Óriási botrány támadt a 888.hu portál egyik cikkéből. A lap, melyet G. Fodor (kis) Gábor főszerkeszt, korábbi pornó fotókat közölt Tóbiás József MSZP-s pártvezér nejéről és meglepő részleteket a pártvezető szexuális szokásairól, meglehetősen szaftos stílusban.
A demokrácia egyik kulcskérdése, hogy akkor létezik, ha az addigi kisebbségnek megvan az esélye – ha a választók úgy akarják – a hatalmon lévőket leváltani. Csakhogy – tudjuk Orbán Viktortól – demokrácia csak akkor van, ha a liberálisok kormányoznak. Minden más esetben kitör a diktatúra. Az utcára kell vonulni, és ha lehet, meg kell buktatni a hatalomra kerülteket. Mert nem olyan törvényeket hoznak, mint amilyeneket a leváltottak szeretnek. Ez megy ma Lengyelországban, ez ment a 2010-es tüntetéseken Magyarországon is.
Ma azt mondta nekem valaki, hogy „már megint dolgozni kell menni, jajj de rossz ez.” Erre én azt válaszoltam, hogy miért lenne már rossz? Azt kell csinálni, amit szeretsz, és ennyi az egész. A válasz az volt, hogy „ilyen nincs” és hogy „az túl nagy luxus”.
Nem erről akartam ma írni, de az élet nagy rendező, ezt most is bizonyította. A reggeli kávémhoz híreket szoktam olvasni, így próbálom az élvezetet tompítani, megakadályozni, hogy az élvhajhász életmód csapdájába essek.
Szotyolamorzsolós, szottyadtan szutyulós, szutykolódó reggelem volt. Tipikusan az a reggel, mikor az ágyba altatómágnes, a szemhéjamon pedig egy-egy kilós súly van biggyesztve. Kicsit semmit érő napként tárogatom a szemem, aztán buksim rejtekén dilemma születik. Kávé vagy tea?
Elgondolkodtam. Vajon mi lehetne az arany középút? Van egyáltalán? Amikor úgy igazán szeretsz valakit, és mellette éled a mindennapjaidat, akkor még a gondolataidban sem bírnád elviselni, hogy mással lásd őt. Kiráz a hideg attól, hogy elveszítheted.
Nem értem rá blogot írni, mert eljátszottam az időt…
Kárpótlásul elmesélem, és megmutatom a játékom.
Azt hiszem, a taxisoknak ezúttal igazuk van! Az Uber rendszer – ma úgy tűnik – tényleg a taxizás rákfenéje. Az interneten szervezett fuvarok komoly és talán egyoldalú konkurenciát jelentenek a drosztokon órákat parkolóknak, kik kemény százezrekért festhették sárgára kocsijukat. Mintha egyik oldalról a nem kevés befektetést kifizető profik, más oldalon a könnyű lovasság állna, kevesebb kötelezettségvállalással és költséggel. Szakmai kérdés. Ezt nálam tájékozottabbaknak kell megválaszolniuk, ne én osszam már az észt, ki több éve nem ültem taxiban.
Életünk során csak rohanunk előre, pénzt, diplomát, anyagi javakat szerzünk nyakra-főre, és mindig úgy érezzük, hogy majd a következő elért célnál már elégedettek leszünk, akkor már készen leszünk, úgy, ahogy a világ elvárja tőlünk. Az meríti ki az életünket, hogy hajszolunk mindent és mire elérjük az egyiket, nem tudunk érte hálásnak lenni, mert közben már három másik dologért harcolunk.
Olvasom, hogy 101 pszichológus felháborodott vagy bátorodott azon, amit egy ismert pszichológus mondott a nemi szerepekről és erről az egész duciőrületről.
Valamiért nagyon sokan kezdenek érteni ahhoz, amihez egyébként nem is kellene, elég lenne csak élni normálisan és nem politikusi meg rockzenészi nyilatkozatokat hallgatni.