Amikor valami véget ér

Szokták mondani, hogy minden véget ér egyszer. És többnyire igen. Az életünkben szinte folyamatosan véget ér valami. Most például a nyár. Igazából nem is a véget érésekről szeretnék írni, hanem arról, hogy miképpen kezelhetjük őket, hogy ne fájdalom, hanem örömérzés legyen bennünk.

Először is minden véget érés egy új dolognak a kezdete. Véget ért a nyár, de kezdődik egy gyönyörű, színes ősz. Ha nem arra koncentrálunk, ami éppen most fejeződött be, hanem az új felé nézünk, ami éppen átvette a helyét, már akkor sokkal jobb a helyzet.

Persze az új dolgok sem mindig tűnnek szépnek. Keressünk benne valami biztatót, valami olyant, ami késztet bennünket arra, hogy belevágjunk. Valami olyasmit, amit szeretünk, ami lendületet ad. Közben ne foglalkozzunk azzal, hogy mi volt eddig. Csak az új dologgal ismerkedjünk. Szerezzünk új élményeket, találjuk meg benne az új lehetőségeket. 

Miután már jól érezzük magunkat az újonnan kapott helyzetben, akkor már nyugodtan visszatekinthetünk. És már más lesz az érzés. Mert az az egyik legfontosabb az életben, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. 

És ez csakis rajtunk múlik. 

Akkor is, ha véget érnek dolgok.