Válságos viszonyok

Folyamatosan vívódunk, nem tudjuk eldönteni, kik vagyunk, és hogy ehhez a valakihez illenek-e a tetteink. Kétségbeesetten kutatunk egy mindenki által elfogadott személyiség után, mert képtelenek vagyunk elfogadni, hogy olyan nincsen…

Keressük, őrült módon kutatjuk, hogy ki az az ember, aki megfelel az elvárásainknak, aki –állításunk szerint - tökéletes passzol hozzánk. Igényeink vannak, sőt, egyenesen követeléseink, amelyek ha nem teljesülnek, rögtön felháborodással nyugtázzuk. Az általunk felállított elvárásoknak vajmi kevés ember képes megfelelni, de természetesen velük sem leszünk elégedettek. Nem tetszik a haja színe, túl alacsony, nagy az orra- máris, percek alatt építjük fel a nem megfelelőség falait szorosan magunk köré.

Megbokrosodunk?

Az Összefogás napi hír szerint új taggal bővült. Csatlakozott Bokros Lajos egykori megszorító csomagjáról híres pénzügyminiszter. Ha valaki jól odafigyel, látványosan alakul az Összefogás – általuk remélt, bár egyre valószínűtlenebb - kormánya. Bokros pénzügyminiszter, Kuncze belügyminiszter, s persze Gyurcsány mint miniszterelnök.

Mert Mesterházy, ki vagy két hónapja jelöltetett meg miniszterelnök-jelöltnek, egyre látványosabban kóvályog, mint a gólya hátrahagyott … emléke a levegőben. Elrepült Amerikába, kötelező turistaútra, hogy bemutatkozzon, s mire hazaért: Simon-ügy az összes presztízs vesztességgel. Esélyei zuhantak, Gyurcsány meg nyomul, nyomul, több mint két évtized puccsokkal telt balhés útján (KISZ-bedöntés, DEMISZ-bedöntés, Új Nemzedék, egy-két év alatt milliárdos, majd ifjúsági miniszterből Medgyessy-buktatás, őszödi beszéd, jól szervezett TV-ostrom, tüntetők is időben odaértek bámulni, nagy show volt, balhé balhé után, szemkilövetés, kínzások, rendőri azonosítóhiány, lovasroham.) Aki nem hiszi, járjon utána, csak Kijevig kell eljutnia.

Harcra készen, a piros-fehér-zöld sarokban

Amióta Orbán Viktor évértékelőjét boldog-boldogtalan leutánozza, vesztettek a hatásukból. Ez az év mégis kivétel volt. Választások lesznek, a politikusok a kampányra erősítenek. Ezt tette Orbán Viktor is. Jól ismerte fel, hogy nemcsak a négy év eredményeinek a felsorolása a fontos, hanem az is, hogy mi volt az erkölcsi alapja ezeknek a lépéseknek. Mert ez az, amit megkérdőjelez az ellenzék és a liberális Nyugat is.

A kérdés 2010-ben az volt, hogy a kétharmados többség birtokában helyes-e a kormány részéről az, hogy nem foltozgatni kezdi az országot, hanem belevág annak alapos átalakításába. Helyes volt-e az – tette fel a kérdést a miniszterelnök –, hogy nem kerestek alkukat. Sem a kiváltságaik fenntartásában érdekelt szocialista ellenzékkel, sem pedig az őket támogató, pénzügyileg az országból hasznot húzó külföldi érdekcsoportokkal.

Helyes volt-e a harc felvétele? Helyes volt-e, hogy élni kezdtek a kétharmad adta országátalakítási lehetőséggel? Ezekre a Fidesz 2010-ben igennel válaszolt.

Babázás

A lányok babáznak. Minden kislánynak van babája. De mire jó a babázás? Egyáltalán, miért „kell” babázni? A babával való foglalatoskodás ősi és modern, szimbolikus és konkrét, játék és tanulás egyszerre.

Már az ősi Vénusz-szobrocskáknak is volt szimbolikus ereje, azért készítették el a tárgyat, hogy utána tulajdonságokkal ruházzák fel. A mai kisgyerekek is használják hasonló célra a tárgyakat: alvókát választanak, aki vigyázza álmukat. Előfordul, hogy ezek a babák/bábuk napközben nem is kerülnek elő (tehát nem „babáznak” velük), funkciójuk és jelentőségük viszont annál fontosabb: védelmezői gazdáiknak. Ilyen tárgya a fiúknak is lehet, és általában puha, szőrös, meleg kis babát választanak, ami a megkapaszkodás ösztönével magyarázható.

Ha már jó nem tudsz lenni (legalább ne légy bunkó)

„…ha az udvariasság merőben formainak rémlik is, belül, a mivoltában maga a tartalom, maga a lényeg. A jó szó, melyet még nem valósítottak meg, minden szűz lehetőséget magába zár, és több mint a jó tett, melynek kimenetele kétes, hatása vitás. Általában a szó mindig több mint a tett.” Így filozofálgat Esti Kornél Kosztolányi Dezső művében. Ma eme briliáns eszmefuttatás mentén haladunk. Fentebb még azt is mondja, mivel igazán jók úgy sem lehetünk, legalább legyünk udvariasak.

