Nem ismerhetik a közoktatási lázadók a NATO-tábornok tárgyalási intelmeit. Ők egyenesen 25 pontos feltétellel mentek a tárgyalási asztalhoz. Sőt, a tüntetéstől annyira belelkesültek, hogy most egy ellenkerekasztalt terveznek. Feltételül szabva egyenesen azt, hogy csak az lehet a végeredmény, amit ők akarnak.
A férfi megcsalását nem szabad a nőnek magára vennie. Persze, amikor kiderül a turpisság, mindenki magában kezdi el keresni a hibát, hogy miért is történt mindez. Arról nem is beszélve, hogy megsértettnek érezzük magunkat, vagy inkább úgy, mintha a szívünknek és az önbecsülésünknek egy darabját kiszakították volna és azt soha többé már nem kaphatnánk vissza.
A kivétel erősíti a szabályt. Ezt a régi és kicsit félre fordított mondást sokan félreértik, ám ha a kissé módosult jelentés mögé nézünk, láthatjuk, hogy valójában jól fogalmaz meg egy jelenséget. Ha egy szabály úgy általában, mondjuk 98%-ban igaz, akkor azt azért jó aránnyal lehet alkalmazni, ám ott van a maradék 2%, ami gyengíti a szabály alkalmazhatóságát. Amennyiben azonban meg tudjuk nevezni a kivételt alkotó 2%-ot, akkor szabályunk megerősödik és minden esetben alkalmazható.
Néha érdemes viccesre venni azt is, ami egyébként oly szomorú, ma így teszek én is. Jelen esetben veszélyeztetett fajjá nyilvánítom a kukákat. Eme ember által szaporított jószág, négy évszakban teszi dolgát. Amolyan haszonlény. Megjelenési formáit tekintve csak a "tenyésztők" kreativitása szabhat határt, mert ugye fa, fém, műanyag, vagy bármi más kreálmány szolgálhatja híven a célt, gyűjteni a szemetet.
Az ember nem a monogámiára született. Akármit is mondunk vagy gondolunk, nem természetes az egész életen át tartóan csak egy emberrel-elmélet! Nem csak a férfiak, hanem a nők részéről sem. Persze, a nők a lelkükkel szeretnek, és így jobban meg tudják állni a kísértéseket. Egy férfinak azonban lételeme a mindennapjaiban megjelenő kihívás! És ha ezt elvesszük tőle, akkor az egyik legnagyobb alkotó részétől fosztjuk meg őt.
Lehunyt szemmel zenét hallgatok. Körülöttem megszűnik minden, csak a zene marad, a belső csend, és a nyugalom. Ilyenkor néha képeket látok. Látom a múltat a jelent és a jövőt is. Most kicsit más az élmény. A hangok pattognak a fülemben, és lassan új életre kelnek. Előbb színekké válnak, azután illatoznak, majd ízüket is érzem a számban.
Korábbi blogomban markánsan utaltam arra, hogy a világ egyensúlya alapvetően megbomlott és a következmények kiszámíthatatlanok. Kemény veszély fenyegeti az európai kontinenst is. Aligha kell ebből valamit visszavonnom, hozzáadni sajnos van mit.
Hiányoltam az elmúlt héten az ellenzéket vagy annak valami értelmes megmozdulását. Mintha csak erre válaszolt volna Ujhelyi István európai képviselő, az MSZP alelnöke. Megalapította az Európai Demokraták Egyesületét. Fantasztikus. Ez – fejti ki a szépreményű alapító – egy „szellemi inkubátorház”. Nem mozgalom, nem párt. Inkubátorház. Fórum azoknak, akik nem akarnak kétsebességes Európát. És azt sem, hogy Magyarország perifériára szoruljon az EU-ban.
Csak azt nézd, hogy 5 vagy 10 év múlva az számítani fog-e? És ha nem jó a lelkednek, akkor tessék nemet mondani. Akár pénzre, sikerre, előrejutásra, vagy egy emberre is. Mert amíg önmagadban legbelül harcok dúlnak, addig úgysem lesz tartós a jó. Amíg azt érzed tudat alatt, hogy eladtad a lelkedet, addig nem fogod tudni élvezni azt sem, amit cserébe kaptál érte. Úgyhogy engedd el!
A költő, Takáts Gyula 2008-ban itt hagyott minket, elment, de az általa teremtett világ megmaradt nekünk, közös kincsünk immár.
Aki szereti az irodalmat, az olvassa a verseit, komoly nagy életművet hagyott ránk. Én szerencsés vagyok, hogy az emberre is emlékezhetek, a Gyula bácsira, ahogy mindenki szólította.