Őszi politikai szezonnyitás
Orbán Viktor felszólalásával megkezdte munkáját a Magyar Országgyűlés őszi ülésszaka. Miniszterelnökünk a megszokott komolysággal sorolta el sikereinket, gondjainkat, harcainkat itt, a határainkon belül, vagy a nemzetközi fórumokon, külpolitikai színpadokon. Szóba került az atlétikai világbajnokság sikere, az energiakérdés, vele a rezsicsökkentés megvédése, a hadiiparunk fejlesztése, de a gabona- és élelmiszeriparunk elleni ukrán támadás is. Ahogy a mindannyiunkat nyomasztó infláció vagy a migráció sem maradt el. És persze Brüsszel, hisz az Unió tagjai vagyunk, ezer szállal kötődünk az ott történtekhez. Orbán Viktor ragyogóan ért új, találó szavak, kifejezések "bedobására", így most a brüsszeli kérésekre, követelésekre adandó válaszokat nevezte úgy, hogy maradunk szuverének, mert Magyarország nem akar „Jawohl!-ország“ lenni.
Egy ilyen évadnyitó beszéd minden nyugati demokráciában szokásos, ahogy az is, hogy arra a mindenkori ellenzéknek szabad és illik is reagálnia. Ez a magyar parlamentben is így van. Jelen sorok írója, aki negyven éve követi például a német parlament, a Bundestag kormány-ellenzék vitáit, szívesen eltekintene a magyar ellenzéki képviselők reakcióitól. Mert őszintén: egyszerűen cikik – tisztelet a kivételnek.
Mert kivétel is volt.
Ungár Péter, Dúró Dóra keményen, de kulturáltan reagált a miniszterelnök szavaira – ugyanilyen normális stílusban kaptak viszontválaszt is. Csakhogy ott ülnek a Tóth Benedekek, Szabó Tímeák és Lukács László Györgyök is, akik feltehetően nem ezen a világon élnek. Valami egészen különleges módon nézik az országot és a kormány teljesítményét. Kínos hallgatni őket. Mit fognak a jövő történészei gondolni egy momentumos Gelencsér Ferenc felszólalását olvasva, és azt az ország valós helyzetével összevetve? Ha a szellemi kapacitás hiányát feltételeznék, nem fognak nagyot tévedni. Teljes részvétem a szocialista, jobbikos vagy a momentumos párttagoké, akiknek el kell viselniük, hogy ilyen szintű vezetőik vannak.
A mélységet mégsem ők, hanem Gyurcsány Ferenc jelentette. Hozzászólása nem csak primitívre és mesterkéltre sikeredett, hanem egyenesen nevetséges volt. Nem volt egyéb, mint egy rossz kortesbeszéd Dobrev Klára, azaz a felesége mellett. Pontosabban önmaga mellett, hisz a felesége előtérbe tolásával szeretné újra a kezébe kaparintani a kormányt. Amitől a jó isten mentsen meg minden magyar embert. Ez a Dobrev-feleségezés a magyar demokrácia házában már nem csak egyszerűen ciki, de nagyon ciki volt – hogy már ennél a csúnya szlengnél maradjunk. Hol él ez az ember? Tényleg ennyire lenézi a népet, a saját híveit is, és ennyire mellőzi a politikai jó ízlést? Hogy a felszólalása Nyugatnak behódoló tartalmáról már ne is beszéljünk.
Jövőre megint választhatunk. Nem kormányt, de uniós képviselőket és önkormányzati vezetőket. Ha a mai magyar ellenzék "Jawohl-emberei" az európai és a helyi hatalom közelébe kerülnek, újra évtizedeket veszíthetünk az európai felzárkózásunkból.