A választás napja még messze van
Áder János köztársasági elnöknek igaza van, amikor arra szólította fel a pártokat, hogy amíg ki nem tűzi a választás időpontját, addig legalább álljanak le a korán elkezdett választási kampánnyal, és dolgozzanak inkább az országért. Mert már most mindenki a választásokról beszél. A minap például egy huszonéves hölgy szólalt meg az asztaltársaságunkban, „hát én nem is tudom, hogy kire szavazzak”- sóhajtással. Segítettem neki. Megkérdeztem, hogy diplomás nő létére van-e jó állása.
Ismerem kislány kora óta, tudtam persze, hogy van. Mondta is, hogy hol, melyik banknál. Emlékeztettem rá, hogy ezt a bankot éppen most kívánja egy komoly intézménnyé formálni a Fidesz-kormány, ha esetleg nem vette volna észre. Tudja, válaszolta, hisz ő ebben a munkában igencsak aktívan benne van.
Megbeszéltük aztán azt is, hogy a bankjának az átszervezésével egyetlen ellenzéki párt sem ért egyet. Keményen támadják, ígérgetvén, ha ők hatalomra kerülnek, visszacsinálják az egészet. Okos lány, erről is hallott. Akkor hogy lehet az a gondod, hogy kire szavazzál? – kérdeztem. Azokra, akik a nagyszerű munkahelyedet megerősíteni akarják, vagy azokra, akik az egészet – benne a te állásodat is -, meg kívánják szüntetni? „Hááát…” – válaszolta, s láttam, hogy mélyen elgondolkozott ezen az igencsak egyszerű indokláson. Én pedig tudtam, hogy egy „még nem döntött”- szavazót most a biztos szavazók táborába irányíthattam.
Úgy látom, ehhez egyelőre csak a kormánypártok tartják magukat. Maximum reagálnak egy-egy harci fellépésre, amúgy teszik a dolgukat.
A magyar ember érzelmes típus, mondják, szeret a saját érdeke ellenében is inkább a „szimpatikus-nem szimpatikus” alapon dönteni a „nekem hasznos-nem hasznos” helyett. Higgyék el, nem csak mi vagyunk ilyenek. A németek például hasonlóan bizonytalanok, amikor oda kerül a sor, hogy a pártok közül választaniuk kell. Egyik intézet kidolgozott egy szisztémát arra, hogy segítsék a döntésben a fiatal választókat. Minden párt programját feldolgozták (ilyesmit ugye egyébként ember el nem olvas), majd összeállítottak egy kérdéssort, amit a fiatalok (és mindenki) online formában el tudnak érni, meg tudnak válaszolni. A végeredményből aztán kijön, hogy melyik párt az, amelyik leginkább képviselné az ő személyes érdekeit. Érdekes játék.
Amikor a bajor parlament kereszténydemokrata elnökasszonya a program bemutatóján az ifjakkal együtt kíváncsiságból kitöltötte a – nevezzük így – tesztet, kiderült, hogy inkább a szociáldemokrata pártban lenne a helye, mint a konzervatívnak tartott CSU-ban. Pech. Most rajta poénkodik fél Németország. Igen, meg kell győzni a pártoknak a választókat, különösen az ingadozókat, de ennek azért nem a választások előtt hét-nyolc hónappal, hanem sokkal inkább hét-nyolc héttel jön majd el az ideje. Ezért is volt nagyon fontos, hogy Áder János megszólalt ebben a kérdésben. Úgy látom, ehhez egyelőre csak a kormánypártok tartják magukat. Maximum reagálnak egy-egy harci fellépésre, amúgy teszik a dolgukat. És ez így van jól.