Újjáépülő méltóság
Eb-szereplésünkről alább. De a háttér még fontosabb. A nemzet reakciója válogatottunk szereplésére. Míg az oroszokat majdnem kitiltották az Eb-ről szurkolóik verekedései miatt, s eleinte az angol szurkolók („Fans”, tehát fanatikusok) is elkezdték a tőlük szokásos balhét, addig a magyar szurkolók (néhány csúnya kisebb esettől eltekintve) Európa pozitív odafigyelését, részben csodálatát vonták magukra.
Nem kétséges: a belgák, a világ másodikként besorolt válogatottja végül lemosta a magyar válogatottat, annak ellenére, hogy az a meccsen egyáltalán nem játszott annyira rosszul. Nem egy összedőlt csapat volt, bár a második gól után megzavarodott. Az európai szaklapok összértékelésében számos ponton máig jó helyen áll a válogatott, és ma is igazán jó a sajtónk. De most nem a válogatott értékelése itt a lényeges, az a szakírók dolga, én meg még szakértőnek hitt amatőr sem vagyok, legalábbis futballban.
A hazai reakciókból viszont többet látok, a haza, a Kárpát-medence összes lakójával együtt. No, ez a haza, ez a nemzet és ez a Kárpát-medence igen tisztességgel válaszolt mindarra, ami történt. (Beleérve még a román sajtót is.) Szinte semmi szélsőség, semmi csodavárás, annál több odafigyelés, „értő figyelem”.
Tény: Belgium 4:0 arányban győzött. Világklasszisokkal. S értem barátaim kritikáját a válogatott esetleg rosszul megválasztott stratégiájára vonatkozóan. Mégis: sehol sem találkoztam elszabadult indulatokkal, érvek nélküli dühös válaszokkal. Egy szemtanútól tudom (református lelkésznő), hogy a Hősök terén rendezett ünneplés igen méltó és méltóságos volt. Végre!
Ott éltem meg egykor Nagy Imre és kivégzett társai megemlékezését. S mellesleg ott vannak ezer év hőseinek szobrai. S ott ünnepelték most a jelen hőseit. Örömmel, méltósággal és megfelelő módon. Az Európa-bajnokságon kaptunk sok elismerést, de aztán hidegzuhanyt is. De szurkolóink mindvégig ünnepeltek, s nem volt „anyázás” a hideg zuhany után. Csak értékelés és ünneplés.
Ez a jelentős mértékben össznépi reakció valami össznépi bölcsességet tükröz. Már a kiutazó szurkolótábor „eleganciájára” és nem szélsőséges voltára is reagált a nemzetközi sajtó.
Az Európa-bajnokság számunkra lezárult. Egy súlyos verséggel, és igen sok részgyőzelemmel.
Maradt a világban a pozitív összkép a magyarokról, s bennünk a végső kudarc ellenére a nemzeti összefogásról. S most jön a jó kilátásokat tartogató olimpia. Ez a sokszázezres, tán több milliós szurkoló tábor megmutatta: létezik nemzeti összetartás és közös méltóság. Trianon után majd 100 évvel is.
Isten tán ad esélyt és megtartja a magyart helyén és kultúrájában.
Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál
Madách