A politikus, aki nem másokat küldött a csatába
A Rákóczi-szabadságharc idején csaknem elpusztult és elnéptelenedett Kaposvár számára az a telepítési szerződés jelentette az újrakezdés lehetőségét, amelyet a földesúr, a már hetvenhét esztendős Esterházy Pál herceg 1712. december 1-jén írt alá Kismartonban.
2004. december 1-jén, a történelmi esemény 292. évfordulóján márványtáblát leplezett le a Kossuth téri városháza falánál a herceg kései utóda, Esterházy Antal, valamint Szita Károly polgármester és Dévényi Zoltán, a Kaposvárért Közalapítvány elnöke. Gera Katalin szobrászművész alkotása a nevezetes okirat kibocsátásának, valamint a törökverő és várostelepítő Esterházy Pálnak egyaránt emléket állít. Az ünnepségen dr. Rosta István tudománytörténész, a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Főiskolai Karának főigazgatója mondott avatóbeszédet.
Esterházy Pálnak (1635–1713), a kaposvári uradalom tulajdonosának már akkor is sokéves közigazgatási és katonai pályafutás állt a háta mögött, amikor a soproni országgyűlés 1681-ben az ország nádorává választotta. Édesapja, Esterházy Miklós annak idején szintén megszerezte a nádori méltóságot – és nem mellesleg (Dersfy Orsolya kezével együtt) a kaposvári uradalmat is…
A család alaposan kivette a részét a török elleni küzdelemből: az 1652. évi vezekényi csatában például négy Esterházy esett el. A fiatal Pál a végvári harcokban szerzett katonai tapasztalatot, s az 1664. évi téli hadjáratban került közelebbi kapcsolatba Zrínyi Miklóssal, a költővel és hadvezérrel, akinek hadtudományi elgondolásait is alaposan megismerte. „Természetes, hogy a 15 évvel idősebb Zrínyi Miklóst gyermekkorától nagy tisztelettel övezte, később katonai, emberi és költői példaképének tekintette.” (Varga J. János: Esterházy Pál Szigetváron. = Somogy, 2016/4. szám, 68. o.)
Esterházy Pál a nyolcvanas és a kilencvenes években a török elleni felszabadító háború számos ütközetében harcolt: ott volt Bécs védelménél, Buda visszafoglalásánál, a szalánkeméni és – már 62 évesen! – a zentai csatában is. 1687-ben főként az ő hatására fogadta el az országgyűlés a Habsburgok örökös királyságát, és mondott le az Aranybulla ellenállási záradékáról; érdemeiért még ebben az évben elnyerte a birodalmi hercegi címet. 1694-ben bérbe vette a magyarországi sókereskedelem monopóliumát, s óriási birtokait 1695-ben az elsők között alakította át hitbizománnyá. Bár meggyőződéses Habsburg-párti volt, politikájában a nemzeti szempontokat is igyekezett érvényre juttatni.
Esterházy Pál herceg művelődéstörténeti szerepét irodalmi, zenei és teológiai munkássága alapozta meg. Barokk verseket is írt, emlékirata fontos kortörténeti forrás. Mindemellett neves műpártoló és műgyűjtő volt.
Már benne járt a korban, amikor Kaposvár lakóival úrbéri szerződést kötött (1702), a településnek vásárjogot szerzett (1703), s alig négy hónappal azután, hogy engedélyt adott Kaposvár újratelepülésére, szülőhelyén, Kismartonban elhunyt.