Tiéd a város?
Tizenkét évesen jártam először Kaposváron, színjátszó csoportunkkal az akkori ifiházba kaptunk meghívást. Néhány napot töltöttünk itt a városban, sétáltunk, kirándultunk. Annyira más volt, mint mezőföldi városkám, ahol felnőttem! Dimbes-dombos fekvésével, kedves, fás utcáival egyből a szívembe lopta magát.
Aztán sok-sok évvel később, amikor továbbtanulásomról gondolkodtam, eszembe jutott Kaposvár. Jöttem, láttam, kaposvári lettem. Először csak a lakcímkártyám adatai szerint, majd az élmények, a kapcsolatok ezt teljesen természetes érzéssé alakították át: kaposvári vagyok. Benne élek, érdekel, figyelem, egyre jobban ismerem, és szeretem.
És a város a Tiéd is, az enyém is, mindenkié, aki szereti.
Az egyik kapaszkodót saját, személyes élményeim és kötődéseim jelentik: itt születtek gyermekeim, itt járnak óvodába, iskolába, van kedvenc fagyizónk és parkunk is. Ezt egészítik ki a város kínálta közösségépítő, helyi identitást támogató kulturális programok, rendezvények, fesztiválok. Ilyenkor közösen ünnepelünk, és örülünk egymásnak, lakóhelyünknek. Ismerős, mosolygós arcok, kedves pillantások vesznek körül bennünket.
Ezek nem „csak” programok. Tér és közösség találkozik egymással. „Te is itt? Én is itt.” Együtt itt, mert Miénk a város. De nem csak most. Hanem holnap, amikor indulunk munkába, vagy holnapután, amikor lefutunk a Fő utcára friss péksüteményért, akkor is. Ilyenkor már kevésbé érünk rá beszélgetni barátainkkal, talán mosolygósak sem vagyunk, és szeretnénk már inkább otthon lenni, de azért megvan a közös kapocs: kaposváriak vagyunk
Kapcsolódó cikk: http://www.tutiszoba.hu/terszemle/gondolatok/91-szoekkut-a-belvarosban-vagy-uj-aszfalt-a-kuelvarosban
