Az éjjel soha nem érhet véget, énekelték a magyar szurkolók a labdarúgó Európa-bajnokságon elért sikerek után. Miért pont ezt, azt igazából nem értem. A szövegben utalás sincs se a focira, se a sportra, maga a zene pedig az amúgy is silány magyar pop vagy milyen zene, legkevésbé hallgatható vonulatát képviseli.
Megint és megint, sőt megint... Vagány a magány? Nem inkább vágány, holtvágány? Menő egyedül lenni, és a kapcsolatért igazából semmit tenni? Tényleg unom a média azon kinyilvánításait, hogy ez mennyire jó. Hiszi a piszi. Van egy adott fogyasztói társadalom, mi arra építkezik, hogy légy egyedül, így többet vásárolsz. A négy fal között jobban vagy, ha "cuccokat" vehetsz. A vásárlásaidban élsz, közben el is adsz.
A nagybetűs VAKÁCIÓ a konyhánkba, az otthonunkba, udvarunkba a héten már több ízben megérkezett. Ehhez a hangulathoz mi más passzolhatna jobban, mint egy finom lángos. Az ajtók, ablakok sarkig nyitva, az illatát a Fő utcán is érezni, mintha a strand hívogatna, utána azonban torna kell.
Nálam napközben is többször előkerül a fényképezőgép, még főzés közben, a konyhában is. Sokszor megérint a mindennapos dolgok látványa. Amikor több időm van, el is játszadozom velük. Ide-oda rakok mindenféle apróságot, mellé teszek valami teljesen mást, megvilágítom, és kép lesz belőle. Mutatok néhányat.
Ez most az ünneplés és lelkesedés ideje. Amit a magyar fociválogatott ezen az Eb-n bemutatott, az minden elképzelhetőt felülmúlt. Az a csapat, mely az utolsó pillanatban, szinte fű alatt éppen, hogy bekúszott a 24 fős tornára, ma a csoportelsők egyike. Senki sem gondolta azt sem, hogy továbbjutó lesz. S ehhez a meccsenkénti teljesítmény, melyet már a külföldi sajtó is dicsér.
Korábban dühös voltam, ma már csak értetlenkedő, amikor az örök magyar elégedetleneket hallgatom. Vannak emberek, akiknek teljesen mindegy, hogy mi történik, csak mondják a magukét.
A guru eredetileg szanszkrit tanító volt, de az idők folyamán vallási tanok terjesztőjeként híresült el. Manapság pedig már a fitness gurutól a desinger guruig nagyon sokféle üzemel belőlük.
Én még meg sem születtem, mikor már a magyar focinak nem sikerült Eb-re kijutni, pedig negyven éves vagyok. Kölyökként Disztléket néztem még áhítattal, aztán történt, ami történt az elmúlt sok év alatt. Egyre több bába lett az amúgy lehetségesen jól játszók körül, és folyamatosan tűnt el valami, amit "Csapat"-nak lehet hívni.
Legyen a mai főszereplőnk az apáké, hiszen ma őket ünnepeljük június harmadik vasárnapján, apák napján. Úgy hírlik a férfiakat a hasukon keresztül lehet megfogni és ebben azért lássuk be, van némi igazság
Az élet tele van megpróbáltatásokkal és küzdelmekkel. Nap mint nap szembetalálkozunk megoldhatatlannak tűnő feladatokkal. De nem mindegy, hogy miképpen állunk neki a megvalósításnak.