Ez esett meg velem és Erzsébettel…
Szeptember 1. Öröm vagy nem öröm, de újra kezdődik egy tanév. Gyerekként és felnőttként is mindig izgalom szorította össze a gyomromat, ahogyan közeledett a bűvös elseje. Diákként vártam, hogy újra érezzem a suliszagot, na, nem éppen a tudásszomj hajtott elsősorban…, tanárként hiányzott már a gyerekzsivaj és a kihívás…, szülőként már csak ez utóbbi maradt. Nem is tudom, örültem-e vagy bánkódtam az idei elseje előtt: kisebbik lányom is utolsó évét kezdi a közoktatás útvesztőiben, tehát múlik az idő felette is.
Aztán Erzsébet végleg eloszlatta érzelmi hezitálásomat. Már tavaly is meggyűlt vele a bajom, de az idei feltette a koronát kapcsolatunkra. Úgy érzem magam vele kapcsolatban, mintha népmesében lennék: hozott is ajándékot, meg nem is.Erzsébet személyében ugyanis gyermekem kap némi tárgyiasult formára váltható hozzájárulást ahhoz, hogy könnyebben kezdhesse meg újabb mindennapjait az iskolában. Régóta így van ez, az újdonság tavaly óta, maga Erzsébet. Tudniillik hogy csak Ő van már, senki más nem is nyújthatja kezét a diákoknak.
De Erzsikét nem szereti mindenki, pedig nagyon szép a profilja az útlevelén, hiába, mégsem akarják őt mindenhol elfogadni. De akkor kit, ha nem őt, hiszen már rajta kívül alig jut szóhoz más a piacon?!
Nem baj, széllel szemben ugye nem érdemes, majd mecénáskodik máshol.
Hiszen idén még egy meglepetéssel kedveskedik: már a tankönyveket is segít megvenni. Hurrá! Eleget értetlenkedtem évek óta, hogy a lánykori nevén Iskolakezdési Támogatásnak hívott Erzsébet miért nem terjeszti ki segítő szárnyát az ISKOLAI TANKÖNYVEKRE? Most itt van, és örülhetünk.
Aha.
Örültem is, egészen addig, amíg naiv módon nem akartam élni is a lehetőséggel. Mert engem ez a Bözsike másodszor akkor tréfált meg, amikor oda akartam őt adni tankönyveknek cserébe a postahivatalban. Történt az eset pont úgy, ahogyan azt most alant leírom.
És ekkor elhangzott a bűvös mondat: 8-AS ABLAK. Igen, mondom én, de ott most nem dolgoznak. A válasz teljesen kielégítő és mindent megvilágító volt: 8-AS ABLAK.
Déli 12 órakor léptem be a hivatalba, hosszú sorok az ablakok előtt. Jól vagyok szocializálva ügyintézésből, tudtam,hogy Bözsikémet nem adhatom csak úgy oda bárhol… Meg is találtam az ablakot, ahol megválhatok tőle, csakhogy azon a barna függöny behúzva, jól összekötözve, ami nem verbálisan azt jelenti: NEM DOLGOZOM, NE ZAVARJ, HA MÉGIS, MAGADRA VESS!!!
Szeretem a kihívásokat, beálltam hát egy másik ablak elé. Röpke 10 percen belül már ott is álltam a körülbelül 15x15 centis ablakkivágás előtt és becsúsztattam a csekket, valamint ráfektettem Erzsikét is, jól láthatóan. A hölgy, munkában megfáradt mind a huszonegy évével kihúzta Erzsike alól a csekket, kezelte azt annak rendje és módja szerint, majd felemelte Erzsikét, és csodálkozó tekintet kíséretében a következő kérdés hagyta el a száját: EZ MI? Mi lenne, gondoltam én, az, aminek látszik, de mondani már csak annyit mondtam: iskolakezdési utalvány, amivel itt tudom kifizetni gyermekem tankönyveit.
És ekkor elhangzott a bűvös mondat: 8-AS ABLAK. Igen, mondom én, de ott most nem dolgoznak. A válasz teljesen kielégítő és mindent megvilágító volt: 8-AS ABLAK.
Úristen, futott át az agyamon, lehet, hogy vendégmunkás, és csak ezt az egy mondatot tudja magyarul? Megpróbáltam újra, egyszerűbb szavakkal, és még mutogattam is az említett ablak felé… és láss csodát! Nem csak ezt a mondatot tudta, hanem még ezt is: AKKOR VÁRNI KELL!
