A tavasz üzenete

Napról napra változatosabban, színesebben mutatja meg magát körülöttünk a tavasz. Megnyitja szemünket, fülünket, orrunkat, minden érzékünkkel rákapcsolódunk hangulatára, bizsergésére, üzenetére. Tegyék az alábbi idézetek még szebbé a tavaszt!

„Ez a tavasz törvénye: életet bontani, továbbadni az életet, világra hozni valakit. Komoly, szép érzés volt ez. Érezte, hogy valamennyien egyek, szövetségesek, közös a céljuk: az erdő, az állatok, a madarak és ő maga. Egy törvénynek engedelmeskednek, és egyazon parancsot hordoznak magukban: az életet.”

Wass Albert

„De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.”

Csitáry-Hock Tamás

A zen és az úttörő mozgalom

Mint afféle 70-es évekbeli kisdiák, én sem kerülhettem el, hogy beintegráljanak az úttörők népes és mindenképpen nemzetközi családjába. A kezdet, az első találkozás a kisdobos lét utáni következő mozgalmi lépcsőfokkal mondhatni egy életre kiható élményt adott. Az eskü szövege ugyanis egy ponton mélységesen magára terelte a figyelmemet:

Én xy, és zengtük az előolvasó után, én xy, a mai naptól, a mai naptól, büszkén viselem, büszkén viselem, az úttörő nevet, az úttörő nevet… Számomra itt ért véget az eskü, éveken át gondolkodtam azon, vajon min nevet az úttörő, mi nevetni valója van egy olyan felemelő pillanatban, mint az eskü?

Évek, évtizedek teltek el, a válasz csak nem akart megérkezni. Aztán a kor divatjának megfelelően megismerkedtem a zennel. Először csupán egy irodalmi élmény, című regényét olvastam el kétszer egymás után, s azóta többször is. Ez az élmény vezetett el a zen filozófia tanulmányozásáig, és aztán jöttek Lin Csi történetei és rájöttem, ez az egész nem más, mint egy koan, egy szellemi feladat.

Magyarul magyarázok

Vannak dolgok, amik tudnak zavarni, de nem is akárhogy. Mindenki egy jó évdizeden keresztül tanulja az iskolapadban, sokiksz évig gyakorlatban, mégsem értem sok ember beszédjét.

Szerintem a világ legszebb országában lakunk, és a világ legszebb nyelvét beszéljük, bár helyesbítve... beszélhetnénk. Mert nem nagyon beszéljük. Mindig átemelünk valahonnan, nekünk mindig a szomszéd nyelve "zöldebb".

Csak azt nem tudom, miért?

A magyar egy alapnyelv, ha hiszitek, ha nem. Mondjatok egy olyan nyelvet, amin Arany, Radnóti, Jókai, Mikszáth megmutathatta volna, mire képes. Úgy, ahogy ezen a nyelven megtehette...

Angol? A csodás világnyelv? Amitől kitörik a nyelvem, mert muszáj használnom? Ami sosem azt mondja, amit épp ír? Német? Grétsy László nyelvtörői hozzá képest, na, nem folytatom...
Kérdezek valamit.

Már unom a választási bolhacirkuszt

Az MSZP, a DK és az Együtt-PM látszat összefogása, látható széthúzása az orrunk előtt zajlik. Ürük, vezérürük és vezérürübbek. Botrányok és botrányabbak. Miről írnék! Már a falusi boltban is reggeli téma! Még nem lehet tudni, hogy valódi vagy technikai K.O. vár a nagy összefogókra!

Sokkal érdekesebb, hogy a baloldalon – besorolás kérdése – 6-8 párt áll a szavazók rendelkezésére. Szili halványnak tűnik, a simulékony Schmuck ügyes húzással a választási kampány pénzét központi közlekedési helyeken sátorban szocdem embléma alatt cukor zsír és rizs formában osztja ki. 5 %-ot persze nem érnek el, de talán 1% felett későbbi pártfinanszírozást igen. Schmuck korábbi zöldségkereskedő - úgy tűnik - remek befektető.

