A világ körülöttünk tele van jelekkel. Rajtunk múlik, hogy észrevesszük őket, vagy csak elmegyünk mellettük.
Vannak egyértelműek, mint például az útjelzők. Ezekről általában tudjuk, miért vannak, mit jelentenek. Arra szolgálnak, hogy útbaigazítsanak, figyelmeztessenek. Segítenek bennünket abban, hogy megtaláljuk a helyes irányt, és biztonságosan haladjunk az úton.
Gyakran kérdezik tőlünk, hogy milyen játékokat ajánlunk két fő számára. Kevés kifejezetten két játékos számára tervezett társasjáték található a piacon, a legtöbb dobozra ugyan ráírják, hogy két főtől is játszható, de ezek a játékok két személlyel legtöbbször nem adják vissza a többjátékos mód által nyújtott élményt.
Donald Trump beiktatási beszéde óta világossá vált, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a világ kapcsolatában új idők kezdődnek. Az „Amerika az amerikaiaké” régi elv most az „Az Amerika mindenek előtt”-re változott. Ez egyszerűen hangzik, de annál többet takar, ahogy Trump első intézkedéseiből máris látható. Az ázsiai kereskedelmi szerződéstervet (a TTP-t) felmondta, és helyébe kétoldalú szerződések megkötését szeretné. Vagyis a közös, a „globalista”, nagy álmok helyett a nemzetállamok közötti megegyezéseket támogatja. Beszédében nem is említette a nemzetközi szót, míg az arra való reagálásában Angela Merkel folyton „internacionalista” kötelezettségekről beszélt.
Ősapu az ősanyuval eltöltött első éjszaka után nagyot nyújtózkodott a barlang előtt, és elgondolkodott, mitévő legyen ezen a szépnek induló napon. Bentről hallotta, hogy ősanyu is motoszkál, erről eszébe jutott a tegnapi nap, amikor a szomszédhorda erős emberével létesített intenzív fizikai kontaktusok, majd egy félmaraton lefutása után immár jogosultként vette birtokba ősanyu bájait. Ennek örömére vissza is ment a barlang sötétjébe egy kis párkapcsolat-megerősítő testmozgás végett.
Kapitális korrupciót jelzett az Európai Csalás Elleni Hivatal. 167 milliárd forint tűnt el csalás, sikkasztás vagy lopás révén a 4-es metró beruházásánál. Hatalmas összeg: ha összlakosságunkat nézzük, 18 000 Ft fejenként. De kaphatnának a nyugdíjasok mintegy 60 000 forintot egy alkalommal vagy összes pedagógusunk óvodától középiskoláig egy évig 30% fizetésemelést. De ezek az adatok csak szemléltetőek, hiszen EU fejlesztési pénzek tűntek el számolatlanul.
Januárban van az év legszomorúbb napja, állítólag. Fogcsikorgató a hideg, az ünnepek nyújtotta csillogó vidámság már elhalványodott. Már megszegtük az újévi fogadalmakat. Mikor nekiugrottam ezeknek a soroknak bennem is kavarogtak a gondolatok, aztán gyorsan terelődtem valami vidám felé. Elkezdtem szörfözni a neten és egyszer csak bevillant, hogy még nem is blogoltunk arról mennyire nagyon imádjuk az olasz konyhát.
Mostanában divatba jött a futás. Jó dolog a sport. A mozgás is kell, de az is divatba jött, hogy saját sorsunk, életünk elé akarunk futni. Közben pedig nem látjuk, hogy mi az, amit élünk most.
Gyermekkorunkban gyakran családi programként társasoztunk. Vérre menő küzdelmek zajlottak, természetesen az örök kérdés az volt, hogy ki nevet a végén. Városunkban is szervez társasjáték-partikat a Kaposvári Társasjáték Klub. Új sorozatunkban segítségükkel bemutatunk néhány nagyon jó, ám kevésbé ismert játékot.
15 éve, 2002 elején kezdtem írni jegyzeteimet itt, a Kapos Extrában. Ha csak évi 40 héttel számolok, ez közel 600 cikket jelent, mintegy 1 800 000 karaktert – és aki író ember, az tudja, hogy ez már egy szép, vaskos könyvet is kitenne. Az írásaimban a kezdetekben sem titkolt rokonszenvem az akkori Orbán-kormány mellett, még itt Kaposvárott – a fideszes városban – is megosztotta az olvasókat. Máig. Cikkeimre jobbára kulturált kritikákat, de sok elismerést is kaptam.
Mivel mostanában túl sokan bejelölnek ismeretlenül (a személyes oldalamon), meg szoktam kérdezni, hogy honnan ismerjük egymást. Tegnap ismét ledöbbentem a válaszon, ez pedig megihletett. Ugyanis a fiatalember azt írta, hogy ő csak azért jelölt be, mert megtetszettem neki és bár látja, hogy férjnél vagyok, nem igazán érdekli.