Nyugodtan vizsgálhatjuk a gondolatokat mai tapasztalataink alapján, kérem, jelentkezzen, aki még nem találkozott nyakkendős, több diplomás sudribunkóval! Nem hiszem, hogy sokan lesznek. Persze, mielőtt a több diplomások felhördülnének, jelzem, hogy a többségük nem ilyen és azért a műveltség és iskolázottság általában a viselkedésben és a jó modorban is megmutatkozik, ám azért valljuk meg, vannak bőven kivételek. Ha valaki ilyet lát, akkor bizony elgondolkodhat, hogy mit várjon a 8 általánost, mondjuk 3 elsőt és 5 másodikat végzett polgártársaitól? Bizony, nem sokat.

Erre a jelenségre még ráerősít a hazai bugris média, ahol teljesítmény és képesség nélküli emberek lehetnek sztárok, celebek, valami ismeretlen mechanizmus folytán.

Párosodás

Én nem tudom, hogy ez vajon az a ló, aminek az éve van, és vajon az vágtat-e, s a vágtázása közben ledob mindenki mellé egy szerelmet, vagy a tavasz jön-e? De mindegy is. Szerelem van mindenütt.

Csak körbe kell nézni, csak úgy hirtelen történnek a dolgok.

A környezetemben egyik nap még a világvégét tervezzük közösen a csajokkal, s azon töprengünk, hogy fröccsbe vagy újabb majonézben tocsogó szendvicsbe fojtsuk-e a bánatunk, aztán másnap a hír: összeköltözött egy szerelemmel.

Én vagyok

Aki elvállalja egy blog írását, az bizonyosan exhibicionista, legalább annyira, hogy meg meri osztani azokat az érzéseket, amik benne vannak, azokat a gondolatokat, amik foglalkoztatják. Amikor ezt a blogot elkezdtem írni, tudtam, hogy fogok beszélni a saját, megélt történéseimről, de többnyire igyekeztem nem magammal megtölteni ezt a tartalmat.

Most azonban két órája ülök a gép előtt, és semmi, de tényleg, komolyan semmi nem jut eszembe, amiről írhatnék, ami közügy, és nem az exhibicionista író énem. Születésnapom lesz a napokban, aminek hatására minden időmet a - szerencsére még csak alig létező - ráncaim utáni kereséssel töltöm. December közepén hat ősz hajszálat találtam a fejem búbján, amiket gondosan, és természetesen azonnal eltávolítottam. Azóta azt a területet inkább nem nézegetem…

Az idő múlására leginkább az ad tanúbizonyságot, hogy anyukám egy nappal később született, mint én. Így minden évben két számjegy áll a tortán (amit persze nem mondhatok el, egy nőtől nem illik megkérdezni a korát).

Kínzó kérdés

Előfordult-e már önnel, hogy a bankszámláján felejtett 240 millió forintot?

Mert növeli, ki elfödi a bajt

Lehetséges, hogy az MSZP vezérkarából senki nem olvasta Illyés Gyula fenti sorait. Ha ugyanis ismernék a Bartók verset, nem nyilatkoznának olyan cinikusan arról, hogy a szocialista párt második emberének, Simon Gábornak az ügyét azzal, hogy kitették a pártból, lezártnak kell tekinteni. Nincs lezárva. Ez az ügy még csak most fog igazán elkezdődni. Arról ugyanis, hogy a hatalmas pénz, negyedmilliárd forintnyi deviza, plusz budai luxus lakás, honnan került az éhségmenet élén pózoló Simon ex-képviselő számlájára, mélyen hallgatnak. Elképzelhetetlen, hogy Simon Gábor nem mondott volna erről semmit szocialista vezetőknek. A társainak.

Mesterházy nem először játssza el a tudatlant. Emlékezzünk csak a bajai videó-ügyben a szerepére. Saját tévényilatkozatai bizonyítják, hogy látta a videót, mielőtt az a HVG-hez került. Mégis mással vitette el az MSZP a balhét. Van közelebbi példa is: ő "börtönt" hallott, amikor a felvételből egyértelmű, hogy "kötelet" volt a bekiabálás a nagygyűlésükön. De Józsa István cégének paksi milliárdos megbízásairól sem volt semmiféle véleménye.

Hobbit ház mint álomház

Nem tagadom, amikor filmet nézek, külön élményt jelent számomra a filmbéli környezet felfedezése. Szeretem, ha hatással van rám, szeretem, ha „elhiszem”, amit látok. Még akkor is, ha mese.

Tolkien regényei alapján olyan mesevilágot mutatnak be nekünk a filmben, amit már csak a helyszínek miatt mindenképpen érdemes végignézni. Körbekalandozhatnánk az összes állomáson, hogy átbeszéljük, melyik mitől fantasztikus, de én most mégsem mozdulnék a legbékésebbtől. „Volt egyszer egy földbe vájt lyuk, abban élt egy babó. Nem volt ez a lyuk rút, mocskos, nedves, teli féregmaradékkal, dohszaggal, sem száraz, csupasz homokos lyuk, ahol se leülni, sem enni nemigen lehet: ez babólyuk volt, ami egyértelmű a kényelemmel.” (Tolkien: A babó)

A hobbit házak láttán mindenkiben kicsit megmozdul a gyerek. Visszaemlékszünk kedves bunkikra, kuckókra, búvóhelyekre, amelyeket szerettünk volna minél otthonosabbá tenni. Olyan jó lehet Bilbonak, aki a legtökéletesebb kényelemben élt a Domb fölbe vájt, kacskaringós folyosókkal kialakított lakjában! Az ő csodakuckóját felnőttként is szívesen birtokolnánk.