LélekÁllomás: figyelek rád, mert szeretlek!

Egy olyan örökzöld témával jövök most, amit azt hiszem sokan megélünk, sok különböző helyzetben. Számtalanszor belepottyanhatunk olyan szituációba, amikor valaki megkérdőjelezi az érzéseinket.

Azt, hogy valóban azt érzem- e amit mondok, valóban fontos- e amit érzek, egyáltalán szabad- e azt éreznem, amit érzek. Ez olyan fokig is elmehet, ahol már lelki bántalmazásról beszélhetünk, hiszen

aki nem vesz tudomást az érzéseimről, az elutasítja azokat és ezáltal engem is.

Ez végeredményben megsemmisítőleg hathat az emberre, hisz egyek vagyunk az érzéseinkkel. Épp ezért nem alátámaszthatóak bizonyítékokkal, nem is érdemes őket bizonygatni, azt érzem amit, és pont.

Egy párkapcsolatban/házasságban azonban ennek sokkal nagyobb szerepe van, mivel együtt rezgünk és fontos a másik elfogadása. Ezért észre kell vennünk, hogy az érzéseink szubjektív kategóriák, és egyben tények is. Tények annak, aki érzi őket és szubjektívek, mert nem vagyunk egyformák. Hiszen másképp szocializálódtunk, mást gondolunk a világról és mások a referencia kereteink, mintáink, eltérő a szeretetnyelvünk és mások a tapasztalataink is. Az érzéseinket okozhatja egy rosszul sikerült szó, de egy (önmagában nem üldözendő) cselekedet is a másiktól. Utóbbira egy mindennapos példával élve, ha a párod imádja az esti közös vacsorákat (bár te sosem gondoltál még ilyesmire) akkor valószínűleg rosszul fog esni neki, ha erre nem vagy figyelemmel. Persze apróság, de csak annak aki nem érzi.

A lényeg az, hogy nem tudhatjuk mit érez a párunk, amíg fel nem húzzuk a cipőjét. Ezért a cipő méreteket jobb minél előbb tisztázni.

Vagyis ha a párod elmondja, hogy a tettedre, vagy szavaidra miért érzi azt, amit érez, akkor két dolgot tehetsz. Legyintesz rá és közlöd, hogy SZERINTED butaság azt éreznie (úgy sejtem, hogy nem ez a jó út), vagy átgondolod és rájössz, hogy nem kell mindenben egyformának lennetek, a lényeg csak az, hogy elfogadjátok egymást olyannak, amilyenek vagytok. Minél többet, minél mélyebb szinteken megtudtok egymásról, annál jobban fogjátok tudni építeni és nem rombolni a kapcsolatotokat.

Ne csodálkozzunk azon, hogy akkor a legnehezebb, amikor épp a párunk okozza a rossz érzéseket. Erről beszélni is sokkal nagyobb teher, hiszen a másik egójába csapó dolgot kell közölnünk. Pont emiatt a másik oldalon elfogadni sem könnyű. Mert nem az a célunk, hogy megbántsuk a másikat, legtöbbször nem is sejtetjük, hogy nála ez így fog lecsapódni. De mégegyszer mondom: nem vagyunk egyformák. A tűréshatárunk sem egyezik és a személyiségünk, a megélt tapasztalataink is mások. Így ami az egyikünket bántja, az a másikunknak fordított esetben fel sem tűnne. De a legjobb az egészben, hogy egy párkapcsolatban minden kijavítható, csak egy csipetnyi szeretet kell hozzá: ha elmondod, hogy téged ez bánt, megállok egy pillanatra, elfogadom, hogy azt érzed amit és megjegyzem. Megjegyzem! Ez nagyon fontos. Nem kapálózok ellene az el nem fogadással, nem mondom, hogy ez butaság, ezt nem érezheted, hanem még meg is jegyzem. Így később már nem mondhatom magamnak, hogy nem tudhattam, hogy ezt okozom majd.

Figyelek rád, mert szeretlek! Ez a titok!

Emiatt fontos, hogy a házasságunkban mindig biztosítsuk a másik felünket arról, hogy ÉR AZT ÉRZENI, AMIT ÉREZ, bármiről is legyen szó. Hogy akkor is érezhet megbántottságot, ha nekem egyáltalán nem volt az célom. Mert az elfogadással a legfontosabbat teszem: még eggyel közelebb kerülök hozzá, hiszen megismerem egy olyan tulajdonságát, érzékenységének egy fontos részét, amire legközelebb már vigyáznom kell.

Ezért vallom azt, hogy nem az a baj, amit teszünk, hanem az, ha nem fogadjuk el, hogy ennek hatására mit érez a másik. Mert ilyenkor nem tudunk belehelyezkedni az ő lelkébe. Talán nem is ismerjük a lelkét eléggé ahhoz, hogy ezt megtehessük. Pedig gondoljunk csak bele, milyen könnyedén meg lehetne oldani ezeket a vitává fajuló értetlenkedéseket, ha azt válaszolnánk, hogy „rendben, elfogadom az érzéseidet. Nem ez volt a célom, ezek után már tudni fogom, hogy téged ez bánt, többé nem mondok/teszek ilyet.” Mert értsük meg, hogy nem a tett a lényeg, hanem kizárólag az, ha a párunk abból fakadó rossz érzését nem fogadjuk el létezőnek, megélhetőnek. Attól még lehet persze gondolni, hogy ha én a helyedben lennék másként éreznék, de az első mindenképp az kell legyen, hogy tényként elfogadom a másik érzéseit és nem ítélem meg, nem kritizálom, nem minősítem és főleg nem kérdőjelezem meg!

Fontos az is, hogy ilyen esetekben nem elég egy késői bocsánatkérés. Konstruktív megoldás szükséges a jövőre nézve, amivel ki lehet küszöbölni a későbbi hasonló történéseket. Mert ahogy szoktam mondani, minden vitának csak akkor van értelme, ha az olyan mély beszélgetésbe fullad, ahol a megértések talajára huppanunk, és fejlődünk, hogy a jövőt már boldogabban élhessük.

Figyelek rád, mert szeretlek! Tényleg CSAK ennyi a titok!

Már nem sokat kell várni és megnyitjuk irodánkat előbb Kaposváron, aztán ha az égiek is mellettünk állnak, akkor Pécsen is. Így lehetőség nyílik arra, hogy a házasfelek között közvetítve, mediálva segíthessem a kapcsolatok boldogabbá tételét, de sok-sok előadásunk is lesz, amelyeken szóba kerül majd a párkapcsolat, a nőiség, a boldogság, a házasság és még sok minden más is. Lesznek klub rendezvények is és nem sokára megújul weboldalam, amelyen még több szolgáltatás lesz elérhető számotokra. Ezért továbbra is érdemes figyelni a blog oldalon közzétett bejegyzéseket ;-)