Harcra készen, a piros-fehér-zöld sarokban
Amióta Orbán Viktor évértékelőjét boldog-boldogtalan leutánozza, vesztettek a hatásukból. Ez az év mégis kivétel volt. Választások lesznek, a politikusok a kampányra erősítenek. Ezt tette Orbán Viktor is. Jól ismerte fel, hogy nemcsak a négy év eredményeinek a felsorolása a fontos, hanem az is, hogy mi volt az erkölcsi alapja ezeknek a lépéseknek. Mert ez az, amit megkérdőjelez az ellenzék és a liberális Nyugat is.
A kérdés 2010-ben az volt, hogy a kétharmados többség birtokában helyes-e a kormány részéről az, hogy nem foltozgatni kezdi az országot, hanem belevág annak alapos átalakításába. Helyes volt-e az – tette fel a kérdést a miniszterelnök –, hogy nem kerestek alkukat. Sem a kiváltságaik fenntartásában érdekelt szocialista ellenzékkel, sem pedig az őket támogató, pénzügyileg az országból hasznot húzó külföldi érdekcsoportokkal.
Lehet tehát választani: az internacionalista sarokban álló "összefogást" vagy a piros-fehér-zöld sarokban álló Orbán-kormányt buzdítjuk-e majd, a nem is kis további harcra.
Helyes volt-e a harc felvétele? Helyes volt-e, hogy élni kezdtek a kétharmad adta országátalakítási lehetőséggel? Ezekre a Fidesz 2010-ben igennel válaszolt. Egy új rendszerváltást indítottak el. Olyan társadalom kiépítését tűzték ki, ahol az országot vezető erő nem ütközik folyton össze az őt megválasztó közösséggel. Hogy a kormány ne mindig a saját választóit kényszerítse a nadrágszíj meghúzására. Ezért az Orbán-kormány minden erejét bevetette egy igazságosabb közteherviselés megteremtésére. Vállaljon mindenki ereje szerint áldozatot az ország fenntartásában!
Ez a kormány volt az első, amelyik ezt meg merte lépni. Törvényileg kötelezett mindenkit a terhek viselésére. Azokat is, akik mindig, minden körülmények között kijárták maguknak, hogy busás nyereségre tegyenek szert. Nagyon nem tetszett ez a bankoknak, a multiknak. Nem csoda, hogy mozgósították az Orbán-kormány ellen nyugati kapcsolataikat.
Ennek a harcnak messze nincs vége. Még a háborút nem nyerte meg a kormány, mondta ki maga a miniszterelnök is. Az eddigi évek azonban bebizonyították, hogy az út helyes. Megérte a sok-sok csata, van remény – mégpedig komoly remény – arra, hogy Magyarország végre elindulhasson erőteljesebb tempóban is felfelé. Nem tíz év múlva, nem valamikor, amikor majd "felépül a szocializmus", hanem most, holnap, idén, jövőre. Az áprilisi választások pedig a mi kezünkbe adják a lehetőséget, hogy erre a folyamatos fejlődésre adjuk-e a voksunkat vagy visszatérünk "az elmúlt nyolc év" katasztrofális időszakához.
Ezt a terhes múltat újra felkínálják nekünk a szocialisták, meg a liberálisok, most éppen „összefogás” néven. Április 6-án mindenki eldöntheti, hogy a mostani „évértékelőjén” is csak orbánozni tudó, ripacs Gyurcsány vagy az őt visszhangozó, szürke Mesterházy mellé áll-e, a Fidesz ellenében. A tét a folytatás vagy a visszabukás.
Lehet tehát választani: az internacionalista sarokban álló "összefogást" vagy a piros-fehér-zöld sarokban álló Orbán-kormányt buzdítjuk-e majd, a nem is kis további harcra.
