Küldetéstudat - arroganciával megspékelve

Dörzsölik a kezüket a baloldalon, mert talán elérhetik azt, amiért honi és külföldi kollégáikkal együtt évek óta küzdenek: az Európai Unió egyes fórumai elítélhetik Magyarországot. Mégpedig nem konkrét ügyek miatt, hanem globálisan. Az "emberi jogok folyamatos megsértéséért". A "demokrácia lábbal tiprásáért". Ha ugyanis nem tudnák kedves olvasóim, az EU és az USA szerint önök már rég nem demokráciában élnek, és az emberi jogaik is naponta sérülnek. Hogy ebből semmit nem vesznek észre, az csak egy érzéki csalódás. Vagy egyenesen butaság.

Ez az "emberi jogokért-misszió" egy tipikus nyugati arrogancia. Azt ugyanis, hogy mit is jelentenek az emberi jogok, vagy mit a demokrácia, azt ők szeretik megmondani. A francia-német-portugál-osztrák-holland zöldek, liberálisok, szocialisták. Vagy az USA kiválóságai. Mint például Scheppele úrhölgy. Aki legutóbb azt írta rólunk, hogy "óvakodj a magyaroktól, mégha ajándékot hoznak is". Sérteget bennünket, és igyekszik a magyar kormány minden lépésébe belekötni. Hasonló arroganciával oktat ki bennünket az Amnesty International is a nemlétező jogainkról, egyéb más "emberi jogi" szervezetekkel együtt.

Hallgatom Helmut Schmidt volt szociáldemokrata kancellárt, amint az egyik kínai professzorral próbálják értelmezni ezt a nyugati küldetés-tudatot. Sem a Bibliában, sem a Koránban, vagy az inkáknál, sem az ókori egyiptomiaknál, görögöknél, de még csak a római jogban sem fordul elő ez az "emberi-jogok"-kifejezés, mondja Schmidt. Ahogy Konfuciusnál, Luthernál sem. Ez a felvilágosodás terméke. Elsősorban a franciák, hollandok nagy találmánya.

Vágyom egy nő után!

No, persze, nem én. Először is boldog párkapcsolatban élek immár negyvenhárom éve. Másodszor pedig borotválkozás közben tükörbe szoktam nézni, így folyamatosan látom, hogy elmúltak az évek felettem. Inkább a celeb világot szeretném megfricskázni.

Elég csak egy kicsit szörfölni a neten, és máris látjuk, hogy a bulvár ontja magából a megfelelő híreket. De nem kell ezért a netre menni, minden reggel, ha betérek kedvenc újságosomhoz, a bulvárlapok címlapját óhatatlanul is látom. Innen megfelelő „tudás ” birtokába jutok, az aktuális celeb hírekhez.

Nagyon tetszenek az ágy rotációk! Olvasom, hogy sztárfocistánk milyen bombázóval kavar. Nos, a mani nagy úr, ismerve a sztárfocistát, ha nem lenne a bankszámlája kövér, akkor a Putyilov gyár esztergályos nője sem állna vele szóba. Persze nem tudom, miben sztár ez az úr, nézve az olajsejkség elleni összecsapást. Ha csak abban nem, hogy több milliós autót sikerült összetörnie, mint a Real Madrid valóban csodafocistájának. Nos, ugyanez a hölgyemény most egy másik úr ágyát gazdagítja és bankszámláját apasztja. De az élet már csak ilyen.

A rigmusok népe

Talán nem is gondolnánk, de életünket átszövik a múlt beidegződései. A kollektív tudattalan - bármi legyen is az - létezik. Nyelvében él a nemzet (már ez is egy szlogen), én hozzátenném: még a rigmusaiban, illetve ritmusos szlogenjeiben is.

Erre az állításra felhoznék az elején egy példát: „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded.” Ez a Rákosi-korszakból ránk maradt rigmus bizonyos körökben oly mélyen gyökerezik, hogy kiirtása szinte lehetetlennek tűnik. Ha arra gondolunk, mennyi energia kell ahhoz, hogy egy kicsi változás is létrejöjjön a szemléletben, bizony be kell látnunk, hogy a kollektív bölcsesség vagy balgaság több egy egyszerűen megoldható képletnél.

