Bellnek fogalma sem volt, nem gondolta volna, nem tudta, nem is sejtette...
A ma telefonjai gyakorlatilag új testrésszé "nőtték ki" magukat. Utálom a szót már, "kommunikál", hisz tudatlan emberek okosnak tűnő telefonokon osztanak meg egymással semmit érő dolgokat, tudatlanul. A kommunikáció messze nem a telefonról szól, nem szó szerint kell érteni a kapcsolat szót, hisz ezt jelenti magyarul.
Olyan teli torokkal szidják a reggeli német lapok Orbánt, ahogy csak lehet. De érveik szinte már dicséretnek tekinthetőek. Szerettem volna egyet szó szerint idézni, de délutánra eltűnt a netről.
A lényege az, milyen szörnyű ez az Orbán, úgy megszervezte a V-4-ek körül az EU keleti részének államait, sőt szimpatizánsokat szerzett nyugaton is, hogy ez már komoly gondot jelenthet az Európa Parlamentben történő szavazáson. No, mi a rosseb! - mondhatnánk errefelé, de azt is: „Miből lesz a cserebogár!”
Nem ismerhetik a közoktatási lázadók a NATO-tábornok tárgyalási intelmeit. Ők egyenesen 25 pontos feltétellel mentek a tárgyalási asztalhoz. Sőt, a tüntetéstől annyira belelkesültek, hogy most egy ellenkerekasztalt terveznek. Feltételül szabva egyenesen azt, hogy csak az lehet a végeredmény, amit ők akarnak.
A férfi megcsalását nem szabad a nőnek magára vennie. Persze, amikor kiderül a turpisság, mindenki magában kezdi el keresni a hibát, hogy miért is történt mindez. Arról nem is beszélve, hogy megsértettnek érezzük magunkat, vagy inkább úgy, mintha a szívünknek és az önbecsülésünknek egy darabját kiszakították volna és azt soha többé már nem kaphatnánk vissza.
A kivétel erősíti a szabályt. Ezt a régi és kicsit félre fordított mondást sokan félreértik, ám ha a kissé módosult jelentés mögé nézünk, láthatjuk, hogy valójában jól fogalmaz meg egy jelenséget. Ha egy szabály úgy általában, mondjuk 98%-ban igaz, akkor azt azért jó aránnyal lehet alkalmazni, ám ott van a maradék 2%, ami gyengíti a szabály alkalmazhatóságát. Amennyiben azonban meg tudjuk nevezni a kivételt alkotó 2%-ot, akkor szabályunk megerősödik és minden esetben alkalmazható.
Néha érdemes viccesre venni azt is, ami egyébként oly szomorú, ma így teszek én is. Jelen esetben veszélyeztetett fajjá nyilvánítom a kukákat. Eme ember által szaporított jószág, négy évszakban teszi dolgát. Amolyan haszonlény. Megjelenési formáit tekintve csak a "tenyésztők" kreativitása szabhat határt, mert ugye fa, fém, műanyag, vagy bármi más kreálmány szolgálhatja híven a célt, gyűjteni a szemetet.
Az ember nem a monogámiára született. Akármit is mondunk vagy gondolunk, nem természetes az egész életen át tartóan csak egy emberrel-elmélet! Nem csak a férfiak, hanem a nők részéről sem. Persze, a nők a lelkükkel szeretnek, és így jobban meg tudják állni a kísértéseket. Egy férfinak azonban lételeme a mindennapjaiban megjelenő kihívás! És ha ezt elvesszük tőle, akkor az egyik legnagyobb alkotó részétől fosztjuk meg őt.
Lehunyt szemmel zenét hallgatok. Körülöttem megszűnik minden, csak a zene marad, a belső csend, és a nyugalom. Ilyenkor néha képeket látok. Látom a múltat a jelent és a jövőt is. Most kicsit más az élmény. A hangok pattognak a fülemben, és lassan új életre kelnek. Előbb színekké válnak, azután illatoznak, majd ízüket is érzem a számban.
Korábbi blogomban markánsan utaltam arra, hogy a világ egyensúlya alapvetően megbomlott és a következmények kiszámíthatatlanok. Kemény veszély fenyegeti az európai kontinenst is. Aligha kell ebből valamit visszavonnom, hozzáadni sajnos van mit.
