Európa Ukrajna és Oroszország zsákutcájában
Mostanában többször eszembe jut Florian Illies 1913 című könyve. Úgy tudom, magyarul is megjelent. 1913 az utolsó békeév volt az első nagy világégés előtt. A könyv hátborzongató egyszerűséggel írja le az európai művészvilág mit sem sejtését arról, hogy alig egy év, és elindul a 20. század egyik legborzalmasabb háborúja. Amelynek végén igazságtalanul átrendezik a győztesek Európát. Magyarország is elvérzik nemcsak a csatamezőkön, hanem a trianoni tárgyalóasztalok mellett is. 1913-ban erről azonban senki, a legjobb elmék sem sejtettek semmit. Előszele sem volt egy világháborúnak.
S
záz évvel később, 2013-ban ugyanilyen szép békeév volt, az utolsó hetek Ukrajnáját leszámítva. Ma, 2014 elején hirtelen más lett a helyzet. Ukrajnából elszabadulhat a pokol. Európa és az USA pedig nem a nyugalmat, hanem – legalábbis ezt látjuk a felszínen – a széthúzást, a békétlenséget erősíti. Felháborodottan ostorozzák az oroszokat, a végsőkig démonizálják elnöküket, Putyint.
Mintha semmi közük nem lenne a kijevi történtekhez. Pedig ott masírozott a tüntetések kezdetén maga a német külügyminiszter, Guido Westerwelle, parolázva, biztatva azokat, akikről nem is mindig tudhatta a nyugat, hogy kicsodák. Ugyanígy ott tolongtak a német zöldek, a francia, angol és amerikai politikusok. És ahogy csak tudták, diktátorozták az oroszbarát ukrajnai kormányt és az orosz vezetést.
Most néznek, és nem értik, hogy hogyan juthatott idáig a helyzet. Amikor minden komoly keleti szakértő, történész egyértelműen jelezte, kiáltotta, hogy Putyinék nélkül nem lehet megoldani az ukrán helyzetet. Bármilyen kegyetlen is ez. Az amerikaiakon nem csodálkozom, egyik világháború sem érte el komolyan az amerikai földet. Az Európai Unió országaival más a helyzet. Franciaország becsukhatja a Riviérát, és sok-sok vállalkozását, ha az oroszokkal megszakadna a kapcsolatuk.
1913 és 2013 a béke éve volt. 1914 elindította a poklot. Tanulni kellene végre a történelemből, politikus hölgyeim és uraim. Hogy 2014-ben, és tovább is, béke legyen a kontinensünkön.
Németországnak 6200 (!!) vállalkozása van Oroszországban, közöttük a legnagyobb német világcégekkel. A német gázellátás 14%-át az orosz gáz adja, Schröder volt kancellár a Gázprom egyik vezérmenedzsere volt kancellárkodása után. Gondoljuk csak el, ezekhez képest micsoda kis falat a magyar paksi-huzavona. Mindeközben a politikai zsákutcába beszorult európai és amerikai vezetésnek fogalma sincs, hogyan lehetne ebből a háborús helyzetből kihátrálni.
Mert a helyzet ténylegesen háborúval fenyeget. Elég egy ostoba katonai vezető, aki tüzet vezényel, és beindul a pokol. Ahogy száz éve is elég volt egy szerb terrorista, aki belelőtt Ferenc Ferdinándba. Ha az amerikaiak és az európai nagyok nem veszik tudomásul, hogy ez a keleti vidék nagyon más, és errefelé évszázadok óta oroszok nélkül nincs béke, nincs döntés, nincs megállapodás, akkor nagyot tévednek. Az egész világ kárára.
1913 és 2013 a béke éve volt. 1914 elindította a poklot. Tanulni kellene végre a történelemből, politikus hölgyeim és uraim. Hogy 2014-ben, és tovább is, béke legyen a kontinensünkön.