Az otthonunk fényei

Ha napkeltekor kicsit megállunk, és megfigyeljük, hogyan kezdik a sötét tárgyak sorra megmutatni színüket, csodálatos élményben lehet részünk. Nyáron, amikor magasan jár a nap, minden szikrázik, ragyog, ettől mi is vidámabbak, élénkebbek leszünk. Ha esti sétára indulunk, az utcai lámpák és kirakatok fényei, a házak ablakából kiszűrődő fények, az éjszakai égbolton a csillagok már egy nyugodtabb, visszafogottabb légkört teremtenek körénk.

A fény a legkülönbözőbb módon tudja befolyásolni hangulatunkat – otthonunkban is.

Az ablakokon át beáradó természetes fény mellett szükségünk van mesterséges fényre is, és nem csak azért, hogy könnyebben tudjunk tájékozódni, illetve megtaláljuk, amit keresünk, hanem közérzetünkre gyakorolt pozitív hatása miatt is.

Amikor az ihlet elszáll

Mit tegyen az író ember, ha éppen írnia kellene, de valahová elkódorgott az írhatnékja és csak bámulja némán a billentyűzetet? Sehol egy léha létra, egy elveszett befőző szer, sehol egy kapitális politikai vagy  bulvár szenzáció. Mit tegyen, ha kiül a tópartra és érzi, már a csend sem a régi, vagy már az is annyira régi, hogy észre sem venni, pontosan milyen?

Nos, ilyenkor is sok minden tehető, például írhat az ember egy újabb könyvismertetőt, vagy éppen ekézhet bárkit, vagy bármit, ekézhetne, de most kifejezetten úgy érzi, minek.

Hová forduljon az ember, , persze kicsit más konstellációban, de hasonlóképpen kissé tanácstalanul. Míg a versét olvastam, arra jutottam, ilyenkor legjobb, ha magamhoz fordulok.

A bohóc mosolya mögött

Gyerekkorom nagy varázslóinak tartottam őket, mondhatni mosolycsalogatónak. Ha szüleim elvittek egy cirkuszba, akkor mindig a bohócot vártam, nem érdekelt a lengtornász, a légtornász és bátor, aki odamász kategória… Persze érdekeltek a packók, az idomított kutyák és a bűvészek is, de megfogni a bohócok tudtak. Aztán nagyobb lettem (azt nem mondom, hogy okosabb is) és megint cirkuszban voltam, de volt még idő az előadás előtt, és volt egy rész, ahol sétálni lehetett. Halk beszélgetés ütötte meg fülem, bohócok beszélgettek, és elgondolkoztam a látottakon, hallottakon…

Nem tudom elfelejteni, amit hallottam, még most is, felnőtt fejjel visszagondolva arra a nyári estére, furcsa érzések tudnak bennem kavarogni. Az est bohócai szomorúan ültek amolyan műanyag székeken és a két korosabb barát fejét lógatva beszélgetett. Az egyikükről kiderült, hogy beteg, egy hárombetűs kór támadta meg, és már semmi értelme a kezelésnek. Fül- és szemtanúja voltam egy olyan pillanatnak, amit kevés ember él át.

A csend hangjai

A zaj körülvesz. Itt egy fűnyíró hangját hallom, gépek  zúgnak, autók mennek, kutyák ugatnak, a rádióban dübörög a zene, a tévé ordít. Néha nekem is kedvem lenne egy kis csendért ordítani. Egyszer volt szerencsém megnézni, amikor valaki éppen mérte a csendet… Igaz, hogy ő nem csendnek hívta, hanem alapzajnak, amiben igaza is volt, mert több decibelt mutatott a zajszintmérő, mint amit vártam… Néha  azért jó lenne egy kis csend. Bár a csendnek is vannak hangjai. De azok leginkább lágyak, és kellemesek.

Az éjszaka csendje, amikor mindenki alszik. Talán ez a legcsendesebb része a napnak. Csak néha zavarja meg egy apróbb zaj, egy éji bogár, egy kutyaugatás, vagy egy lehulló levél halk nesze. Csend van...

Száz súlyos év – némi szivárvánnyal

Éppen 100 évvel ezelőtt történt a hadüzenet, 1 hónappal a szarajevói gyilkosság után. Tisza István tiltakozott és vétót jelentett, de a végzetes sors elől ő sem tudta megmenteni nemzetünket. 4 évvel később őt magát is elérte végzet. Az őszirózsás forradalom kezdetén saját lakásában gyilkolták meg azt, aki őrizni akart békét és országot.

