A "téma az utcán hever", az én esetemben ez most a küszöböt takarná. No, nem akármilyen küszöbről gondoltam én merészen, hogy írói palettát ragadva összemaszatoljak a klaviatúra segítségével egy ásítozóan fehérnek tűnő monitort.
Vajon meddig mehetünk el a hazugságban? Egy kapcsolatban mik a szabályok? Vannak egyáltalán szabályok erre, vagy csak mindenki maga dönti el, hogy mi az ami még belefér?
Egész életünkben jövünk-megyünk. Néha egyenes úton, néha nagyokat kanyarogva. Járhatunk jó úton, vagy esetenként úgy érezzük,éppen tévúton vagyunk.Valószínűleg ez a legritkább eset, mert utólag a tévútról is kiderülhet, hogy miért volt, hova vitt, és mire tanított.
Óriási botrány támadt a 888.hu portál egyik cikkéből. A lap, melyet G. Fodor (kis) Gábor főszerkeszt, korábbi pornó fotókat közölt Tóbiás József MSZP-s pártvezér nejéről és meglepő részleteket a pártvezető szexuális szokásairól, meglehetősen szaftos stílusban.
A demokrácia egyik kulcskérdése, hogy akkor létezik, ha az addigi kisebbségnek megvan az esélye – ha a választók úgy akarják – a hatalmon lévőket leváltani. Csakhogy – tudjuk Orbán Viktortól – demokrácia csak akkor van, ha a liberálisok kormányoznak. Minden más esetben kitör a diktatúra. Az utcára kell vonulni, és ha lehet, meg kell buktatni a hatalomra kerülteket. Mert nem olyan törvényeket hoznak, mint amilyeneket a leváltottak szeretnek. Ez megy ma Lengyelországban, ez ment a 2010-es tüntetéseken Magyarországon is.
Ma azt mondta nekem valaki, hogy „már megint dolgozni kell menni, jajj de rossz ez.” Erre én azt válaszoltam, hogy miért lenne már rossz? Azt kell csinálni, amit szeretsz, és ennyi az egész. A válasz az volt, hogy „ilyen nincs” és hogy „az túl nagy luxus”.
Nem erről akartam ma írni, de az élet nagy rendező, ezt most is bizonyította. A reggeli kávémhoz híreket szoktam olvasni, így próbálom az élvezetet tompítani, megakadályozni, hogy az élvhajhász életmód csapdájába essek.
Szotyolamorzsolós, szottyadtan szutyulós, szutykolódó reggelem volt. Tipikusan az a reggel, mikor az ágyba altatómágnes, a szemhéjamon pedig egy-egy kilós súly van biggyesztve. Kicsit semmit érő napként tárogatom a szemem, aztán buksim rejtekén dilemma születik. Kávé vagy tea?
Elgondolkodtam. Vajon mi lehetne az arany középút? Van egyáltalán? Amikor úgy igazán szeretsz valakit, és mellette éled a mindennapjaidat, akkor még a gondolataidban sem bírnád elviselni, hogy mással lásd őt. Kiráz a hideg attól, hogy elveszítheted.
Nem értem rá blogot írni, mert eljátszottam az időt…
Kárpótlásul elmesélem, és megmutatom a játékom.