Egy olyan örökzöld témával jövök most, amit azt hiszem sokan megélünk, sok különböző helyzetben. Számtalanszor belepottyanhatunk olyan szituációba, amikor valaki megkérdőjelezi az érzéseinket. Azt, hogy valóban azt érzem- e amit mondok, valóban fontos- e amit érzek, egyáltalán szabad- e azt éreznem, amit érzek. Ez olyan fokig is elmehet, ahol már lelki bántalmazásról beszélhetünk, hiszen
A cím János evangéliumából való és egy általánosan elfogadott emberi vágyat testesít meg. Az emberek többsége szeretne békességben élni, ám ez a békesség sajnos csak keveseknek adatik meg.
Döbbenten néztem a képernyőre. Egyszerűen nem akartam hinni, hogy a hír igaz! Tényleg, egyáltalán igaz lehet, hogy egy fiatalokat síelésből hazaszállító buszban 16-an haltak meg balesetben? Félóránként néztem a híradásokat. Aztán egy autóra szerelt mozgó kamera képe: egy hatalmas busz lángokban áll. Tudtam, hogy akkor már benne ember élve nem maradhatott.
A héten újra egy fit-ballos videóval készültünk nektek. Említettük, hogy szeretnénk instabil felületen végzett gyakorlatokkal is előrukkolni. Most mindezt fekvő helyzetben láthatjátok. A labda adja az instabilitást és erre még jó néhány lapáttal teszünk azzal, hogy a saját testünk segítségével is egyre kevesebb alátámasztást használunk. Így kilépünk a megszokott, komfortos mozgásból.
A világ körülöttünk tele van jelekkel. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük őket, vagy csak elmegyünk mellettük.
Vannak egyértelműek, mint például az útjelzők. Ezekről általában tudjuk, miért vannak, mit jelentenek. Arra szolgálnak, hogy útbaigazítsanak, figyelmeztessenek. Segítenek bennünket abban, hogy megtaláljuk a helyes irányt, és biztonságosan haladjunk az úton.
Gyakran kérdezik tőlünk, hogy milyen játékokat ajánlunk két fő számára. Kevés kifejezetten két játékos számára tervezett társasjáték található a piacon, a legtöbb dobozra ugyan ráírják, hogy két főtől is játszható, de ezek a játékok két személlyel legtöbbször nem adják vissza a többjátékos mód által nyújtott élményt.
Donald Trump beiktatási beszéde óta világossá vált, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a világ kapcsolatában új idők kezdődnek. Az „Amerika az amerikaiaké” régi elv most az „Az Amerika mindenek előtt”-re változott. Ez egyszerűen hangzik, de annál többet takar, ahogy Trump első intézkedéseiből máris látható. Az ázsiai kereskedelmi szerződéstervet (a TTP-t) felmondta, és helyébe kétoldalú szerződések megkötését szeretné. Vagyis a közös, a „globalista”, nagy álmok helyett a nemzetállamok közötti megegyezéseket támogatja. Beszédében nem is említette a nemzetközi szót, míg az arra való reagálásában Angela Merkel folyton „internacionalista” kötelezettségekről beszélt.
Ősapu az ősanyuval eltöltött első éjszaka után nagyot nyújtózkodott a barlang előtt, és elgondolkodott, mitévő legyen ezen a szépnek induló napon. Bentről hallotta, hogy ősanyu is motoszkál, erről eszébe jutott a tegnapi nap, amikor a szomszédhorda erős emberével létesített intenzív fizikai kontaktusok, majd egy félmaraton lefutása után immár jogosultként vette birtokba ősanyu bájait. Ennek örömére vissza is ment a barlang sötétjébe egy kis párkapcsolat-megerősítő testmozgás végett.
Kapitális korrupciót jelzett az Európai Csalás Elleni Hivatal. 167 milliárd forint tűnt el csalás, sikkasztás vagy lopás révén a 4-es metró beruházásánál. Hatalmas összeg: ha összlakosságunkat nézzük, 18 000 Ft fejenként. De kaphatnának a nyugdíjasok mintegy 60 000 forintot egy alkalommal vagy összes pedagógusunk óvodától középiskoláig egy évig 30% fizetésemelést. De ezek az adatok csak szemléltetőek, hiszen EU fejlesztési pénzek tűntek el számolatlanul.
Januárban van az év legszomorúbb napja, állítólag. Fogcsikorgató a hideg, az ünnepek nyújtotta csillogó vidámság már elhalványodott. Már megszegtük az újévi fogadalmakat. Mikor nekiugrottam ezeknek a soroknak bennem is kavarogtak a gondolatok, aztán gyorsan terelődtem valami vidám felé. Elkezdtem szörfözni a neten és egyszer csak bevillant, hogy még nem is blogoltunk arról mennyire nagyon imádjuk az olasz konyhát.