Egy szoboravatás furcsa illata

HornEgészalakos köztéri szobrot avattak Budapesten két hete. Horn Gyula egykori MSZMP-főtitkárt, megboldogult miniszterelnököt érte e megtiszteltetés. A fiestán megjelent a baloldal számos előkelősége, félretéve minden napi vitáit. Igazi ünnep volt, nagyobb számú régi és kisebb számú új elvtárs találkozója. Hiába, kétségtelenül múlik az idő. Fogynak a régi mozgalmárok, kik házon belül nemrég még elvtársak szólították egymást.

Egyre kevesebben maradtak, akik egykor pufajkát hordtak és védték a nép hatalmát. Hogy melyik népét, arról lehet vitatkozni, mert nemcsak Magyarország, de a szovjet világhatalom összes országa máig is érzi a kommunista birodalom terheit, de még Oroszország is, mely annak meghatározó ereje volt, de nem igazán élvezte hasznát. A haszonélvezők a bolsevik diktatúra nomenklatúrája, aparatcsnyikjai voltak.

Horn Gyula kétségtelenül szimbolikus alak. Jelkép, de kérdés, kinek mit jelent.

Induljunk el távolabbról! Nemrég mutatta a televízió a Kádár János síremlékénél megjelent Munkáspártot, s az azt vezető Thürmer Gyula beszédét. Vajon a pufajkás Horn nagyobb alak lett volna Kádárnál, akit már csak maroknyi csapat ünnepel? Aligha! De Kádár nevéhez egy olyan korszak kötődik, melyet ma diktatúrának neveznek. Ettől még a mai baloldalnak nevezett, egykor KISZ-es csapatok is igyekeznek elhatárolódni.

Horn a legkeményebb Kádár diktatúra kezdetén még kisfiú volt, de nem jelentéktelen. Pufajkás. „Na és” - mondta ő maga! S visszatérő hírek emlegetik a Nyugati téri sortűz kapcsán. Kétségtelen szerepe volt az 1956 utáni véres leszámolásokban. Aztán politikai és külügyi karrier, majd ő vágta át szimbolikusan a szögesdrótkerítést, mely addig  hazánkat „védte” a kapitalizmustól, s az itt lakókat attól, hogy kipróbálják a nyugati demokráciát.

Mellesleg amikor Horn átvágta a szögesdrótot, a határ már nyitva volt, és sok ezer kelet-német már átmenekült a Pán-Európai Piknik keretében. Mondhatnám úgy, az akkori MDF és köre megteremtette a nagy változást, Horn pedig learatta sikert. A nyugat-német Kohl kancellár aztán hazájában szentté avatta Hornt, mintha mindez az ő érdeme lett volna.

Horn Gyula szoboravatása a kommunista hatalomátmentés sikerének szimbolikus megünneplése.

Nem akármi, hogy ma egy egykori pufajkásról Brüsszelben az EU központban termet neveztek el, Németországban meg utcát. No, ebben van a lényeg: míg Kádárt ejtik az egykori KISZ-esek, holtában viheti el a balhét, addig az ügyes hatalomátmentőnek szobrot avatnak.

Hát nem igazán nagy ember az, aki egykor MSZMP színekben tündökölt, majd - felismerve a kor szavát - átvágta a szögesdrótot, megünnepelték a németek és 4 év Antall-Boross-időszak után hatalomra vezette a régieket?

Arról persze nem beszélnek, hogy az MSZP vállalkozói platformja körül összegyűltek kivásárolták a „rossznak minősített államadósság”-ot minden dollárért 52%-ot fizetve. Pedig az oroszok felajánlották a teljes 4-es metró felépítését az adósság fejében. Nem beszélnek arról sem, hogy a közműprivatizációkban előnytelen szerződések révén sok százmilliárdot veszített a kormány, s egy ügyes trükkel kiforgatták az önkormányzatokat részvényvagyonuk nagyobb részéből. Arra sem emlékeznek, hogy a Bokros program 184 milliárdot szedett össze a lakosság és az önkormányzatok zsebéből, mely éppen, hogy elég volt a furcsán vagyonvesztett Postabank stabilizálására. Arról is hallgatás van, hogy a kormányváltáskor kidobták a minisztériumból a nemzeti és polgári gondolat képviselőit. Közelről megértem minisztériumi dolgozóként, mennyi kárt tettek.

jaj

Horn Gyula szoboravatása a kommunista hatalomátmentés sikerének szimbolikus megünneplése. Miközben minden nemzeti szobor felállítása körül a sajtó jelentős részének hörgése hangzik teli torokból. S közben még azt is hirdetik, hogy itt elnyomják a sajtószabadságot. De a lakosságot egyre kevésbé lehet megvezetni. Egyre kevesebben veszik már be a leplezett hazugságokat.
Még néhány év és Horn Gyula szobra is el fog vonulni Marx, Engels, Lenin, a nemzetvesztő Károlyi Mihály után a munkásmozgalom szobrai közé. De még erősen érződik a bolsevizmus kellemetlen illata.