Nem véletlenül tapasztaljuk a szlogenek, illetve rigmusok reneszánszát, ám ahhoz, hogy sikerüljön hosszabb távon átprogramozni az agyakat, valódi minőség kell. Persze itt a minőséget akár idézőjelbe is tehetnénk, ám valójában igen nehéz megfejteni, hogy valami mitől marad meg az agyakban vagy éppen mitől nem. Az azonban biztos, hogy az elmúlt rendszer a rigmusok nagymestere volt.

Belelapozunk csak egymásba

Az előhang, az előszó, a bevezetés, felvezetés mindig a legizgalmasabb dolog. Ebben általában már benne van a lényeg. A megtalálás, a kitalálás, a megkörnyékezés. Lehet izgulni az első véletlen érintésért, az első hosszabb tekintet-összeragadásért, az egyre közelebbért.

Az első fejezet mindig a legszebb. Mégsem tudjuk eléggé élvezni. Sietni akarunk. Hamar, hamar a bőrét, a csókját, az illatát, a suttogását, az érintését. A kíváncsiság hajt. És ezzel a játékot el is rontjuk. Mert ha ezeket megkapjuk, egy csóknál már nem állunk meg, ugye. S az újdonságból pillanatok alatt megszokás lesz.

Zizi, a vadásznő és csalogány...

Ha kell, színpadon ejtheti bámultba a közönségét szépséges népdalaival - mint ahogy legutóbb Orbán Viktor, Balás Béla megyéspüspök és Balog Zoltán református lelkész adventi beszélgetésén vagy a vízkeresztkor rendezett lengyeltóti Megyenapon -, de bármikor elvonulhat, hogy erőt merítsen a természetből. Vagy éppen puskavégre kapjon egy nagyvadat. A két ünnep között lőtte élete első dámbikáját. A trófea most van a bírálóbizottság előtt.

Hallgassátok:

Azóta felnőtt, és én szerencsés vagyok, hogy kolléganőmnek mondhatom ezt az értékes embert.

Víz fentről, víz lentről, víz mindenfelől

Tán egy hónapja sincs, hogy epedve vártuk az esőt, a gazdák sűrűn imádkoztak érte. Most meg azért imádkozhatunk, hogy ne legyen több eső, süssön hétágra a Nap! Akkor még szárazság fenyegetett, ma Közép-Európa legtöbb folyója kilépett a medréből. A patakok folyókká duzzadtak, a kisebb folyók nagyokká váltak.

Trianon évfordulóján élőben láthatjuk, milyen lehetett az országot szétszaggató döntés előtt a „folyó”, amikor a francia és angol küldöttségnek bemutatták hajózható folyónak jelezve az Ipolyt, mely nyáron patakocskává szokott zsugorodni. Ezen múlott a határ helyének kijelölése. Most a Németországból eredő Duna, az osztrák cseh és szlovák folyók vizével óriásira duzzadt. Az egyes folyók vízgyűjtőterületén egyszerre ömlött az eső napokig, sőt már hetekig, s a vízmennyiségek összeadódtak.

A vízügyért felelős egykori államtitkár barátom tegnap mondta: az átlagos árvizeknél szokásos vízmennyiség másfélszerese hömpölyög most le a Dunán. Emiatt az eddig ismert legnagyobb árvíznél csaknem 60 cm-rel magasabb lesz a vízszint.

Megkezdődött a kiegyezésünk az Európai Unióval

Az Orbán-kormány kezdettől arra törekedett, hogy a hiányt 3% alá vigye, hogy ne loholjon minden lépésünk mögött egy európai ellenőr. Meggátolva mindent, amitől kicsit is könnyebben élhetünk. Szabadabb keze lesz a kormánynak, és több pénz is marad nálunk. Ez pedig teret adhat egy sor szociális intézkedésre. Lehetőség lesz talán a pedagógus életpályamodell bevezetésére, és más pozitív szociális intézkedésekre. Hogy közben az ellenzék „választási osztogatást” kiált majd, az már senkit sem fog érdekelni.

Lekerülünk az EU-s büntetőlistáról, bontogatja szárnyait az építőipar, jó a külkereskedelmi mérlegünk, nem elmennek, hanem jönnek a befektetők, szépen csökken az infláció, a rezsi, jó a forint, a Nemzeti Bank alacsony kamatozású hitellehetőséget biztosít sok-sok kisvállalkozásnak, de még az örök veszteséges MÁV is nyereséggel zárta az évet. Valami megmozdult a gazdasági életben. Mégpedig előremutatóan. Ez még akkor is így van, ha Orbán Viktor szerint azt a szót, hogy „elégedettség” még messze nem ejthetjük ki a szánkon.