Schiffernek már több az esélye. 4% felett mozog és néhány neves szakember is mellettük nyilatkozott. A botrányoktól sűrű hányingert kapott tömegek betérhetnek némi megtisztulásra a szavazófülkébe, rájuk szavazva.

Ma nem az a kérdés, megnyeri-e a Fidesz-KDNP a választást! Megnyeri! A majdnem nagyobb kérdés az, hogy a baloldali érzelmű választók tisztánlátása kitermeli-e egy jövőbeni megtisztult baloldal megalapozó pártját!

Álmodik a bársonyszékre vágyakozók nyomora

Elkezdődött a balos pozíció-osztogatás. Nem bírták ki, kikotyogták, hogy kiből mi lenne, ha ők győznének. Fantasztikus kilátásaink lennének, kedves olvasóink. Mesterházy vezetése mellett Bajnai lenne a gazdasági miniszter. Az a Bajnai, aki a Gyurcsány-kormány katasztrofális működésénél már betöltötte ugyanezt a posztot, és az ország rohant is a csőd felé. Már halljuk az érveit, hogy miért kell eladósítani az IMF-nek újra Magyarországot.

Pénzügyminiszternek - gondolom - Bokros Lajost szeretnék, aki már kötözi is a csomagokat. Visszacsinálnák a rezsicsökkentést - bár ezt átalakításnak álcáznák. Hiller István kapná a művelődési tárcát, aki sejthetően mindent összezúzna az oktatásban, amit a Fidesz–KDNP négy keserves év alatt megvalósított és elkezdett. Tele lesznek majd az egyetemek oda nem valókkal, újra sorra jönnek majd ki az eladósodott egyetemekről a „diplomások”. Diplomákkal, amelyek semmire sem alkalmasak.

Otthonból otthonba

Adott egy otthon, tele élményekkel, emlékekkel, melyhez (talán nem túlzás: örökre) köt a szívünk, de valahogy mégis egyre szűkebbnek érezzük, és szeretnénk új helyen, új tervekkel és elképzelésekkel másikat felépíteni. Előbbi érzelmeinkből áll, másik alapanyagokból készül: bútorokat, tárgyakat, színeket választunk bele. Az új otthonhoz fűződő kezdeti érzelmeink még korántsem „kötnek bennünket” oda.

Izgatottság, öröm, lelkesedés ez, nem kötődés, és nem szeretet. Így hát nem csoda, ha elsőként az „otthon” szóra még nem ez a hely fog beugrani. Ide térünk haza, saját ízlésünkre és életmódunkhoz igazodva alakul, de élményeink egyelőre még csak a készülődés körüli élmények. Ezek is fontosak, de az igazi otthon-élmények a kész otthonban eltöltött közös órák, napok, hónapok és évek. Az ünnepek, a programok, a családi események nem költöznek be velünk azonnal. Ezek apránként érkeznek, és közben segítségükkel új otthonunk átveszi előző otthonunk szerepét.

Kampánybeszéd (Ecce homo)

Ha valaki megnézi az tetszésindexét, akkor láthatja, hogy bizony nagyon alacsony. Amennyiben valaki el is olvassa, rögtön rájön, hogy méltatlanul alacsony. Tudom, nem minden a lájk, de biztos vagyok benne, ha a címet latin betűkkel írom és még három pontot is teszek mögé, akkor a tartalomtól függetlenül sokkal nagyobb tetszésindexet érek el.

Ezzel akár ignorálhatnám is mostani kampányomat, hiszen pontosan tudom, hogy a meglévő lájk nem mindig tükröz valódi tetszést és nagyon sok olyan is van, amely nem az esetleg meg sem ismert tartalomnak, hanem az ajánlónak szól, vagyis annak, akitől az illető eljutott irományomig.

Ám van egy dolog, ami miatt nem lehet csak úgy hagyni, hogy legjobb írásaim lájkhiánytól szenvedjenek, miközben néhány, csupán azért, mert valami felkapott témáról szól, meg nem érdemelt elismerést vívjon ki. Nem, kérem, lehet, hogy éppen jót írok, lehet, hogy nem, de ez még nem lenne ok arra, hogy a kedves látogatók ne nyomják meg azt a fránya kék gombot. Belép, kattint és megy tovább, most mondják meg, olyan nehéz ez?