Na, erre már tudtam, hogy nem vendégmunkás ő, és nem kell finomkodni, hogy nehogy rossz hírünket keltse a nagyvilágban, hanem egy vérbeli ügyintéző. Szerepet váltottam, ez már ismert terep. Ebben otthon vagyok, nem fogsz meg!
Legszebb mosolyom kíséretében besuttogtam a kisablakon: DE ÉN MOST AKAROK ÜGYET INTÉZNI.
Meglepődött, kicsit gondolkodott, majd egy meghatározhatatlan grimaszt vágva felállt és elhagyta a munkaterületét. Ránéztem az órámra: negyed egy.
Közben az élet zajlott a hivatalban: elirányítottam a gyanútlanokat, akik mögém akartak beállni, mindannyian végeztek is már a dolgukkal… és a percek múltak, múltak és múltak. Gyakorlott ügyintéző vagyok, ami azt is jelenti, hogy türelmes, így fél egykor ugyanolyan mosollyal az arcomon vártam, hogy mi lesz Bözsikém sorsa.
Mivel láttam, hogy nyelvészetileg közelebb állunk egymáshoz, kicsit árnyaltabban adtam elő azt az egyszerű problémát, hogy a folyamatot nagyban nehezíti, ha az ügyintézés egyik szereplője, főleg ha az maga az ügyintéző, hiányzik.
Kevésszavú ügyintézőm segítséggel felvértezve érkezett vissza, aki – az egyenruhájából következtetve - magasabb beosztású dolgozó lehetett.
Látod? Veled a főnök foglalkozik! Most aztán minden azonnal és pikk-pakk elintéződik - néztem büszkén az ablakon belüli asztalon egykedvűen fekvő Erzsébetre.
De reményem szertefoszlott, amikor a frissen érkezett főnökasszony is csak ismételni tudta az előtte szólót, igaz ő már használt bővítményeket is a mondataiban, de a lényege az volt: 8-AS ABLAK.
Mivel láttam, hogy nyelvészetileg közelebb állunk egymáshoz, kicsit árnyaltabban adtam elő azt az egyszerű problémát, hogy a folyamatot nagyban nehezíti, ha az ügyintézés egyik szereplője, főleg ha az maga az ügyintéző, hiányzik. Volt eredmény, mert újabb előre vivő információ birtokába jutottam fél egy után öt perccel, miszerint: AKKOR BE KELL KOPOGNI, MERT A RÓZSIKA OTT ÜL!
Ez volt az a ritka pillanatok egyike, amikor megnémultam, és átadtam magam a sorsomnak. Azt hiszem, érezték is, hogy a legyőzött áll velük szemben, ilyen érvek előtt a legedzettebb ügyfél is meghajol. Hiába, a sok csapattréning, meg kommunikációs tréning azért valahol beváltja a hozzá fűzött reményeket, na! Nem hiábavaló az sok fáradozás, amit az ügyfélbarát ügyintézésért tesznek!
Mivel a győztes diadalával megkönyörültek rajtunk Erzsikével, újabb húsz perc után, amikor már hárman a mi ügyünkön dolgoztak, szorgosan könyveltek valamit a gépben, két valamilyen bizonylatot állítottak ki, több helyen utána néztek, hogy valóban jogosult vagyok-e én, de főleg a gyerekem Erzsikével közelebbi kapcsolatba kerülni, végre átadhattam őt további őrzőinek. Igaz, a befizetést igazoló csekkdarabkát nem adták oda, mert NEM A 8-AS ABLAKNÁL történt az aktus. De igazolásképpen egy A4-es papíron leírták a történteket, amit azóta sem volt kedvem megnézni.
Azért kicsit aggódom. Mert ha majd a lányom igazolásképpen, hogy nem fizetség nélkül veszi át a könyveit, előveszi ezt a papírt az iskolában, és rá van írva, hogy elvetemült és bamba módon NEM A 8-AS ABLAKNÁL adtam oda Erzsikét, …nem tudom, túlélem-e a szégyent.
Erzsébet, Erzsike, Bözsikém, kis Cicám!
Jobb híján rád haragszom, de azt hiszem, úgy vagyok én Veled, mint az egyszeri kisember esetében: a nagyfőnök leszidja a kisfőnököt, a kisfőnök megdorgálja a kisembert, aki haza megy, és jól belerúg a macskába.