A rigmusok népe
Talán nem is gondolnánk, de életünket átszövik a múlt beidegződései. A kollektív tudattalan - bármi legyen is az - létezik. Nyelvében él a nemzet (már ez is egy szlogen), én hozzátenném: még a rigmusaiban, illetve ritmusos szlogenjeiben is.
Erre az állításra felhoznék az elején egy példát: „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded.” Ez a Rákosi-korszakból ránk maradt rigmus bizonyos körökben oly mélyen gyökerezik, hogy kiirtása szinte lehetetlennek tűnik. Ha arra gondolunk, mennyi energia kell ahhoz, hogy egy kicsi változás is létrejöjjön a szemléletben, bizony be kell látnunk, hogy a kollektív bölcsesség vagy balgaság több egy egyszerűen megoldható képletnél.
Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded.
Nem véletlenül tapasztaljuk a szlogenek, illetve rigmusok reneszánszát, ám ahhoz, hogy sikerüljön hosszabb távon átprogramozni az agyakat, valódi minőség kell. Persze itt a minőséget akár idézőjelbe is tehetnénk, ám valójában igen nehéz megfejteni, hogy valami mitől marad meg az agyakban vagy éppen mitől nem. Az azonban biztos, hogy az elmúlt rendszer a rigmusok nagymestere volt.
Nem véletlen, hogy a törpe űrhajós, vagy más nevén a kalitkásfejű ET, simán nyert '94-ben. Hiába volt ugyanis végtelenül nevetséges, a többség szemében a rigmusok őrzője volt. Ő valóban pontosan tudta, hogy: Munkásököl vasököl, odacsap, ahova köll.
Munkásököl vasököl, odacsap, ahova köll.
Így vitték el mindenünket a rigmusok, és bár a cipőt a cipőboltból szlogen igazságtartalma a bevásárló központok országában erősen megkopott, azért a régi reflexek még tovább élnek. A ma kormányzók egyik legjobban sikerült szlogenje a mindenki hozzon magával még egy embert, talán nem véletlenül éppen egy kudarchoz kacsolódva került a tudattalan mélyére, ahonnan kiirtani éppen olyan nehéz lesz, mint a szocializmus ilyenfajta vívmányait.
Persze próbálkozni kell, ám néha félelmetesen nevetséges dolgok születnek jó szándékokból. A jó rigmus, mint olyan kibújik a szándék ölelő karjaiból, hogy ezzel a képzavarral is érzékeltessem, a hatásos rigmusalkotás nehézségeit.
Mindenki hozzon magával még egy embert!
Így élünk itt e kis medencében Kárpátoktól, gyökércsakra beidegződésektől ölelten és várunk. Várunk egy mondatra, egy jól sikerült rímre. Egy ritmusos szlogenre, mely végre átrendezi életünket, kiradírozza a régit és beégeti a reményt, s a hitet, hogy még megtanulhatunk szabad népként élni.