A sétálóutca sztájlisztja

Egy-két szösszenet a sokszínűségről...

Pepita Zita
A skótok által is megirigyelt kokckás szett, mi kiterjed még a cipőre és a harisnyára is, sőt! még a műkörme is kockás...

Miss Drogéria
Csinos kosztüm, elegáns tűsarkú, melyben öröm volt látni, oly gyönyörűen ment, csak az illatfelhő zavart még vagy húsz percig.

Kólásüveg
Molett hölgy, ki a "topdivat" papnője lehet, és oldala az ismert üveg hullámait követi, hozzá feszes nadrád dukál persze...

Szegecsbekecs Elek
Vagy félezer szegecs díszeleg bőrkabátján, meg lánc és sztrasszkütyü, bőrbakancs és bőrnadrág, mi fullblek teljesen.

Olaszos Macsupicsu
Szinte törökös kunkorú cipője citromsárga, menő ing, pantalló, az összhatást csak kilógó sörhasa gátolja...

Sokszínű... Akárcsak e város, és én ülve a padom kitárt ablakában nézem a rengeteg embert, akik percek alatt száguldanak el előttem, mégis nyomokat hagynak bennem.

Aranka néni a lépcsőházból

Egy lakóközösségben úgy élni, hogy az a ház minden lakójának megfeleljen, nem egyszerű, már-már lehetetlen. Ha korán érünk haza, akkor korábban kezdünk el zajongani, ha későn, akkor lépteink zaja felveri a szomszédságot. A késő esti mosás és szombat esti házibulik ellen a lakóközösség egyetlen (najóóó, nem) tagja emelheti fel a hangját, mert a házmester nénik hatalma megtörhetetlen.

Ha ráérnék, biztos egész nap azon aggódnék, hogy mikor állít be Aranka néni dühösen, csapzott hajjal és hátravetett köténnyel, kikérve a társasház, az építészek, a járókelők és a leendő lakosok nevében is az ajtó előtt ferdén heverő lábtörlő elhelyezkedését. Várnám, mikor él panasszal a postaláda miatt, amit valami rejtélyes oknál fogva nem sikerül negyedóránként ellenőrizni, és sajnos a reklámújságokat sem őrzöm kellőképpen becsben.

Szétszakadt a szurkolói tábor a baloldalon?

Az igazi fanatikusok az esőben is kimentek volna. Eső azonban alig volt. Én ott voltam az Erzsébet-hídnál az Összefogás (Elnézést! Újabban Kormányváltás, de még inkább Széthúzás) sátránál, igaz nem az összbaloldali gyülekezetre várva. Csak én is kísértem azt a néhány száz lengyelt, akik fáradtságot nem kímélve utaztak sok száz kilométert, hogy velünk ünnepeljék március 15-ét, szabadságunk ünnepét. A Múzeum-kerttől a Dózsa György térre tartottak, ahol igazi minőségi Jókai bableves és almáspite várta őket. De mindezt hosszú séta előzte meg, ugyanis az Erzsébet-hídon útjukat állta a rendezvénysátor, és néhány tucat őrző-védő. A sátor mellett szinte torlódás nélkül átmehetett volna az összes lengyel. De nem!

Nekem ritkán szorul ökölbe a kezem, de azt a bunkóságot, amely közel ezer, egész éjjel vonaton utazó lengyelt, ez ma éppen ki tudja, hogyan nevezik csapat közel két kilométer gyaloglásra készteti, no itt nekem betelt a pohár. Arra válaszul, hogy meghallgatták Orbánt? Ugyan, hát nem értik, hogy ez a gesztus az egész nemzetünknek szól? Hálából, mert innen szállították 1920-as szabadságharcukhoz a muníciót, ez az ország tagadta meg a német katonai átvonulást, itt fogadtak be több mint százezer lengyelt Lengyelország lerohanása után, Hitlerrel dacolva, s gurítottak át 1944-ben több vagon fegyvert a varsói felkelőknek. Ebben az országban működött a háború alatt a világon egyedülállóan egy lengyel középiskola, sőt Vácott lengyelajkú zsidó általános iskola is.