Kaposvárt az elmúlt egy-két évszázadban nevezték iskolavárosnak, a malmok, majd a virágok városának és katonavárosnak is. Utóbbi titulust leginkább a híres 44-es katonák miatt kapta a megyeszékhely a 19. század második felében.
2000 őszén utcát nevezett el Bereczk Sándor volt városi főmérnökről Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése. 2001. január 23-án, a városnapi ünnepségsorozat kezdetén pedig egykori lakóházának falán, a Fő utca 5. szám alatt a Kaposvárért Közalapítvány kezdeményezésére leleplezték az emléktábláját, Fábián Éva és Gschwindt András alkotását.
1934 őszén a kaposvári Deák téren avatták fel nagyatádi Szabó István egykori kisgazda miniszter szobrát, amely azonban csak másfél évtizedet tölthetett el itt. A negyvenes évek végén eltávolított alkotás hűlt helyét az ötvenes évek közepén Petőfi Sándor bronzszobra foglalta el – a költőé, akit lelkesen ölelt magához a mindenáron szellemi elődöket kereső kommunista diktatúra.
Az Anna utca elején látható Rippl-Rónai-emléktábla több mindenre felhívja az arra sétálók figyelmét. Először természetesen magára a művészre, Rippl-Rónai Józsefre (1861–1927) emlékeztet, aki „sok jelentős kaposvári képét” festette a házban, amely itt állt egykoron. A kiváló festő egyébként az őt idéző szobrok és emléktáblák tekintetében magasan vezeti a jeles személyek listáját Kaposváron. S az idők során annyi mindent elneveztek róla a városban, hogy nem is könnyű összeállítani a leltárt: például utcát, teret, megyei múzeumot és emlékmúzeumot, iskolát, művészeti díjat, képzőművészeti stúdiót, éttermet, hangulatfesztivált, egyetemi kart, sőt vonatot és süteményt is…
Szent István király egyik legismertebb kaposvári ábrázolása az a díszkút, amelyet 1938. szeptember 25-én áldott meg Rott Nándor veszprémi megyés püspök a főtéri nagytemplom déli falánál. A szobor Bory Jenő szobrászművész, a kút Lamping József építész és ifj. Faludi Imre kőfaragómester tehetségét dicséri.
A főtéri Erzsébet Szálló helyén (a Noszlopy Gáspár és az Ady Endre utca sarkán) Kohn Bernát rőföskereskedő zsúpfedeles házacskája állt egykoron. Kohn úr 1842. október 12-én (emléktáblája szerint 9-én) született kisfiát Kónyi Manó néven ismerte meg az ország.
1936. május 29-én országos ünnepség színhelye volt Kaposvár: a Berzsenyi Dánielről elnevezett polgári fiúiskola előtt felavatták a névadó költő mellszobrát. A fővárosból tizenhárom iskola növendékei jöttek el, hogy részt vegyenek a kulturális eseményen, s Ganz-gyári leventék, tanárok és tisztviselők is elkísérték a tanulmányi kiránduláson levő diákokat.
A Rákóczi-szabadságharc idején csaknem elpusztult és elnéptelenedett Kaposvár számára az a telepítési szerződés jelentette az újrakezdés lehetőségét, amelyet a földesúr, a már hetvenhét esztendős Esterházy Pál herceg 1712. december 1-jén írt alá Kismartonban.