A fővárosi panellakásosoknak most van alkalmuk megmérettetni magukat, hiszen a FŐTÁV „I LOVE PANEL” címmel szépségversenyt hirdetett. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hiszen felhívja a figyelmet arra, hogy a panellakásokban is van lehetőség, csak élni kell vele! Remélem, hogy egyszer mi, kaposváriak is megmutathatjuk legszebb paneljainkat.
Nem régen egy reklámra bukkantam, mely maja tanfolyamra hív, valamint egy maja tudáscsomagot árul, plusz természetesen maja esszenciát is kínál. A két magyar hölgy egyike sem Maja, pedig legalább ennyi kapcsolódási pontot elvártam volna. Kedvem lenne csatlakozni, de ennyi pénzt nem ér megtudni a nagy maja titkot, vagyis, hogy az emberáldozat folyamatosan jelen volt a kultúrájukban vagy csak a tudósok fantáziája szaladt el ezzel kapcsolatban. Ja, a kínált cucc nevében a harmónia is szerepel, ami kétségbe vonja az emberáldozatot. Mert egy harmonikus társadalom, nagy életbölcsességek birtokában valószínűtlen, hogy csak életek kioltása árán tudná problémáit kezelni. Vagyis vagy a tudósok tévednek, vagy…
Valamiért nem enged magából az az érzés. Hiába találtál magadnak párt, lettél felnőtt, születtek gyerekeid. Ott van a kis szívzugodban. Olykor pihen, lesben áll, aztán rendszeresen előbújik és kérdéseket tesz fel. Főleg mikor már annyira elbújt, hogy azt hiszed, már nincs is. Na, akkor támad, váratlanul, kopogtatás nélkül. Eléd áll, és az arcodba bámul, nem ismeri az intim szférát.
Két diktatúra, a proletárinternacionalizmus, majd a részben ugyanazok által csinált globalizmus egyszerűen elsöpörte azt a helyi perspektívát, mely élhető, sőt igen élhető jövőt nyújt.Budapestről költöztünk Somogyba, talán hét éve. Életminőségünk ugrásszerűen megváltozott.
Itt néha nehéz, de igen emberi lét. Az utcán köszönnek, s valóban tehénből készül a tej, a gomba ára a budapesti piaci ár harmada. Emberibb itt a lét, és sokkal olcsóbb!Nekem a falu, ahol még kultúra is akad, nem kevesebb, bár más, mint a város.És száz évvel ezelőtt errefelé sokkal több kultúra akadt (Kételkedőknek külön cikkben válaszolhatok, statisztikai adatokkal.)
A nemzeti értékek megbecsülése csak nálunk ősbűn. Bajorországban divat a bőrnadrág, minden osztályterem falán ott a feszület, kötelező a hittan vagy az erkölcstan, és mégis tanulnak a gyerekek. Belőlük lesznek a világ vezető mérnökei, tudósai, innen kerül ki a legtöbb német Nobel-díjas. Politikai kultúrájuk is példamutató. Választási győzelmét ünnepelve Horst Seehofer miniszterelnök nem felejtette el megköszönni azt, hogy a kampány során ellenfelei egyetlen alkalommal sem lépték át a személyeskedés, a durva támadások határait.
Hasonlítsuk ezt csak össze Mesterházy pártelnöknek az MSZP miskolci ülésén elmondott durva, politikushoz nem méltó szavaival. Amíg Seehofer és szocialista vagy zöldpárti ellenfele a választások után is kezet tudnak fogni, addig egy ilyen balkáni stílusú kampányban, mint ami már most nálunk elkezdődött, erre a legkisebb esély sincs. Olvasom, hogy Mesterházy egy bunkósbottal fényképezkedik az irodájában. Mondván, hogy ezzel a bunkóval veri ki Orbán Viktort a hatalomból. Elképesztő. Milyen példát mutat a jövő nemzedékének egy ilyen pártelnök?
A tűz szinte minden kultúrában jelentős jelképként van jelen, az általa közvetített plusz pszichológiai tartalmakra pedig a mai, modern embernek is szüksége van.
Ha egy pártelnök és azt néha újságírói kérésre meglengeti, az még nem agresszió. Persze vannak, akik felháborodtak ezen nagyon. A szombati Magyar Nemzetben egyenesen a papgyilkossággal, vagy a hírhedt romániai bányászrandalírozással hozták egy szintre, pedig nem az a kategória.
Ez egyszerűen a hamisítatlan szocialista humor, favicc, mondhatnám stílszerűen. Van, aki az angol, van, aki a szuahéli humort nem érti, nem vagyunk egyformák. Én hál' istennek a humor minden ágára vevő vagyok.
Mert, ugye, aggódni, nekem van okom.
Először is, bennem még nagyon közeli az élmény, ami kilenc hónapig a melegség, a boldog úszkálás volt, és össze tudom hasonlítani azzal, ami itt kint van. Na jó, nem annyira vacak, de azért küszködni kell a kajáért, meg itt van az a fránya kaki dolog is, ami csak akkor jön, ha előtte valami manó összehúzza a pocakomat. Már kezdek hozzászokni.
Legalább száz ember szemébe belenézünk egy nap alatt. Minimum. Ebből lehet, hogy egy sem marad meg az emlékezetünkben, ha szerencsénk van, akkor viszont akad. De van, hogy éveket várunk egy pillantásra, ami aztán derékba tör, vagy boldoggá tesz, megkeserít, megdolgoztat, átalakít, kialakít, felforgat, beteljesít, vagy ürességet hagy. Bölccsé tesz vagy vihogó tinivé, pirulóssá vagy végzet asszonyává.
Döbbenet, hogy egy sztárolt politikusból 6-7 év után hogyan lesz kitaszított, saját egykori hívei által ejtett legény. Hívei? Ugyan! Persze akadnak! Ma is 100-150 ezer „fan”-nal, elkötelezettel számolhat Fletó. Sokkal többel, mint a közismert „nagy dumás” Schmuck Andor, aki éppen átvette a szocdem pártot és csinált belőle mintegy „öregek fórumát”. Kellő tiszteletadással.
Fodor Gábor neoliberalizmusa leginkább a „másság” körét szólítja meg. Nemzetközi statisztikák szerint ez 2,5 százalék, de megjegyezném, hogy két egymást kedvelő férfi ismerősöm zsigerig gyűlölte az SZDSZ-t. De ne skatulyázzuk be a szavazókat!Nevezhetnénk a fenti három pártot hulladéknak, várhatóan el-hulladéknak. Ne tegyük! Az Együtt 2014 és pártfogói korábban majdnem egyensúlyban voltak az MSZP-vel, ma már kétséges parlamenti bejutásuk is. A libák, az öngyilkosok és tönkrement családok igen súlyosak és egyre súlyosabbak, s egyre több offshore cég helyeztetik a mérlegre.