Tabudöntögetés

lábMiért nem beszélünk a dolgainkról, érzéseinkről, kétségeinkről, vágyainkról? Miért állítunk fel magunknak tabu témákat? Neveltetésből, elvárásból, megfelelni akarásból, félelemből?

Vegyük például a szexualitást. Az emberiséggel egyidős, mégis mindenki félve beszél róla. Talán mert nem tudjuk, a másik hogyan viszonyul hozzá. Pedig minden embert mozgat, persze vérmérséklettől függően. Ki meddig mehet el az ágyban? Kinek mi fér bele? Beszélni kell róla. S lehet a tabu, nem is tabu, sőt.

S mégis, ha köztetek nem tabu egy dolog, azért elfog tőle egy kicsit a szégyenérzet. Jóóó, hamar elmúlik, de mégis. Hogy fér ez össze azzal pölö, hogy voltál elsőáldozó? Persze simán, csak a sok belénk nevelt kötöttség zár be minket, a témákat, a pózokat, az élményeket, s sokszor az igazságot, a való énünket is. Mert félünk megmutatni, mert talán nem vagyunk tabuügyileg szabványok. Ami persze bolondság,mert egyik ember sem szabvány, csak megpróbálnak minket azzá tenni.

Miért nem beszélünk a dolgainkról, érzéseinkről, kétségeinkről, vágyainkról? Miért állítunk fel magunknak tabu témákat?

Ezért is kell felvállalni magunkat, döntögetni a tabukat, nyitogatni a titkos ajtókat, felfedezni a másikat, magunkat. Izgalmas, s kicsit félelmetes is. Kitolhatjuk a határainkat, amik talán nincsenek is...