Három kívánság

Választhatunk, választunk, választottunk. Mindenki gondolkodásmódjának megfelelően behúzza ikszét, vagy éppen el sem megy. Plakátok, szórólapok, aktivisták, levelek, lájkok, telefonhívások, reklámok garmadája jött be privát szféránkba. Sokszor kéretlenül, arcunkba tolva, hogy mennyire hazafiasak, vagy épp milyen kiválóak sárdobálásban.

Én mégis mondhatni pártatlan vagyok, kivéve egyetlen csoportot, mit úgy hívnak: Magyarország. Én belül azt remélem, hogy azok, akik most hazafiasan mellüket verik nemcsak a szavak erdejében fognak bóklászni, hanem a tettek mezejére is kinéznek.

E játékban vannak újak, és vannak régi motorosok, vannak, akik komolyan gondolják, és vannak, akik tavasszal szeretnék kikaparni gesztenyeadagjukat. Színek, mint a szivárvány. Narancssárga, piros, zöld, színmixek és hupipöttyös huszárhadak támadnak egymásra egyetlen koncért. Néha nevetséges ügyek pellengérre állításával rejtik el valós céljukat, hogy merőkanalukkal a húsosfazék köré gyűlhessenek.

Afrikai kígyóméreg ölte meg a koronatanút?

No, ez nem semmi, mondhatnánk budapesti tájszólásban! Hát tényleg nem az! Mellesleg pókméreg is lehetett, de Afrikából, hivatkoznak szakértőkre a médiában. Én nem vagyok biztos! Jobb állatkertekben, és még ezügyben érintett európai laborokban is előállhat ilyen méreg, még a gyógyszergyártók közelében is.

A méreg eredetére tehát nincs biztos információ. Viszont azt aligha hiszem, hogy Welsz, aki ma a hullaház hűvösén fekszik, évek óta tartalékolta volna ezt a halálos mérget, saját bukása esetére.
Amit bűneiről eddig tudunk, feltehetően megúszta volna 5 év alatt, ha jól viselkedik, 2-3 év múlva szabadul. Rutinos pszichológus vagyok: abból a fickóból, úgy tűnik, dörzsölt  világszélhámosból nem nézem ki hónapok vagy éppen évek öngyilkossági előkészületeit. De még a pillanatnyi öngyilkossági szándékot is alig. Ha véletlenül valóban halálos kígyó- vagy pókmérget tárolt, szerintem az csúcsbizniszt és nem önpusztítás célját szolgálta.

Két fontos vasárnap – amiből a mostani lesz a fontosabb

Kezdjük a létszámnál. A Fidesz nagygyűlésén mintegy ötszázezer polgártársunk vett részt. Az Operánál: talán ötvenezer. Egy tizede annak, mint akik a Hősök terén hallgatták Orbán Viktort.

Természetesen ez nem egy reprezentatív felmérés, de a különbség megdöbbentő a Fidesz javára. És ez mindent elárult a választópolgárok véleményéről. Ahogy a két gyűlés hangulata is. A Fidesz hívei békésen, énekelve, tapsolva vonultak és hallgatták a szónokokat. Tábláikon falujuk, városuk neve, és csak pozitív üzenetek álltak. Az ellenzék közönsége a Fideszt és Orbán Viktort ócsároló bekiabálásokkal, skandálásokkal és csupa negatív transzparenssel vonult fel.

A tavasz üzenete

Napról napra változatosabban, színesebben mutatja meg magát körülöttünk a tavasz. Megnyitja szemünket, fülünket, orrunkat, minden érzékünkkel rákapcsolódunk hangulatára, bizsergésére, üzenetére. Tegyék az alábbi idézetek még szebbé a tavaszt!

„Ez a tavasz törvénye: életet bontani, továbbadni az életet, világra hozni valakit. Komoly, szép érzés volt ez. Érezte, hogy valamennyien egyek, szövetségesek, közös a céljuk: az erdő, az állatok, a madarak és ő maga. Egy törvénynek engedelmeskednek, és egyazon parancsot hordoznak magukban: az életet.”

