Minden évben eljön az ideje annak, hogy kicsit visszavegyünk a hétköznapi rohanásból és behúzzuk a féket. Ki így ki úgy, de általában szinte mindannyian szívesen vállaljuk ezt az időtöltést. Jó lenne félre vonulni kicsit az év minden évszakában, de ha ezt nem tehetjük meg, mikor, ha nem a napsütéses nyáron?
Azt mondják, hinni kell valamiben.
A hitet általában a valláshoz társítjuk, és Istenhitként értelmezzük. Lehet Istenben hinni, de mellette lehet sok minden másban is. És kell is. Azonban törekedjünk arra, hogy mindig pozitív dolog legyen a hitünk tárgya, mert amiben hiszünk, azt hitünkkel segítjük is.
Az angol politika öngyilkos merényletet követett el Nagy-Britannia egysége és hovatartozása szempontjából. Valószínűleg Cameron nemrég még miniszterelnök valójában pozícióját akarta megerősíteni országában, de az Európai Unióban is. A Brexit-szavazás ilyen formában nem jött össze, a többség, ha csupán néhány százalékkal is, de a kilépésre szavazott. Skócia és Észak-Írország jelentős arányban a bennmaradás mellé álltak, s most azt fontolgatják, hogy Nagy-Britanniáról leválva mégis EU-tagok lehetnek. Az már vicc, hogy London főpolgármestere is bejelentette London kiválásának lehetőségét Angliából, mert Londonban is a bennmaradni szándékozók voltak erős fölényben. Viszont Wales erősen Brexit-, tehát kiváláspárti volt s az angol vidéki lakosság is.
Az emberben időnként felmerülhet a kérdés, amikor hihetetlen rossz vagy éppen nagyon jó dolgokat tapasztal meg, hogy esetleg ez az egész nem is létezik, hogy csupán egy megrögzött álmodozó álmodja vele, róla ezeket a dolgokat.
A Bizalom a világ legszebb virága, mi törődéssel születik, szeretetben nő, és árulással porlad semmivé...
A bizalom nem más, mint egy másik élőbe vetett hit megnyilvánulása. A hité, mit ott legbelül érzünk, és ha a fájó monotonitást váltja fel valami furcsa érzésegyveleg, akkor érdemes elgondolkodni azon, hogy bizalmat érdemel-e annak forrása.
Gyakran használunk hasonló kifejezéseket, ha kedveskedni vágyunk, szeretetünket próbáljuk kifejezni. Valóban a szavak mögött édességek iránti szenvedélyünk lapul. Nálunk dédi mamánk, nagymamánk szeretetüket azzal fejezték ki a sok puszi mellett, hogy hány kanál cukrot tettek a teánkba, vagy a friss eperre (ami a sok porcukortól gyakran ki sem látszott) :)
Apró darabokból rakjuk össze magunkat. Mint egy puzzle képet…
Hogy hol is találjuk hozzá a darabkákat? Mindenhol…
Az első részeket a szülői házból kaptuk, a többit keresgéljük, gyűjtögetünk egész életünkön át. Találunk magunkból az óvodában, iskolában, munkahelyen, a városban, az otthonunkban, és szerte a világban.
Eb-szereplésünkről alább. De a háttér még fontosabb. A nemzet reakciója válogatottunk szereplésére. Míg az oroszokat majdnem kitiltották az Eb-ről szurkolóik verekedései miatt, s eleinte az angol szurkolók („Fans”, tehát fanatikusok) is elkezdték a tőlük szokásos balhét, addig a magyar szurkolók (néhány csúnya kisebb esettől eltekintve) Európa pozitív odafigyelését, részben csodálatát vonták magukra.
Az angol kormány csúnyán elszámította magát. Biztosak voltak abban, hogy a nép a bennmaradásra fog voksolni. Tévedtek. Cameron politikai öngyilkosságot követett el. Kegyetlen helyzetbe hozta a pártját, az országát és az EU-t is. Egy végig nem gondolt választási ígéret miatt. Cameron már le is mondott, a pártja többfelé szakadt, a szigetország pedig darabjaira hullhat szét.
Az éjjel soha nem érhet véget, énekelték a magyar szurkolók a labdarúgó Európa-bajnokságon elért sikerek után. Miért pont ezt, azt igazából nem értem. A szövegben utalás sincs se a focira, se a sportra, maga a zene pedig az amúgy is silány magyar pop vagy milyen zene, legkevésbé hallgatható vonulatát képviseli.