A mérnök, aki levágta az utcasarkokat
2000 őszén utcát nevezett el Bereczk Sándor volt városi főmérnökről Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése. 2001. január 23-án, a városnapi ünnepségsorozat kezdetén pedig egykori lakóházának falán, a Fő utca 5. szám alatt a Kaposvárért Közalapítvány kezdeményezésére leleplezték az emléktábláját, Fábián Éva és Gschwindt András alkotását.
Bereczk Sándor 1856-ban született Kaposváron. Régi nemesi családból származott: nagyapja vármegyei esküdt, majd táblabíró, apja, Bereczk Antal vármegyei alügyész és ügyvéd volt, s nem mellesleg 1857-től 1859-ig kaposvári polgármester. Sándor az elemi iskolát és a gimnázium négy osztályát szülővárosában, a reáliskolát Sopronban és Budán végezte, majd beiratkozott a budapesti József Műegyetemre. Az építészmérnöki oklevél megszerzése után egy évig a bécsi képzőművészeti akadémiát is látogatta. Az ambiciózus fiatalembert 1881. február 6-án választották meg városi mérnöknek Kaposváron, ahol utóbb főmérnökként, 1912-től műszaki tanácsosként dolgozott nyugdíjazásáig.
Az új mérnök szakértelme nélkülözhetetlen segítséget jelentett a hamarosan megkezdődő tervszerű városrendezési munkában. Ez a munka az Esterházyaktól 1896-ban megvásárolt huszonhét holdas terület, a városközponttól északra fekvő „Meggyes-telek” parcellázásával, derékszögű úthálózatának kialakításával kezdődött. A tervezés, később a végrehajtás is Bereczk főmérnök feladata volt.
Jórészt az ő hivatali idejében alakult ki a jelenlegi belváros építészeti arculata. A településképet jelentősen formáló középületek sokasága készült el ebben az időben. A rohamos fejlődés mederben tartására már 1896-ban városépítési szabályrendeletet bocsátottak ki Kaposváron – természetesen Bereczk Sándor főmérnök közreműködésével.
A mérnök sokoldalúságára jellemző, hogy évekig vezette a villanytelepet, irányította a vízvezeték építését, kidolgozta az útburkolási programot, várostérképet rajzolt, újságcikkeket írt, és Kaposvár históriáját kutatta. (Kaposvár rendezett tanácsú város története és fejlődése címmel 1925-ben megjelent könyve máig a városismeret egyik alapműve. Sokat elárul úttörő helytörténeti munkájának értékéről, hogy az utókor csak úgy emlegeti a kötetet: „a Bereczk”.)
Amikor a huszonnégy éves szakember a város szolgálatába lépett, Kaposváron alig éltek többen kilencezernél. Negyvenhárom év múlva, nyugdíjazásakor már a harmincezret is meghaladta a megyeszékhely lélekszáma. A polgármesterek személye változhatott ezalatt – és változott is: Németh Ignáctól és Szabó Kálmántól Németh Istvánon és Kovács-Sebestény Gyulán át Vétek Györgyig –, Bereczk Sándor azonban, mivel munkája köztudottan a lelkiismeretességgel és a szakértelemmel volt egyenértékű, a helyén maradhatott. Ez önmagában is biztosította, hogy a városfejlesztés alapeszméje a világháború, a forradalmak, Trianon és a gazdasági válságok megpróbáltatásai ellenére sem változott meg érdemlegesen, a városkép egységes hatást tükrözött.
Bereczk Sándor a társadalmi életben is tevékenyen vett részt. Még felsorolni is sok, hogy mi mindenbe fogott bele, mennyi mindent vállalt. Tagja volt a városi képviselő-testületnek és Somogy vármegye törvényhatósági bizottságának csakúgy, mint a Kaposvári Nemzeti Kaszinónak, a mérnöki kamarának, a mérnök- és építészegylet helyi osztályának, a városi szépítészeti bizottmánynak, a Somogy Megyei Takarékpénztár igazgatóságának, a gimnáziumi választmánynak és az állami elemi iskolák gondnokságának, alelnöke volt az iskolaszéknek. Bekerült a városi mérnökök országos szövetsége, a katolikus kör és az egyesült ipartársulat választmányába is. Részt vett a római katolikus egyházközség munkájában, a püspök templomatyának nevezte ki, s érdemei elismeréseként a pápától megkapta a Szent Szilveszter-rend lovagkeresztjét.
Életműve minduntalan visszaköszön a város utcáiról, még akkor is, ha talán nem gondolunk vele. Bereczk Sándor hivatali működése alatt például olyan épületeket emeltek az újonnan nyitott utcák találkozásánál, amelyeknek sarkát 45 fokos szögben „levágták”. Így a járókelőknek biztosan nehezebb volt ütközni, és könnyebb kanyarodni. (Vajon ez az építészeti megoldás a korszak városvezetésének közéleti filozófiáját is tükrözte?)
S hogy ne csak „igazgasson”, az építészmérnök Bereczk Sándor maga is tervezett néhány épületet. A Donner városrészben 1893-ra elkészült új kálvária és feltámadási kápolna, valamint a Keleti temetőben 1902-ben épült Szent Anna-kápolna is az ő műve. (Mindkettőnél Gáspár Gyula építőmesterrel dolgozott együtt.)
Bereczk Sándor több mint négy évtizeden keresztül, 1924. augusztus 1-jéig állt a város szolgálatában. Nyolcvannyolc évesen, 1945 márciusában hunyt el. A Keleti temetőben, az általa tervezett Anna-kápolnához vezető út mentén kapott végső nyughelyet.