Háborúk, katasztrófák és győzelmi mámor
A közelmúlt megdöbbentő világpolitikai történései mellett szinte elsikkadt a nagyszerű futball világbajnokság. Németország lett a világbajnok úgy, hogy azt a világ sportszerető közönsége nagy szimpátiával fogadta. A 2000-es évek elején elindított fociakadémiákból kikerülő fiatalok most jutottak el a csúcsra. Míg a futball arrafelé sport és nemzeti büszkeség, nálunk politikai ügy.
Amióta a Fidesz, és elnöke, Orbán Viktor a magyar sportért, azon belül a labdarúgás felemelkedéséért is sokat tesz, csak támadások érik. Egyes körök ahol csak tudják, ütik, vágják, gúnyolják ezért a magyar miniszterelnököt. Felcsútoznak, stadionoznak, Puskás-Akadémiáznak. Mindezt negatív összefüggésben tálalva. Óriásit tévednek az urak. Amit a magyar sportért, és azon belül a labdarúgásért az Orbán-kormány tesz, az nagyon fontos.
A német példa pontosan ezt mutatja: az utánpótlás nevelése és a megfelelő infrastruktúra – edzőpályák, stadionok – nélkül esélyünk sincs arra, hogy a magyar futball újra erőre kapjon. Időbe telik, de el fog jönni az a nap, amikor az egész ország – mindegy, melyik pártot szereti – ott fog ülni a televízió előtt, és újra a magyar válogatott sikeréért izgul. Ha nem is rögtön világbajnoki döntő lesz ez. Drukkolok, hogy ez minél előbb bekövetkezzen. Vele az is, hogy ne az irigység, a „magyar ciki” tárgya legyen az, hogy az ország miniszterelnöke ott ül egy világbajnoki döntőn. A német kancellár asszony már a vébé kezdésre is kiutazott Brazíliába. Megnézte a német–portugál meccset, majd hazarepült. És a döntőre újra visszarepült. Különgéppel, nagy stábbal. Mégsem esett neki a német média, még azok sem, akik nagyon nem szeretik Merkelt.
A német példa pontosan ezt mutatja: az utánpótlás nevelése és a megfelelő infrastruktúra – edzőpályák, stadionok – nélkül esélyünk sincs arra, hogy a magyar futball újra erőre kapjon.
Persze nem kell hírekért Brazíliába mennünk. Itthon nagy hír, hogy a leszerepelt Mesterházy helyett Tóbiás József vette át az MSZP vezetését. Tóbiás eddigi megnyilatkozásai semmivel sem voltak jobbak elődjénél. Ő is Orbánozik, rezsimezik, diktatúrázik és felcsútozik. Rosszul teszi.
Amíg a szocialista vezetők nem veszik végre észre, hogy nekik nem a Fidesz, nem Orbán Viktor és a magyar kormány az ellenségük, hanem a még sok helyen ordító szegénység, a keleti és déli régiók lemaradása, a munkanélküliség, az alacsony magyar fizetések, az embereket, a munkát teremtő vállalkozásokat nyomorgató hitelezési szisztéma, vagy éppen az európai kettős mérce az, ami ellen küzdeniük kell, addig itt nem lesz új baloldal. Tóbiáséknak a sok tucat magyar bajnak a leküzdésében ha kell, a kormánnyal is össze kellene fogniuk. A mértéket nem ismerő politikai támadásokat meg meghagyni az MSZP-ből kiebrudalt Gyurcsánynak és párttársainak. A szocialistáknak gyökeresen kell változtatni az eddigi politikájukon. Különben esélyük sincs, hogy elfelejtődjön a múlt, és ismét komolyabb szerephez jussanak.
Háborúk, repülőgép katasztrófa és napi politikai harcok uralják a napjainkat. Pedig a nyárhoz jobban illik az öröm, a sport, a jó – de akár még a gyenge – magyar futball is.
