π
Jó volt ez az elmúlt hét, sok minden történt, a témabőség az író legnagyobb ellensége, mert a nincs témánál jobb téma nincs. Mindegy, így jártam.
Aktuális lehetne, ha a márciusi ifjakról írnék, hiszen ilyentájt rájuk hivatkozik boldog, s talán boldogtalan is, de ellenzéki és kormánypárti mindenképp. Érdekes jelenség, hogy március 15-én főleg választások évében, de egyébként is forradalmi lázban ég minden politikai erő, elfelejtve, hogy az a március és ez a március semmiben nem hasonlít, csak leírva ugyanaz.
Az idén mondjuk kicsit másként volt. A kormánypártiak - talán a közvélemény kutatásoknak behódolva - forradalom light üzemmódban ügyködtek. A kormányváltók forradalmát pedig elfújta a szél, az a tavaszi, amely bizony időnként vizet is áraszt.
Elhangzott persze itt-ott, hogy mit üzennek nekünk a márciusi ifjak. Nos, innen üzenem az üzenetek vevőinek: nekünk nem üzennek semmit. Amennyiben lehetséges lenne, és valaki beülne valami időgépbe, hogy aztán a Pilvax kávéházban egy akkori március 14-én elmesélje Petőfiéknek, miként zajlott itt ebben a földrajzilag megegyező, de amúgy másdimenzióban létező országban 90 óta a rendszerváltás, akkor bizony az illetőt vagy kinevetnék, vagy megvernék, mint veszélyes hazudozót, és néhány kék folttal a szeme alatt küldenék vissza a jövőbe, ide hozzánk. Ezt üzennék nekünk a márciusi ifjak, kék folt a szem alatt, és kilazult fogak.
Nem is ecsetelem tovább, mert 15-e előtt éppen 14-e volt. Ez nem nagy felfedezés, tudom, ám mégis fontos dátum, mert március 14-én van a π világnapja, azé a számé, amely oly fontos nekünk a matematikában, a mérnöki tudományokban és így technikához kötött mindennapjainkban mindannyiunknak.
Ez a szám legegyszerűbb használati módját tekintve a kör átmérőjének és kerületének arányát mutatja, de ez tényleg a legegyszerűbb felhasználási módja. Nem akarnám hosszan taglalni, a lényeg, hogy nincs benne ismétlődés a tizedes jegyek mindenfajta szabály nélkül követik egymást, 8 billiárd jegyig kiszámolva sem találtak a számsorban semmilyen mintázatot.
Az illetőt vagy kinevetnék, vagy megvernék, mint veszélyes hazudozót, és néhány kék folttal a szeme alatt küldenék vissza a jövőbe, ide hozzánk. Ezt üzennék nekünk a márciusi ifjak, kék folt a szem alatt, és kilazult fogak.
Mivel a kör tökéletes síkbeli, a gömb pedig tökéletes térbeli forma elméletileg, ezért véleményem szerint az általunk használt számrendszer a hibás abban, hogy a π ennyire kacifántos lett.
Ez az a szám, amely kifejezi az ember örökös küzdelmét saját tökéletlenségével és gyarlóságával. Életünk eseményei úgy követik egymást, mint a π számjegyei, nagyjából kiszámíthatatlanul és rendezetlenül, ez még akkor is így van, ha ezt néha másként látjuk, és annál inkább így van, minél apróbb szeletekben és történésekben vizsgáljuk az életünket.
Mondhatnám: a π mi vagyunk. Életünk és tetteink hányadosa irracionális és transzcendentális eredményt ad. Számításainkat simán áthúzhatja egy vonat, egy vihar, egy elkeveredett levél, vagy egy elfelejtett találkozó.
Gondoljunk csak bele, a szándékok és okozatok között milyen gyakran tapasztalunk ellentétet. Szállóige van róla, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Mi ez, ha nem a π megfejthetetlen, ám megkerülhetetlen bizonyossága.
Saját tökéletlenségünk az, ami ennyire megbonyolítja a tökéletest, a hatodik napon valami hiba csúszott a teremtés folyamatába. Ez a hiba azóta is újabb és újabb poklokat generál és nem hagy teret a valódi felismeréseknek. Lehet, azért van, mert a kör és a gömb mesterséges konstrukció, egy rossz lépés a tökéletes felé. Ezek a geometriai formák a természetben nem így léteznek, mint ahogyan a tízes számrendszer sem igazán jó konstrukció, hogy leírjuk vele a világot. Nem véletlen, hogy a végtelenül képzett tizedes jegyek kiszámítása valójában kettes, majd az abból származtatott 16-os számrendszerben zajlik és csak a végeredményt látjuk az ujjaink számából eredő rendszer szerint.
Március 14-e gyarlóságunkról szól, s immár láthatjuk, 15-én sincs ez másként.