Régi bútor nem vén bútor

Szeretem a praktikus, új, modern bútorokat, de hiszek régi társaik lelkében is. Szükségünk van rájuk, értéket, örök szépséget képviselnek.

Dédszüleink, nagyszüleink bútorai között biztosan találunk olyan darabot, amely csempészhet egy kis bájt modern bútoraink közé. Szép, karakteres formáikkal, díszeikkel, polcaikkal, kis fiókjaikkal nagyon hangulatos kiegészítői lehetnek lakásunknak.

Ha hozzánk kerül egy régi bútor, mindenképpen járjunk utána, hogy miként érdemes felújítani! Megérdemlik, hogy óvatosan bánjunk velük, akkor maradnak meg eredeti szépségükben. Talán más színt álmodunk rájuk, másként látnánk őket szívesen otthonunkban, (ami nem baj) de a végeredmény legyen méltó eredeti állapotukhoz!

Zöld tea

Néha az a baj, hogy nincs miről írni, néha meg az, hogy sok minden van az ember fejében és ilyenkor nem könnyű választani a témák közül. Most éppen a bőség zavarával küzdök. A politika manapság annyira rágörcsölt a választásokra, s ezzel saját fontosságára, hogy erről írva, akár az egész hetet egyedül be tudnám tölteni itt, a blog rovatban. Ám mivel tudvalevő, hogy mostanában Kosztolányit olvasok, és neki, mint a többi klasszikusnak általában, nincs jó véleménye a politikáról, ezért a mestert tisztelve most inkább tartózkodom a kampánycsörték ekézésétől.

Írhatnék éppen új olvasó naplót is, hiszen ilyet már régen írtam és volna is kedvem, hogy valamelyik kedvencemhez, most éppen Kosztolányihoz kedvet csináljak, de inkább erről is lemondok.

Aztán írhatnék még a szakadó esőről. Az esőt mindig szerettem, talán ezért is segített nekem édesapám temetésén sírni, együtt sírt velem az ég, jó téma lehetne ez is. Jó lenne, tehát ezt is elvetem.

Féltékenység, a kedves dög

Elönti az agyamat egy pillanat alatt a harag, a düh. Észérvek kizárva. Az ego átlép rajtuk. Durva helyzet ez. Mert miért is vagyunk féltékenyek? Azért, mert a körbepisilt szeretett Ő-t megkörnyékezi valaki, vagy Ő környékez meg valakit? Ez nem mindegy.

Az előbbinél fordulhat elő az a bizonyos természetes, egészséges féltékenység. Mert másoknak is tetszik, tehát büszkék is lehetünk akár rá, miután levonul az agyunkról a hirtelen bekövetkező agyláz. Mert szép, délceg, férfi, s ez másoknak is feltűnik. Na, ezt a fajta féltékenységet én mint nő, el is várom. Tessék körbepisilni! Ez kell! Hogy tudjam, hogy számítok, hogy kellek, hogy szeretnek, és mindezt szenvedéllyel.

Válságos viszonyok

Folyamatosan vívódunk, nem tudjuk eldönteni, kik vagyunk, és hogy ehhez a valakihez illenek-e a tetteink. Kétségbeesetten kutatunk egy mindenki által elfogadott személyiség után, mert képtelenek vagyunk elfogadni, hogy olyan nincsen…

Keressük, őrült módon kutatjuk, hogy ki az az ember, aki megfelel az elvárásainknak, aki –állításunk szerint - tökéletes passzol hozzánk. Igényeink vannak, sőt, egyenesen követeléseink, amelyek ha nem teljesülnek, rögtön felháborodással nyugtázzuk. Az általunk felállított elvárásoknak vajmi kevés ember képes megfelelni, de természetesen velük sem leszünk elégedettek. Nem tetszik a haja színe, túl alacsony, nagy az orra- máris, percek alatt építjük fel a nem megfelelőség falait szorosan magunk köré.

Megbokrosodunk?

Az Összefogás napi hír szerint új taggal bővült. Csatlakozott Bokros Lajos egykori megszorító csomagjáról híres pénzügyminiszter. Ha valaki jól odafigyel, látványosan alakul az Összefogás – általuk remélt, bár egyre valószínűtlenebb - kormánya. Bokros pénzügyminiszter, Kuncze belügyminiszter, s persze Gyurcsány mint miniszterelnök.

Mert Mesterházy, ki vagy két hónapja jelöltetett meg miniszterelnök-jelöltnek, egyre látványosabban kóvályog, mint a gólya hátrahagyott … emléke a levegőben. Elrepült Amerikába, kötelező turistaútra, hogy bemutatkozzon, s mire hazaért: Simon-ügy az összes presztízs vesztességgel. Esélyei zuhantak, Gyurcsány meg nyomul, nyomul, több mint két évtized puccsokkal telt balhés útján (KISZ-bedöntés, DEMISZ-bedöntés, Új Nemzedék, egy-két év alatt milliárdos, majd ifjúsági miniszterből Medgyessy-buktatás, őszödi beszéd, jól szervezett TV-ostrom, tüntetők is időben odaértek bámulni, nagy show volt, balhé balhé után, szemkilövetés, kínzások, rendőri azonosítóhiány, lovasroham.) Aki nem hiszi, járjon utána, csak Kijevig kell eljutnia.

