Küldetés
Néha felmerül bennünk a kérdés: vajon mi a küldetésem? Jó úton járok?
Ezen lehet töprengeni. Különböző módszerekkel meg lehet állapítani, hogy mi is a küldetésünk. De vajon honnan tudjuk, hogy tényleg az-e…
Próbáljunk meg mindenféle előítéletet, kényszert, és főleg elvárást félretenni, és önmagunkra figyelni.
Amikor önmagunkra figyelünk, észrevesszük, hogy vannak dolgok, amik szinte maguktól megoldódnak, amikor kézbe vesszük őket, míg más dolgokon órákig dolgozunk, és akkor sem azt kapjuk, amit szerettünk volna.
Ez már egy jel. Amire rááll a kezünk, az jó út lehet. Amit könnyen megoldunk, megalkotunk, amiben örömünket leljük, amit élvezettel teszünk, ami felemel bennünket, azt kell csinálnunk. Az a küldetésünk.
Nem szükséges hozzá semmilyen varázslat, és nem kell senki, aki segít. Csak az kell, hogy mélyen önmagunkba nézzünk, és találjuk meg, ami ott lapul. Ne mástól várjuk, hogy megmondja, mit kell tennünk, hanem tegyük azt, amit szeretünk, amiben jól érezzük magunkat, amit a szívünk diktál.
A gyermekekben még ott van ez a tudás. Ők azt teszik, amihez kedvük van. Aztán jönnek a felnőttek, a társadalmi normák, az elvárások, és szép lassan kinevelik belőlük. Hagyjuk gyerekeinket kibontakozni, tegyék azt, amihez elhivatottságot éreznek, akkor is, ha mi nem azt tennénk.
Aki az erdőt szereti, és a növények között tud önmaga lenni, az ne menjen azért jogi pályára, mert a felmenői is mind ezt tették. Persze, ha azt érzi magáénak, akkor nyugodtan követheti a hagyományokat is. De csak akkor, hogyha tényleg az vonzza.
Nem vagyunk egyformák. A feladataink sem egyformák.
Van, akinek az a küldetése, hogy másokat tanítson, van, akinek pedig az, hogy tanuljon.
Van, akinek az a küldetése, hogy békét hirdessen, másnak pedig éppen az, hogy kiharcolja az igazságot.
Van, akinek az a küldetése, hogy gondolkodjon, másoknak pedig az, hogy valamit alkossanak.
Rengeteg különböző küldetés létezik. Lehet gyógyítani, felnevelni, építeni, etetni, irányítani, kigondolni, megtervezni, előállítani, és még sorolhatnám…
Mindegyik küldetés egyformán fontos. A legjelentéktelenebbnek tűnő elfoglaltság is része a világnak, és ugyanolyan szükség van rá, mint egy felelősségteljes cselekedetre. A legfontosabb az, hogy megtaláljuk a saját feladatunkat. Nézzünk hát magunkba, figyeljük meg, mit mond a szívünk, mi az, amit könnyedén és jókedvűen csinálunk, és tegyük a dolgunkat.
Neked mi a küldetésed?