Rippl-Rónaiék emléke az Anna utcában
Az Anna utca elején látható Rippl-Rónai-emléktábla több mindenre felhívja az arra sétálók figyelmét. Először természetesen magára a művészre, Rippl-Rónai Józsefre (1861–1927) emlékeztet, aki „sok jelentős kaposvári képét” festette a házban, amely itt állt egykoron. A kiváló festő egyébként az őt idéző szobrok és emléktáblák tekintetében magasan vezeti a jeles személyek listáját Kaposváron. S az idők során annyi mindent elneveztek róla a városban, hogy nem is könnyű összeállítani a leltárt: például utcát, teret, megyei múzeumot és emlékmúzeumot, iskolát, művészeti díjat, képzőművészeti stúdiót, éttermet, hangulatfesztivált, egyetemi kart, sőt vonatot és süteményt is…
A szóban forgó emléktáblát 1957. november 24-én leplezték le, a festőművész halálának harmincadik évfordulóján rendezett Rippl-Rónai-napok keretében. Reggel ünnepi tanácsülés volt a városházán, ahol Bernáth Aurél festőművész mondott emlékezetesen nagy beszédet. Bernáth, aki a Rippl-Rónai-kultusz megteremtéséért és a Róma villa megmentéséért emelt szót, nagy festőelődje európaiságát is hangsúlyozta. „Úgy lett ő magyar – mondta –, úgy lett ő dunántúli, hogy mértéket lehet róla venni szerte Európában.” (Somogyi múzeumok közleményei, 2010, 148. o.) Ezután az idős Kunffy Lajos megnyitotta Rippl-Rónai emlékkiállítását a megyei múzeumban (az eseményen a francia nagykövet is részt vett), majd következett az emléktábla-avatás az akkor Tóth Lajos nevét viselő Anna utcában.
Az azóta lebontott épület, a művész kaposvári lakhelyeinek egyike voltaképpen Rippl-Rónai szüleinek lakóháza volt. A tábla tehát rájuk is emlékeztet.
A művész édesapja, az idősebbik Rippl-Rónai József (1839–1908), a toponári bognár fia 1856 és 1858 között Pécsen tanult. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Knezevich Anna Paulinával; mindketten a pedagógusi pályát választották, a tanítóképzőt is együtt végezték el. Hét gyermekük született, közülük négyen maradtak életben. A legidősebbet, aki aztán festőművészként messze földön híressé tette a família és Kaposvár nevét, a családi hagyománynak megfelelően Józsefnek keresztelték.
A pedagógus Rippl József Szolnokon kezdte oktatni az ifjúságot, de már 1859-ben a kaposvári római katolikus iskola osztálytanítója lett. Később, amikor községi jellegűvé alakult át a tanoda, kartársai igazgató-tanítóvá választották. Az 1891/92-es tanév végéig a központi iskolánál működött (ennek homlokzatát díszíti „A haza kis polgárainak” felirat), amikor is – saját kívánságára – az újonnan szervezett Fő utcai iskolához, a „Ciglihez” helyezték át. (Ez az iskola ott volt, ahol jóval később, 1976-ban átadták a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemét.) Az 1888 februárjában megnyílt iparostanonc-iskolát is ő igazgatta; erre vezethető vissza, hogy 1961-ben fiáról, a híres festőművészről nevezték el az akkor helyiipari iskola néven működő „503-ast”. A Rónai nevet egyébként 1889 májusában vette fel a pedagógus Rippl, s a következő hónapban művész fia is követte a példáját.
A nagy szakállú, külső megjelenésében is tiszteletet parancsoló pedagógust általános megbecsülés és szeretet övezte Kaposváron, ami megkönnyítette társadalmi-kulturális szerepvállalását – az idősebbik Rippl-Rónai József ugyanis a városi képviselő-testületnek és a vármegye törvényhatósági bizottságának is tagja volt. Tallián Gyula főispán 1899. november 23-án a városháza nagytermében adta át az öreg Rippl-Rónai Józsefnek az arany érdemkeresztet, amellyel negyvenévi tanítói szolgálata jutalmául tüntette őt ki I. Ferenc József. A jeles tanárember a Cigli-iskolánál betöltött állásából ment nyugdíjba az 1901/02-es tanév elején.
„Küzdött sokat és szívesen a magyarságért, a hazáért, melynek – a saját gyermekein kívül is – nagyon sok kiváló embert nevelt” – búcsúztatta a város egyik napilapja, mikor a nyugalmazott igazgató néhány heti betegeskedés után, hatvankilenc éves korában elhunyt. (Somogyi Hírlap, 1908. május 3.) A gyászhírre valamennyi elemi iskolán és a városházán is megjelent a fekete lobogó. „Apám egyszerű földműves emberektől származtatja magát – vallott édesapjáról a híres festő. – Ő azonban már tanító lett, és úgy látszik, nagyon megállotta helyét (»a haza kis polgárait« jól kinevelte), mert a legfelsőbb királyi kitüntetést, az aranykeresztet is megkapta.” (Horváth János: Rippl-Rónai. Debrecen, TKK, 2007. 14. o.)
Térjünk még vissza egy pillanatra az Anna utcai emléktáblához, amely – több más kaposvári mementóhoz hasonlóan – azt bizonyítja, hogy a politika hullámverését jól álló táblák az épületeket is túlélhetik. A házikó már több évtizede nincs meg, a Rippl-Rónai-emléktáblát azonban az ott emelt új épület falán 1992-ben ismét elhelyezte a Kaposvári Városszépítő Egyesület…