Nemzeti vagy internacionalista lesz szellemi elitünk?
Rákosi elvtárs az 50-es évek első harmadában magához hívatta Latyit, a nagy nevettetőt.
Latabár elvtárs, hogyan képzeli azt, hogy ön katolikus iskolába járatja a fiát?
Mire a híres komikus színész így válaszolt:
Rákosi elvtárs, vagyok elég nagy színész ahhoz, hogy megengedhessem magamnak, hogy jó iskolába járjon a fiam.
És a kis Latyi zsidó létére továbbra is az esztergomi ferencesekhez járt, mindenki örömére.
Akkortájt igen üldözték a vallást, mégis többszörös túljelentkezés volt a 11 nehezen megmaradt gimnáziumban (8 katolikus, 2 református, 1 izraelita). Ezek a budapesti állami elit gimnáziumok mellett is komoly minőséget jelentettek. Az állami középfokú oktatásból egyébként is több tízezren voltak politikai okok miatt kizárva, így hát érthető a sokszoros túljelentkezés, a művelt és motivált tanuló.
Ezek a gimnáziumok még megőrizték az egykori magas értékrendet, igen sok szakmailag és pedagógiailag magasan képzett tanár volt. Talán elég bizonyíték a Középiskolai Matematikai Lapok és a tanulmányi versenyek helyezettjeinek névsora azokban az évtizedekben.
Ha valaki netán érdeklődik a történelem iránt, tudhatja, hogy a régi vezető polgári és nemesi családok fiai közül igen sokan egyházi iskolákban, kollégiumokban kaptak képzést, a leányok pedig sokan zárdában.
A kommunizmus évtizedeiben a vezetők jelentős részének nem a képzettsége, hanem párttagsága biztosította a karriert. No, ők gyakran nem szerették az olyan vitákat és gondolkodást, melyet egyszerűen nem értettek. Azoknak az évtizedeknek egyik ellentmondása volt, hogy a művelt főket még gyakran akkor is kivetette magából, ha politikai okot nem tudott mellérendelni.
Még Farkas Vladimir, az ÁVH egyik elnökhelyettese is elszörnyülködik visszaemlékezésében, mennyire iskolázatlanok voltak a Moszkvából Sztálin által hazaküldött „moszkoviták”. S idehaza ők lettek a csúcsvezetők. Én is jártam olyan „politechnika” órára, ahol a gyárigazgató akkor végezte a 7. osztályt a dolgozók esti általános iskolájában.
Attól még akadt elitképzés és elit rétegek is. Kisebb részben azokból a családokból, akiket nem sikerült „deklasszálni” és nem kis részben azokból, akik az akkori rendszerben kiemelt helyet foglaltak el. Erről az egész kérdéskörről érdemes elolvasni Márai vagy éppen Faludy néhány írását.
A 70-es években rövid ideig az ELTE-n oktathattam. Egyik vizsgáztatáson egészen feltűnő volt, hogy hallgatóim jelentős része, talán fele előtte nyugaton élt vagy járt középiskolába. Más emberek akkor még útlevelet is alig kaphattak, én is az évben először.
Eléggé kilógott a lóláb, hogy a kádári időkben kialakult egy hatalmi elit, mely a szellemet máig is uralni kívánja. Ezt Aczél György a „Tilt, tűr, támogat”, a 3T elvével szinte tökélyre fejlesztette.
Jó vastag réteg szerzett kiemelkedő tudást a „nomenklatúrából”, míg mások vérrel, verítékkel próbáltak családjuk egykori szellemi kincséből valamit megőrizni, aktualizálni. S persze az állások, pozíciók és befolyás megszerzésénél az utóbbiak szinte sohasem futottak be.
A rendszerváltásnál az SZDSZ-es, liberális vonal nemcsak nyertese, de valószínűleg eleve előkészítője volt a „fordulatnak”. Sok ponton közelről figyelhettem ezt, igaz, nem a történések meghatározóinak belső körében.
Ma is dúl ez a harc, és az egykor proletár internacionalista, majd később kaméleon átalakulásban liberálissá vált kör, nemzetközi összeköttetéseit felhasználva bizony gyakran medvetáncra próbálja kényszeríteni a hazai nemzeti vonalat.
A szoclib álbaloldal mára a politikai csatározásokban kétszer alulmaradt, s most már az ún. baloldali politikusok szerint is az elporladás veszélyezteti. A gazdasági téren megszerzett előnyük még tart, de csökken. Azt viszont pontosan tudják, hogy ha a nemzeti oldal szellemileg erősödik, gyengülnek pozícióik. Ezért a vérre menő harc, mely most újra fellángolt.
Rétvári Bence államtitkár e héten feltette a kérdést:
Ha létrejönnek a közvetlen tárgyalások kormány és szakszervezetek közt, miért kell megelőző tüntetés?
Sejtésem szerint valójában nem a tárgyalások, hanem a balhé kell, hogy azt mutassák, milyen rosszul működik a kormány.
A kormány a nagy, célszerű és sok szempontból hatékony változások mellett valóban követ el hibákat, főleg a túlszabályozás terén. Ezt az oktatásügyben éppen Rétvári Bence mondta ki. Viszont azt a hosszú évek tudáslerontó gyakorlatát, amit Magyar Bálint, Gyurcsány – és még folytathatnám a sort – tettek, megállították.
Nyilvánvaló, hogy a nemzeti irányvonal igyekszik az egész nemzet, és ebbe beleértve a vidék tudásbázisát erősíteni, és nem mint a posztkommunisták és részben belőlük átalakult liberálisok egy szűk elitnek biztosítani szellemi teljhatalmat.