk?
Ursula von der Leyen egy egész uniós brigáddal járt Kijevben, és ahogy ezt már megszoktuk, pénzt, paripát, fegyvert ígért Ukrajnának. Mennek is az eurómilliárdok, a fegyverek is, legyen minél nagyobb a vérontás. Békéről egy szó sem hangzott el. Arról a képtelenségről ellenben, hogy Ukrajna megérett az uniós tagságra, annál inkább. Ursula von der Leyen rapid ukrán felvételt vizionál, jóllehet még egyetlen ország sem jutott be gyorsan az Unióba.
Tegnap hosszasan elméláztam azon, mi a jobb, ha tudatos vagyok, vagy ha csak hagyom, hogy az ösztöneim vigyenek szabadon.
De mi is az ösztön, és mi az, hogy tudatos?
Mindenkinek van valami, amiben jól érzi magát. Amitől szárnyakat kap. Keresd meg, hogy Te miben vagy jó! Mi az, amiben nem akarsz senkinek megfelelni, csak saját jó érzésből csinálod? Mi az, amit élvezettel csinálsz? Tedd ezt naponta! Tedd ezt, amikor csak teheted! Tedd azt, amitől szárnyakat kapsz, és szárnyalj!