Wass Albert

„De van egy még szebb tavasz. Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat, csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt. Szíved tavaszát.”

Csitáry-Hock Tamás

A zen és az úttörő mozgalom

Mint afféle 70-es évekbeli kisdiák, én sem kerülhettem el, hogy beintegráljanak az úttörők népes és mindenképpen nemzetközi családjába. A kezdet, az első találkozás a kisdobos lét utáni következő mozgalmi lépcsőfokkal mondhatni egy életre kiható élményt adott. Az eskü szövege ugyanis egy ponton mélységesen magára terelte a figyelmemet:

Én xy, és zengtük az előolvasó után, én xy, a mai naptól, a mai naptól, büszkén viselem, büszkén viselem, az úttörő nevet, az úttörő nevet… Számomra itt ért véget az eskü, éveken át gondolkodtam azon, vajon min nevet az úttörő, mi nevetni valója van egy olyan felemelő pillanatban, mint az eskü?

Évek, évtizedek teltek el, a válasz csak nem akart megérkezni. Aztán a kor divatjának megfelelően megismerkedtem a zennel. Először csupán egy irodalmi élmény, című regényét olvastam el kétszer egymás után, s azóta többször is. Ez az élmény vezetett el a zen filozófia tanulmányozásáig, és aztán jöttek Lin Csi történetei és rájöttem, ez az egész nem más, mint egy koan, egy szellemi feladat.

Magyarul magyarázok

Vannak dolgok, amik tudnak zavarni, de nem is akárhogy. Mindenki egy jó évdizeden keresztül tanulja az iskolapadban, sokiksz évig gyakorlatban, mégsem értem sok ember beszédjét.

Szerintem a világ legszebb országában lakunk, és a világ legszebb nyelvét beszéljük, bár helyesbítve... beszélhetnénk. Mert nem nagyon beszéljük. Mindig átemelünk valahonnan, nekünk mindig a szomszéd nyelve "zöldebb".

Csak azt nem tudom, miért?

A magyar egy alapnyelv, ha hiszitek, ha nem. Mondjatok egy olyan nyelvet, amin Arany, Radnóti, Jókai, Mikszáth megmutathatta volna, mire képes. Úgy, ahogy ezen a nyelven megtehette...

Angol? A csodás világnyelv? Amitől kitörik a nyelvem, mert muszáj használnom? Ami sosem azt mondja, amit épp ír? Német? Grétsy László nyelvtörői hozzá képest, na, nem folytatom...
Kérdezek valamit.

Már unom a választási bolhacirkuszt

Az MSZP, a DK és az Együtt-PM látszat összefogása, látható széthúzása az orrunk előtt zajlik. Ürük, vezérürük és vezérürübbek. Botrányok és botrányabbak. Miről írnék! Már a falusi boltban is reggeli téma! Még nem lehet tudni, hogy valódi vagy technikai K.O. vár a nagy összefogókra!

Sokkal érdekesebb, hogy a baloldalon – besorolás kérdése – 6-8 párt áll a szavazók rendelkezésére. Szili halványnak tűnik, a simulékony Schmuck ügyes húzással a választási kampány pénzét központi közlekedési helyeken sátorban szocdem embléma alatt cukor zsír és rizs formában osztja ki. 5 %-ot persze nem érnek el, de talán 1% felett későbbi pártfinanszírozást igen. Schmuck korábbi zöldségkereskedő - úgy tűnik - remek befektető.

Schiffernek már több az esélye. 4% felett mozog és néhány neves szakember is mellettük nyilatkozott. A botrányoktól sűrű hányingert kapott tömegek betérhetnek némi megtisztulásra a szavazófülkébe, rájuk szavazva.

