Éjjel
Az éjjel soha nem érhet véget, énekelték a magyar szurkolók a labdarúgó Európa-bajnokságon elért sikerek után. Miért pont ezt, azt igazából nem értem. A szövegben utalás sincs se a focira, se a sportra, maga a zene pedig az amúgy is silány magyar pop vagy milyen zene, legkevésbé hallgatható vonulatát képviseli.
Ám hagyjuk meg a fanyalgást a hanyatló futballnemzetek mákonyának. Mi most emelkedőben vagyunk. Kérdés már csak az, miért? Nem gondolnám, hogy a stadionprogram érett be ilyen hamar. A felcsúti játékaréna sem generálhatta, még illusztris törzsvendégeivel sem ezt a fellendülést.
Amennyiben a csapatot nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az egyik legjobbja az a Gera, aki már tizenöt évvel ezelőtt is a legjobb volt. Van pár ifjú titán, jók, de egyikük sem Ronaldó vagy Messi, nélkülük is ugyanúgy megy a szekér, ha megy.
Mitől megy hát az a szekér, amelyik eddig nem ment, pedig ugyanazok a lovak voltak elé befogva? Én a leginkább a gyeplőt tartó kéz tulajdonosára gondolnék.
Bernd Storck egy sztárallűrök nélküli valódi edző, aki nem csak licenszeket volt képes szerezni, hanem tudást is.
Igen, ő az, aki ezekből a már jó ideje látókörben lévő játékosokból egy szervezetten játszó csapatot csinált. Ezt a következő belgák elleni meccs előtt mondom, annak eredményétől függetlenül.
Nem véletlen talán, hogy magyar edzőt nem alkalmaznak egyik európai top bajnokságban sem. Futballistáink még csak üldögélnek a német, spanyol vagy éppen az olasz kispadokon, de edző csak egy van, az a Dárdai, aki a szakmát és mentalitást Németországban tanulta, magyar edzőnek tehát csupán nemzetisége miatt tekinthető. Ám ő német edző, persze csak annyira német, amennyire német játékos Özil.
Az éjszakák, a szerelmesek is, meg a futball ittasak is véget érnek. A föld forog, a nap felkel, és a fényben ráébredünk arra, amit éjjel nem vettünk észre...
A magyar futball legnagyobb baja, hogy megmaradtak benne a kádári rendszerből örökölt struktúrák és leginkább a mentalitás. Még ma is általános, hogy ha egy magyar edző megbukik a csapatánál, akkor rövidesen szakértőként osztja az észt valamelyik sportcsatornán, és rajzolgatja a vonalakat, hogy Ramos vagy éppen Smalling milyen helyezkedési hibát követett el. Mert a magyar edző, ha a futballhoz nem is, de a szakhoz nagyon ért. Talán ezt érzékelte a magyar sportcsatorna is, amikor civileket is meghívott a stúdióba, hogy tompítsa kicsit a szakértelem okozta túlzott éleslátást.
Az országos eufória mutatja, hogy mekkora népszerűsége van még mindig ennek a sportágnak, és hogy a stadionok nem a futball iránti érdeklődés hiánya miatt üresek, hanem mert azokban olyan produkciót kaphatnak csak, amire nem kíváncsiak.
Nem gondolom, hogy ez az Eb-szereplés alapvetően változtatna ezen. Még akkor sem, ha az elvégzett munka, a lelkesedés és persze a szerencse révén esetleg a dobogó valamelyik fokán végeztünk volna.
Mert ahhoz, hogy igazi változás legyen, sok Storckra lenne szükség az első és a másodosztályú csapatoknál. Egy fecske még, ha Bernd Storcknak hívják is, nem csinál nyarat. Ám némi reményt és pár boldog éjszakát adhat.
Ám az éjszakák, a szerelmesek is, meg a futball ittasak is véget érnek. A föld forog, a nap felkel, és a fényben ráébredünk arra, amit éjjel nem vettünk észre.