Harcra készen, a piros-fehér-zöld sarokban

Amióta Orbán Viktor évértékelőjét boldog-boldogtalan leutánozza, vesztettek a hatásukból. Ez az év mégis kivétel volt. Választások lesznek, a politikusok a kampányra erősítenek. Ezt tette Orbán Viktor is. Jól ismerte fel, hogy nemcsak a négy év eredményeinek a felsorolása a fontos, hanem az is, hogy mi volt az erkölcsi alapja ezeknek a lépéseknek. Mert ez az, amit megkérdőjelez az ellenzék és a liberális Nyugat is.

A kérdés 2010-ben az volt, hogy a kétharmados többség birtokában helyes-e a kormány részéről az, hogy nem foltozgatni kezdi az országot, hanem belevág annak alapos átalakításába. Helyes volt-e az – tette fel a kérdést a miniszterelnök –, hogy nem kerestek alkukat. Sem a kiváltságaik fenntartásában érdekelt szocialista ellenzékkel, sem pedig az őket támogató, pénzügyileg az országból hasznot húzó külföldi érdekcsoportokkal.

Helyes volt-e a harc felvétele? Helyes volt-e, hogy élni kezdtek a kétharmad adta országátalakítási lehetőséggel? Ezekre a Fidesz 2010-ben igennel válaszolt.

Babázás

A lányok babáznak. Minden kislánynak van babája. De mire jó a babázás? Egyáltalán, miért „kell” babázni? A babával való foglalatoskodás ősi és modern, szimbolikus és konkrét, játék és tanulás egyszerre.

Már az ősi Vénusz-szobrocskáknak is volt szimbolikus ereje, azért készítették el a tárgyat, hogy utána tulajdonságokkal ruházzák fel. A mai kisgyerekek is használják hasonló célra a tárgyakat: alvókát választanak, aki vigyázza álmukat. Előfordul, hogy ezek a babák/bábuk napközben nem is kerülnek elő (tehát nem „babáznak” velük), funkciójuk és jelentőségük viszont annál fontosabb: védelmezői gazdáiknak. Ilyen tárgya a fiúknak is lehet, és általában puha, szőrös, meleg kis babát választanak, ami a megkapaszkodás ösztönével magyarázható.

Ha már jó nem tudsz lenni (legalább ne légy bunkó)

„…ha az udvariasság merőben formainak rémlik is, belül, a mivoltában maga a tartalom, maga a lényeg. A jó szó, melyet még nem valósítottak meg, minden szűz lehetőséget magába zár, és több mint a jó tett, melynek kimenetele kétes, hatása vitás. Általában a szó mindig több mint a tett.” Így filozofálgat Esti Kornél Kosztolányi Dezső művében. Ma eme briliáns eszmefuttatás mentén haladunk. Fentebb még azt is mondja, mivel igazán jók úgy sem lehetünk, legalább legyünk udvariasak.

Nyugodtan vizsgálhatjuk a gondolatokat mai tapasztalataink alapján, kérem, jelentkezzen, aki még nem találkozott nyakkendős, több diplomás sudribunkóval! Nem hiszem, hogy sokan lesznek. Persze, mielőtt a több diplomások felhördülnének, jelzem, hogy a többségük nem ilyen és azért a műveltség és iskolázottság általában a viselkedésben és a jó modorban is megmutatkozik, ám azért valljuk meg, vannak bőven kivételek. Ha valaki ilyet lát, akkor bizony elgondolkodhat, hogy mit várjon a 8 általánost, mondjuk 3 elsőt és 5 másodikat végzett polgártársaitól? Bizony, nem sokat.

Erre a jelenségre még ráerősít a hazai bugris média, ahol teljesítmény és képesség nélküli emberek lehetnek sztárok, celebek, valami ismeretlen mechanizmus folytán.

Párosodás

Én nem tudom, hogy ez vajon az a ló, aminek az éve van, és vajon az vágtat-e, s a vágtázása közben ledob mindenki mellé egy szerelmet, vagy a tavasz jön-e? De mindegy is. Szerelem van mindenütt.

Csak körbe kell nézni, csak úgy hirtelen történnek a dolgok.

A környezetemben egyik nap még a világvégét tervezzük közösen a csajokkal, s azon töprengünk, hogy fröccsbe vagy újabb majonézben tocsogó szendvicsbe fojtsuk-e a bánatunk, aztán másnap a hír: összeköltözött egy szerelemmel.

Én vagyok

Aki elvállalja egy blog írását, az bizonyosan exhibicionista, legalább annyira, hogy meg meri osztani azokat az érzéseket, amik benne vannak, azokat a gondolatokat, amik foglalkoztatják. Amikor ezt a blogot elkezdtem írni, tudtam, hogy fogok beszélni a saját, megélt történéseimről, de többnyire igyekeztem nem magammal megtölteni ezt a tartalmat.

Most azonban két órája ülök a gép előtt, és semmi, de tényleg, komolyan semmi nem jut eszembe, amiről írhatnék, ami közügy, és nem az exhibicionista író énem. Születésnapom lesz a napokban, aminek hatására minden időmet a - szerencsére még csak alig létező - ráncaim utáni kereséssel töltöm. December közepén hat ősz hajszálat találtam a fejem búbján, amiket gondosan, és természetesen azonnal eltávolítottam. Azóta azt a területet inkább nem nézegetem…

Az idő múlására leginkább az ad tanúbizonyságot, hogy anyukám egy nappal később született, mint én. Így minden évben két számjegy áll a tortán (amit persze nem mondhatok el, egy nőtől nem illik megkérdezni a korát).