Télidill
Régebben nem szerettem a telet, mert hideg volt, fáztam, és alig vártam a tavasz közeledtét. Aztán észrevettem, hogy a télnek is megvannak a maga szépségei…
Reggelre kelve felébredt a tél művészi kedve.
Gyönyörű rajzokat festett üvegre, fémre, meg amire tehette.
Fűre, és fára is alkotott aprócska jégristály szobrokat.
Aztán játékból szórt le egy kis havat,
fehérre varázsolva utat, és dombokat.
Majd gondolt még egy nagyot,
és a vizekre jégpáncélt varázsolt.
Végül fújt is egy jó nagyot,
a széllel fütyülte: én a Tél vagyok.
