Megbokrosodunk?
Az Összefogás napi hír szerint új taggal bővült. Csatlakozott Bokros Lajos egykori megszorító csomagjáról híres pénzügyminiszter. Ha valaki jól odafigyel, látványosan alakul az Összefogás – általuk remélt, bár egyre valószínűtlenebb - kormánya. Bokros pénzügyminiszter, Kuncze belügyminiszter, s persze Gyurcsány mint miniszterelnök.
Mert Mesterházy, ki vagy két hónapja jelöltetett meg miniszterelnök-jelöltnek, egyre látványosabban kóvályog, mint a gólya hátrahagyott … emléke a levegőben. Elrepült Amerikába, kötelező turistaútra, hogy bemutatkozzon, s mire hazaért: Simon-ügy az összes presztízs vesztességgel. Esélyei zuhantak, Gyurcsány meg nyomul, nyomul, több mint két évtized puccsokkal telt balhés útján (KISZ-bedöntés, DEMISZ-bedöntés, Új Nemzedék, egy-két év alatt milliárdos, majd ifjúsági miniszterből Medgyessy-buktatás, őszödi beszéd, jól szervezett TV-ostrom, tüntetők is időben odaértek bámulni, nagy show volt, balhé balhé után, szemkilövetés, kínzások, rendőri azonosítóhiány, lovasroham.) Aki nem hiszi, járjon utána, csak Kijevig kell eljutnia.
Fletó mögött Bauer, sokkal módszeresebb, mármint az apja, speciális harapófogók nagymestere. Nála az ÁVH-ban senki sem tudott jobban manikűrözni, azaz körmöt lehúzni.
De maradjunk a Bokros-csomagnál! Péntek 2 órától hétfő reggelig a Népjóléti Minisztérium ügyeletese voltam. Általában nyugalmas weekend, ritkán akad egy nagyobb baleset vagy gyógyszerhiány, és be lehet pótolni az elmaradt munkákat. Aztán akkor 10 órától pezsegni kezdett minden telefon. Sajtósok, a házból és kintről.
”Kovács Pál miniszter úr elérhetősége?”
„Laci, várjon az információkkal!”
„Nem hallotta, hogy lemondott a miniszter?”
A kavalkádban lassan értettem meg, mi történt. Két miniszter nem vállalta a részvételt a Bokros-csomagban. Az egyik főnököm, dr. Kovács Pál orvos volt. Aztán volt egy véletlen találkozásunk. A Parlament és az akkori Földművelésügyi Minisztérium között, a villamossínek mentén.
„Szervusz Miniszter Úr!”
„Szevasz! Mi van veled?” - kérdezte.
„Tudod, a Bokros-csomagot nekem is odaadták szakmai véleményezésre. Én meg leírtam, hogy azt is tönkreteszi, amit Csehák felépített” – aztán megkaptam a felmondólevelet.
„Én még hiszek abban, hogy lehet tisztességesen politizálni, bár lehet, hogy naiv vagyok – mondta a volt miniszter válaszul –, de azt, hogy egy hétvégére megyek egy skandináv konferenciára (tanúsíthatom, én voltam az ügyeletes) és másfélnap múlva S.O.S hívnak, hogy jöjjek haza, mert másnap tárgyalják az új kormányprogramot, mely nélkülem és tudtom nélkül készült. No, ezt nem! Bementem a kormányülésre, s a kezdetén felálltam, lemondva a miniszterségről.”
A történelmi véletlen furcsa és kiválasztott tanúja lettem. Azóta sokkal több részletet tudok.
Ha egykor egy MSZP-s minisztert meg lehetett vezetni, ugyan, Önöket miért nem? De ő tényleg felállt az asztaltól, s ember maradt! Talán 3 perc sem volt két villamossín között a beszélgetésünk. Két különböző beállítottságú ember igazi találkozása.
Jánosi Gyurival, az MSZP választmányi elnökével legalább 6 órát beszélgettünk egy képzés estéjétől kezdve nem túl sok, de annál jobb szekszárdi bor mellett az Aranyfácán panzióban rendezett, tán 100 fős képzésen. Két egészen különböző beállítottságú ember közös gondolkodása. Időnként később még üzentünk egymásnak, aztán Fletó megköszönte tevékenységét.
Nekem sok apró jel. S Önöké a választás szabadsága! Lehet indulatból! S lehet gyermekeik, unokáik jövőjéért!