Azt vártam, hogy az ellenzék, a balos média, ha csak halvány vonalakban is, de elismeri az Orbán-kormány teljesítményét. Nem így történt. Mint a megszállottak, úgy hajtogatják tovább ugyanazokat a lassan már nevetségessé váló vádakat, amit a Bajnai-kormány bukása óta mondanak. Ebben az országban nekik semmi jó nincs, ha nem ők vannak a hatalmon.

No milk today!

Ifjúkorom egyik kedvenc slágere jutott eszembe a tej világnapján. Régi szlogen: a tej élet, erő, egészség! Mára a szlogen megkopott. Olvasom: hazánkban jelentősen csökkent a tejfogyasztás. Nem akarok az oknyomozó riporter szerepében tetszelegni, mert nem vagyok az. Csak a magam szerény keretei között szeretném boncolgatni a kérdést.

Tudom, hogy jelentősen csökkent a szarvasmarha-állomány. Valamikor még a bakter házánál is ott bőgött a Riska! Ma falvak sokaságán mehetünk keresztül anélkül, hogy egy darab szarvasmarhával is találkoznánk. Én megértem az idők szavát, elfogadom, hogy a jövő a szakosított telepeké. Csakhogy emlékszem az Mg. Főiskola szarvasmarha-kutató állomására, ahol a kor legkorszerűbb technikájával foglalkozhattam.

Oktatóbázis volt a kor összes tartási módját bemutatva. Ez bizony elég régen volt már, de ez is bizonyította, a szaktelepeké a jövő. Miska bácsi, a fejőgulyás hajnalban kinyitotta a halszálkás fejőállás ajtaját és gyengéden szólította a teheneit. Név szerint szólította őket. Gyere Albumin, gyere Ancsa és így tovább. Szeretettel masszírozta a tőgyeket,  hogy minél több tejet adjanak.

Interjú

278 beadott sikertelen pályázat után, most végre behívták. A sors fintora, hogy pont egy olyan állásra, amelyhez nem volt meg a gyakorlata. Igazából soha nem végzett ilyen jellegű munkát, és csupán egy fél éves tanfolyam volt, ami a kapaszkodót adhatta a reményhez, de magában tudta: ez édes kevés.

Ám bízott abban, hogy megtanulta a leckét. Az önéletrajzába csupa felszámolt céget írt, soha nem volt pozíciókkal, kitalált feladatokkal. A marketing tanfolyamon kapott bizonyítványt, melyen szépen szerepelt a tanfolyamot szervező egyetem neve, és külsőleg szakasztott olyan volt, mint bármelyik diploma, kicsit megmanipulálta, így már tényleges diplomának látszott és nem csupán egy továbbképzésnek. Bízott benne, hogy nem ellenőrzik le, végül is volt két másik, valódi diplomája is, ezekkel együtt már valóságosnak tűnhet, ami hamis.

Amikor kilépett a szakadó esőbe, a pozíció nevét ízlelgette. Kereskedelmi és marketing igazgató. Többször is elmondta a buszmegállóig. Jobban hangzott, mint eddig bármi, amit csinált. Főleg mostanában, az ároktisztító közmunkás beosztásnál tűnt fényévnyivel jobbnak. A buszon már megszűntek a kétségei, biztosan tudta, hogy képes lesz betölteni az állást, ha megkapja, és abban is, hogy nem fog belezavarodni a kérdésekbe az interjún.

A férfi illata

Ha nem érdekel valaki, az illatát sem érzed. Ha nem szeretsz valakit, annak „szaga” van. S ha valaki tetszik, azt állandóan szagolgatnád.

Ha melléd ül, rögtön tudod, hogy kell-e vagy nem. Az illatából. Vegyülhet az parfümmel, dohánnyal, alkohollal. A lényegen nem változtat. Ha megérzed, elkezd hátul a tarkódnál valami motoszkálni, és az illat befészkeli magát az orrodba, az elmédbe. Olyannyira, hogy hosszú évek után is van olyan férfi, akiről először az illata ugrik be. Most is ugyanúgy érzem az orromban, mintha itt lenne.

Ahogy a nyakába hajolsz, érzed, ami a bőréből kipárolog. A múltját, a jelenét, a vágyait, a saját vágyaid. Aztán átitatja a te bőrödet, a párnádat, kis idő után pedig már az otthonod illata is megváltozik.