Egy régi, különös éjféli mise

Álltam a hatalmas templomban, megilletődött kis legény. Az oltár két oldalán hatalmas feldíszített fenyő, a pap mögött jó néhány ministráns. A levegőben fenyőillat és némi tömjén keveredett. Karácsony volt, éjféli mise. Tömve volt Polgár temploma, még állóhely sem sok akadt. Pedig akkoriban, 1952 végén nem kevés kockázatot jelentett templomba menni. Még élt Sztálin, s hazánkat Rákosi uralta/bitorolta. S mindenkiről mindent tudtak. Meggyőződésem, hogy két nappal később már a tanácselnök, a rendőrparancsnok és persze az ÁVH asztalán feküdt az éjféli misén részt vettek szinte teljes névsora. Tudták ezt persze a misére igyekvők is. De Szent Karácsony estje volt, s ilyenkor misére megy az ember. 

A fény üzenete

Hosszú téli éjszakák. A sötét teljesen besűrűsödött. A fény már szinte csak belül pislákol. Magunkba fordulva lázasan kutatunk utána. Közben ingerültebbek vagyunk, feszültebbek, és türelmetlenek.

LélekÁllomás: használjuk a frisssen kapott energiáinkat!

Ezekben a napokban igen erős energiákat élünk meg, néha úgy érezzük olyan erővel feszít odabentről, mintha azonnal ki akarna törni. Van, hogy nem tudunk megülni a fenekünkön, néha aludni sem bírunk és mindeközben meg kell barátkoznunk az érzéssel, hogy ez a feszültség bizony odabent marad.

Példabeszéd

Miután közzé tettem a tanítást, kaptam néhány visszajelzést, melyek többnyire arról szóltak, hogy amit írtam, az lehet érdekes, jó és akár igaz is, ám túl tömör, túlságosan egy tömbben van, kívülről nehezen megközelíthető, azok számára, akik más gondolkodásmódhoz szoktak, nehezen értelmezhető.

Némi gondolkodás után azt a következtetést vontam le, hogy bár nem így fejezték ki, de alapvetően a tanítással kapcsolatos példabeszédet, vagy beszédeket hiányolták. Pontosan azt, amiről azt gondoltam, hogy végre elhagyható, korunk az információ elérhetőségének olyan fokozatát kínálja az olvasóknak, hogy immár elegendő a kinyilatkoztatás, a többit elintézi az érdeklődő, ki-ki vérmérséklete, felkészültségi szintje szerint. Most azonban be kell látnom, ez nem biztos, hogy így van.

A lecke tehát adott, példabeszéd kell. 

Felderítők: karácsonykor súlya van a boldogságnak

Karácsonykor sokkal nagyobb a súlya a boldogságnak. Sokszor szinte kötelezve érezzük magunkat, hogy a legmeghittebb, legszebb pillanatokat ilyenkor éljük át. A reklámok, feldíszített bevásárlóközpontok kirakata a "hibátlan" mosolygós családok álomképét festi elénk. De mi is a tökéletes pillanat?

Mygrice tollai

Valahonnan előkerült egy tollpihe, miközben blogíráshoz készülődtem éppen.
Ahogy gyönyörködtem benne, eltűnődtem, hogy mennyi mindenre jó egy toll. Persze nem a madarakra gondoltam közben, akiknek a ruházatukat alkotja. Nem is az angyalokra, akiknek a szárnyait fedi.

A várakozás és remény időszaka

Ránk férne már egy jobb világ! A „jóléti társadalom”, a „Wohlfahrtstaat” álma már a kiemelkedően gazdag Németországban is hosszú évek óta a múlté. Hol vannak már a Dunakanyarból, Budapestről és a Balaton mellől a német nyugdíjasokkal teli autóbuszok? Hol vannak a tele turistaparadicsomok Görögországban, vagy Tunéziában? Igaz, másutt nem csökkent a luxus, helyenként inkább nőtt. Dubai felhőkarcolóiba is jutnak vendégek, de nem a középosztályból. 

Egy kis külügy

Nem tudom, hogy mennyire mozgatta meg a mindennapjaikat, kedves olvasóim, hogy beiktatták az ENSZ új főtitkárát, a portugál Antonio Guterres személyében. Guterres a portugál szocialista párt főtitkára, majd miniszterelnök volt, és közben ellátta a Szocialista Internacionálé elnöki tisztjét. Legutóbbi funkciója már az ENSZ-hez köti: ő töltötte be 2005-2015 között az ENSZ menekültügyi főbiztosi posztját. Ezt nagyon jól csinálhatta, mert előléptették, de megkapta azt a német díjat is, amit valakinek a hosszan tartó jótékonysági tevékenységéért osztanak. Ilyen díjat kapott például Szilvia svéd királynő, a gyerekek jogaiért kifejtett harcáért, vagy Art Garfunkel a Simon & Garfunkel duóból, aki a gyermekvakság ellen végez értékes jótékonysági munkát és adakozást. 

LélekÁllomás: csoki helyett üzenet kell párunknak az adventi naptárba!

Kettő dolog nagyon kell ahhoz, hogy a házasságunkban mindketten jól érezzük magunkat. Az egyik, hogy ismerni kell egymás szeretetnyelvét, a másik, hogy nem szabad elfelejteni hálát adni a párunknak mindazért, amit kapunk tőle.

Rendszerváltás

Mielőtt bárki elmenekülne, leszögezem, ez az írás a címadás ellenére nem az 1990-ben félresikerült nemzeti próbálkozásról szól, hanem egy sokkal vidámabb, személyes történetről.