Talán emlékeznek még: a 2010-es kormányváltás után az Orbán-kormány nemzetközi felzúdulástól kísérve bevezette a bankadót. Hát kapott is a kormány hideget-meleget, de azért tényekkel és számokkal bizonyította, hogy a gazdasági világválság során nálunk a bankok extraprofitra tettek szert. A bankadóval aztán hazánk válságkezelésére visszajött nem kis hányad. Hasonló történt a svájcifrank-eladósodás során is. Itt a végtörlesztésbe kellett beszállni az eddig oly nyertes bankoknak. Ismét óriási volt a nemzetközi felháborodás, de lassan megjelentek a szimpátia egyre erősebb hangjai.
Elérkezett 2017, egy új kezdet. Azon gondolkodtam, hogy mit is kívánnék Nektek (és saját magamnak is) erre a vadiúj évre. Először is kívánom, hogy 2017- ben valóra váljon minden álmotok, amire eddig vágytatok, de még nem kaptátok meg.
Végre egy igazán jó évnek nézhetünk elébe. Akik gyermekáldást várnak, azok pedig különösen szerencsések, hiszen gyermeküknek immár a Gábos, Iszam, Kelén, Kratosz, Marlon, Mózsi, Nabil, Nergál, Atoaneta, Berfin, Fenenna, Hatidzse, Telka, Vaszilia, Vrindávani, Zejna nevek közül is választhatnak egyet, vagy akár többet is.
Az újév első napja egy olyan nap, ami mintha nem is létezne, csak a naptárakban jelölik halványan. Már felesleges lenne a party falatkákat megosztanunk veletek, ötletelni mit is vigyetek a buliba, a lencse is már biztosan mindenkinél puhára főtt.
Itt az évvége, a visszatekintés, számadások, összegzés ideje. Sok kis képből, varázslatos pillanatból tevődik össze az elmúlt év. Ezekből válogattam.
„Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?”
Vörösmarty Mihály
Napjaink elterjedt, részben írásos műfaja a blog, az internetes bejegyzés, napló. Ezt írja boldog és persze boldogtalan is. Mivel magam is e műfaj művelője vagyok, felvetődött bennem a fenti kérdésnek a feltevése, ebben a témában. Ment-e, megy-e blogok által a világ elébb?
Amikor már kifogytál az ötletekből, mindent elkapkodtak a polcról, már nincs egy épkézláb csecse-becse, amit lássuk be, amúgy is csak ebben a rohanó, kényszerített helyzetben vettél volna meg. Ismerős igaz? Ilyenkor is van még lehetőség egy kedves ajándék elkészítésére.
Álltam a hatalmas templomban, megilletődött kis legény. Az oltár két oldalán hatalmas feldíszített fenyő, a pap mögött jó néhány ministráns. A levegőben fenyőillat és némi tömjén keveredett. Karácsony volt, éjféli mise. Tömve volt Polgár temploma, még állóhely sem sok akadt. Pedig akkoriban, 1952 végén nem kevés kockázatot jelentett templomba menni. Még élt Sztálin, s hazánkat Rákosi uralta/bitorolta. S mindenkiről mindent tudtak. Meggyőződésem, hogy két nappal később már a tanácselnök, a rendőrparancsnok és persze az ÁVH asztalán feküdt az éjféli misén részt vettek szinte teljes névsora. Tudták ezt persze a misére igyekvők is. De Szent Karácsony estje volt, s ilyenkor misére megy az ember.
