A Robin Hood-akció nemzetközi méreteket öltött
Talán emlékeznek még: a 2010-es kormányváltás után az Orbán-kormány nemzetközi felzúdulástól kísérve bevezette a bankadót. Hát kapott is a kormány hideget-meleget, de azért tényekkel és számokkal bizonyította, hogy a gazdasági világválság során nálunk a bankok extraprofitra tettek szert. A bankadóval aztán hazánk válságkezelésére visszajött nem kis hányad. Hasonló történt a svájcifrank-eladósodás során is. Itt a végtörlesztésbe kellett beszállni az eddig oly nyertes bankoknak. Ismét óriási volt a nemzetközi felháborodás, de lassan megjelentek a szimpátia egyre erősebb hangjai.
A görög válság elemzésénél aztán kibukott, milyen hatalmas összegeket szivattyúztak ki a mediterrán országból, elsősorban a német bankok. Ez hatásában már egész Európát megrázkódtatta gazdaságilag, de nem kis mértékben politikailag is. A görög gazdasági és adósságválság mindmáig nem ért véget, de mintegy felülíródott a migránsválság óriási hullámával.
A magyar válasz gyors volt és kemény. Először átengedték a megfékezhetetlen és döntően regisztrálhatatlan emberhullámot, majd szinte azonnal döntöttek a déli határra építendő kerítésről. Nyugaton ismét a magyarok szolidaritáshiányáról, kíméletlenségéről beszéltek, miközben Angela Merkel keblére ölelte a menekülteket. Egyikükkel még szelfizett is, és meghirdette a „Wilkommenskultur”-t, a menekültek befogadásának kultúráját. Aki ez ellen szólni mert, könnyen megkapta a „nem PC” tehát politikailag nem korrekt címkét, veszélyeztetve állását, sőt egyes nyugati országokban még a börtönbüntetést is.
A magyar biztonságpolitikusok és politikusok figyelmeztetései tőlünk nyugatra pusztába kiáltott szavak voltak, csak EU-fenyegetéseket váltott ki országunk felé.
Aztán valami változni kellett. Orbán, a Kormány és a kerítés már nem voltak ördögtől valók, s lassan megjelentek a szimpatizáló tömegek is. Először Lengyelországban. Magam tapasztaltam, hogy Orbán népszerűsége és a magyarok szeretete az egekben. Lassan a nyugati sajtón is átjött, mennyire emelkedik ott a magyar kormány kedveltsége. Sokszor hallottam külföldiektől, hogy Orbán a legjobb politikus Európában, sőt ilyen már nyugati politikusoktól is elhangzott.
Nem ez én feladatom, hogy személyeket értékeljek vagy éppen dicsérjek. Az viszont kétségtelen, a magyarok évek alatt megtapasztalt politikája nem hagyományos és nem konform mára már modellértékűvé vált kontinensünkön és még óceánon túl is.
Modellértékűvé abban, hogy lehet a nemzetközi nagytőke érdekrendszerének is ellenállni, országszinten korlátokat szabni. Lehet nemzeti érdekeket és értékeket megfogalmazni és sikerre vinni.
Modellt abban, hogy egy kis ország, mely 2010-re görögökkel szinte azonos válsághelyzetbe szorult, „non-konform” megoldásokkal kivághatja magát, sőt néhány év alatt látványos eredményeket érhet el. Ennek lassan jött meg az elismerése, hála a hazai lejárató brigádoknak és jól felépített nemzetközi kapcsolataiknak.
A legnagyobb döbbenet talán az volt, hogy a migránsok tömegével nyomtatott útmutatókat kaptak arról, hogyan szervezzék meg útjukat a balkánon keresztül Nyugat-Európa felé. Mint kiderült ezeket Soros György szervezetei nyomtatták Magyarországon. Lassan nyilvánvalóvá vált az is, hogy ő finanszírozza a civil emberjogi szervezetek képében működő hálózatot, nemcsak nálunk, de a világ számos más országában is. Az amerikai választási kampány során az is kiderült, mennyire támogatja Soros Hillary Clintont. Azt mindig lehetett tudni, hogy a világ egyik vezető pénzembere, de befolyási hálózata igazán az elmúlt másfél évben vált ennyire láthatóvá.
Nyugat-Európában a közben lezajlott népszavazások és választások során feltűnő a jobbra tolódás. Trump győzelme viszont nem volt várható és előre látható. Győzelmében kétségtelenül meghatározó szerepet játszott, hogy a kimondta az eddig működő, a pénzügyi háttérhatalom által diktált mechanizmusok súlyos hibáit és változást ígért. Ennek köszönheti, hogy a változásra váró szélesnéprétegek reá szavaztak. És ha a világ vezető hatalmának első embere ígéri ezt, akkor biztosak lehetünk abban, hogy minden akadály ellenére is változások jönnek. Trump és stábja kimondottan tudatában van annak, hogy az európai változások kiemelkedő modellje és ezáltal részben motorja is Magyarország.
Hazánk a kontinensen zajló változásokban már az eddigiekben is meghatározóvá vált, nyilván nem gazdasági súlyunk és népességünk vagy éppen hadseregünk ereje által, hanem azzal, hogy modellszerűen felépítette a haza, a nemzet és a lakosság védelmét.
Vajon mikor volt utoljára országunknak ekkora súlya és befolyása?