A történészek szerint a dilemma 1914-ben a következő volt: vagy részt vesz az ország egy kockázatos és rosszesélyű háborúban, vagy nem vesz részt, de törik a monarchia és szövetséges nélkül egyedül marad, s jó eséllyel úgy pusztul el. Ezeket a kérdéseket majd 6 évtizedig, 2-3 generáción keresztül nem volt szabad objektíven tárgyalni, hiszen a külső erők által ránk kényszerített diktatúra nem tűrte a nemzeti szemszögű gondolkodást.

Nyári liberális és illiberális viharok

Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde kicsit felborzolta a nyári politikai unalmat. Egyesek egyenesen a magyar demokrácia végét vélték benne felfedezni. Mert szerinte nálunk nem liberális demokráciát, hanem munkaalapú demokráciát kell építeni. Építettük mi már kommunizmust, majd egy kicsit később szocialista demokráciát.

A valóságban egyik sem épült fel. Helyette jött a kapitalizmus, majd az SZDSZ, az MSZP (és az akkori Fidesz) a liberális demokráciára esküdött. A későbbi Fidesszel pedig megérkezett a polgári demokrácia. Amibe 2002-ben belecsapott a balliberális hatalomátvétel. Hogy nyolc évig semmit se építsünk, csak bontsunk.

Életmódváltás otthonunkkal

Legtöbbször csak akkor döbbenünk rá, hogy életünkön, életmódunkon változtatnunk kellene, amikor szervezetünk jelez, és bekapcsol a riasztó. Nem kell megvárnunk, hogy testünk megnyomja a „Vigyázz!” gombot, kezdjük el az életmódváltást azzal, hogy újragondoljuk otthonunk szerepét!

Az a tapasztalatom, hogy kevesen veszik igénybe a saját otthonukban fellelhető erőforrásokat, pedig a tudatos otthonépítéssel, és otthon-léttel sokat tehetünk azért, hogy a napi feszültségektől megszabadulhassunk, és helyreállítsuk szervezetünk egyensúlyát.

Nagyon jó, ha van lehetőségünk olykor elvonulni a világtól, és egy nyaralás, vagy wellness hétvége alkalmával sikerül feltöltődnünk energiával, de én úgy gondolom, az igazi erő a hétköznapokban van. A hétköznapjainkat kell harmonikusabbá tennünk otthonunk megfelelő kialakításával, otthon-élményeink gazdagításával!

Születésnap

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod, énekli Halász Judit, én pedig ettől a mondattól mindig elgondolkodom. Valóban már attól szép lehet egy nap, hogy az éppen valahányadik évfordulója annak a napnak, amikor megszülettünk, vagy más is kell hozzá?

A magam részéről azt vallom, minden nap lehet szép csak úgy, és kell is, hogy minden nap szép legyen valamiért, de persze ez nem sikerül mindig. Van, amikor valami elrontja a napod, van olyan is, amikor ugyanaz, ami máskor elrontotta, most éppen nem rontja el. Mivel pedig egy átlag élet során napból van bőven, mindegyik változat rengetegszer előfordulhat.

Egy férfi szerelme

Egy férfi szerelmét akkor fogja igazán értékelni egy Nő, ha teljessé válik iránta az érzés. Nem elég a félig szeretlek, a majdnem szeretlek és az éppen hogy szeretlek sem… Elkövettem hibákat én is e téren, de én tanultam belőlük, a múltban lévő hibákat nem tudom kijavítani, de a tapasztalat segíteni fog abban, ami ezután következik. Lehet, hogy új hibákat fogok elkövetni, lelkem rajta.

Egyet tudok biztosan csak, azt hogy lépkedni fogok ezen az úton, bízva abban, hogy valaki valahol rám vár. Az út nehéz, fájdalommal, csalódással és visszautasítással teli, de nem érdekel, mert ha nem megyek végig az utamon, akkor nem ér semmi el… A szerelem sem. Így hát nincs más hátra, csak előre és csak remélni tudom azt, hogy vannak még szép számmal olyan nők, akik keresik és várják azokat a férfiakat, akiket én is képviselek…

Paleovízió - avagy egy ősi álom

Amikor az ősasszony kinyitotta szemét, még sötét volt, de már látszott, hogy nincs messze a reggel. Nyújtózkodott még egy kicsit, majd a barlang melletti zuhatagnál kimosta szeméből az álmot. Csontfésűjével megigazította kócos haját, és könnyed léptekkel a közeli erdő felé indult.

Amikor a nap épphogy kinézett a hegyvonulat mögül, akkor már az ősember is talpon volt. Előbújt barlangja mélyéből, majd a víz felé vette az útját. Nyakán érezte, ahogy a reggeli szellő kellemesen cirógatja napbarnította bőrét.