Ma nem az a kérdés, megnyeri-e a Fidesz-KDNP a választást! Megnyeri! A majdnem nagyobb kérdés az, hogy a baloldali érzelmű választók tisztánlátása kitermeli-e egy jövőbeni megtisztult baloldal megalapozó pártját!

Álmodik a bársonyszékre vágyakozók nyomora

Elkezdődött a balos pozíció-osztogatás. Nem bírták ki, kikotyogták, hogy kiből mi lenne, ha ők győznének. Fantasztikus kilátásaink lennének, kedves olvasóink. Mesterházy vezetése mellett Bajnai lenne a gazdasági miniszter. Az a Bajnai, aki a Gyurcsány-kormány katasztrofális működésénél már betöltötte ugyanezt a posztot, és az ország rohant is a csőd felé. Már halljuk az érveit, hogy miért kell eladósítani az IMF-nek újra Magyarországot.

Pénzügyminiszternek - gondolom - Bokros Lajost szeretnék, aki már kötözi is a csomagokat. Visszacsinálnák a rezsicsökkentést - bár ezt átalakításnak álcáznák. Hiller István kapná a művelődési tárcát, aki sejthetően mindent összezúzna az oktatásban, amit a Fidesz–KDNP négy keserves év alatt megvalósított és elkezdett. Tele lesznek majd az egyetemek oda nem valókkal, újra sorra jönnek majd ki az eladósodott egyetemekről a „diplomások”. Diplomákkal, amelyek semmire sem alkalmasak.

Otthonból otthonba

Adott egy otthon, tele élményekkel, emlékekkel, melyhez (talán nem túlzás: örökre) köt a szívünk, de valahogy mégis egyre szűkebbnek érezzük, és szeretnénk új helyen, új tervekkel és elképzelésekkel másikat felépíteni. Előbbi érzelmeinkből áll, másik alapanyagokból készül: bútorokat, tárgyakat, színeket választunk bele. Az új otthonhoz fűződő kezdeti érzelmeink még korántsem „kötnek bennünket” oda.

Izgatottság, öröm, lelkesedés ez, nem kötődés, és nem szeretet. Így hát nem csoda, ha elsőként az „otthon” szóra még nem ez a hely fog beugrani. Ide térünk haza, saját ízlésünkre és életmódunkhoz igazodva alakul, de élményeink egyelőre még csak a készülődés körüli élmények. Ezek is fontosak, de az igazi otthon-élmények a kész otthonban eltöltött közös órák, napok, hónapok és évek. Az ünnepek, a programok, a családi események nem költöznek be velünk azonnal. Ezek apránként érkeznek, és közben segítségükkel új otthonunk átveszi előző otthonunk szerepét.

Kampánybeszéd (Ecce homo)

Ha valaki megnézi az tetszésindexét, akkor láthatja, hogy bizony nagyon alacsony. Amennyiben valaki el is olvassa, rögtön rájön, hogy méltatlanul alacsony. Tudom, nem minden a lájk, de biztos vagyok benne, ha a címet latin betűkkel írom és még három pontot is teszek mögé, akkor a tartalomtól függetlenül sokkal nagyobb tetszésindexet érek el.

Ezzel akár ignorálhatnám is mostani kampányomat, hiszen pontosan tudom, hogy a meglévő lájk nem mindig tükröz valódi tetszést és nagyon sok olyan is van, amely nem az esetleg meg sem ismert tartalomnak, hanem az ajánlónak szól, vagyis annak, akitől az illető eljutott irományomig.

Ám van egy dolog, ami miatt nem lehet csak úgy hagyni, hogy legjobb írásaim lájkhiánytól szenvedjenek, miközben néhány, csupán azért, mert valami felkapott témáról szól, meg nem érdemelt elismerést vívjon ki. Nem, kérem, lehet, hogy éppen jót írok, lehet, hogy nem, de ez még nem lenne ok arra, hogy a kedves látogatók ne nyomják meg azt a fránya kék gombot. Belép, kattint és megy tovább, most mondják meg, olyan nehéz ez?