Abakusz - szubjektív gondolatok az oktatásról
Sok dolog van mai világunkban, amihez mindenki ért, a focin, a korrupción túl ilyen dolog az oktatás is.
Szokásos tv-szörfjeim nyomán a Simicska tv-n egy műsorra bukkanok, láttam már máskor is, általában különböző világnézetű, képzettségű és frusztrációjú emberek alkotnak véleményt éppen aktuális eseményekről. Ezt sokszor ordibálva és egymás szavába vágva teszik.
Művész úr emelt hangon lenget egy okostelefont, miközben azt bizonygatja, hogy az oktatás feladata a gondolkodás megtanítása, mert minden más elérhető az okostelefonon. Igen, művész úrnak abban igaza van, hogy az interneten az emberiség tudásanyagának jelentős része elérhető. Általában írásos formában. Tehát olvasni és szöveget értelmezni mindenképpen kell tudni, a tartalomértelmezés már nehezebb dolog.
Ha valaki jelen van a közösségi portálokon, akkor láthatja, hogy még az egyetemi diploma sem véd meg olykor attól embereket, hogy álinformációkat osszanak meg. Vagyis az interneten nem csak az emberi tudás java, de a hülyeség is magas szinten van reprezentálva. Vagyis igen könnyen álelméletek hívévé válhat valaki, főleg úgy, hogy az ezeken a portálokon használt algoritmusok ráerősítenek minderre. A hasonlónak hasonlót elve alapján válogatva például, a piramisépítő magyarokról szóló néhány bejegyzés lájkolása után hirtelen elkezdenek ömleni a hírfolyamra a hasonló témájú cikkek. Összefoglalva tehát: hosszútávon nem elég okosnak látszani, eljön majd a pillanat, amikor annak is kell lenni, ez pedig nem egyszerű.
Hiába adunk okostelefont buta felhasználóknak, attól sokkal okosabbak nem lesznek.
Azt, hogy a jelenlegi oktatási formula jó-e vagy rossz, azt nem tudom. Azonban az, amit felváltott, vagyis a hagyományos értékeken alapuló, nem volt rossz. Hiszen ha megvizsgáljuk jelen világunk működését, akkor azt láthatjuk, hogy az általunk bőszen használt eredmények alapjait még a régimódi oktatásból jövők rakták le.
Az ősi népeknek kétféle módszerük volt az oktatásra, az elméleti és a gyakorlati, hűha, ugye nincs új a nap alatt. Az elmélet arról szólt, hogy elkántálták sokszor és visszamondatták sokszor az általuk fontosnak vélt információkat eredetről, családfáról, ellenségekről, barátokról, stb. A gyakorlati részben pedig megtanulták, hogy mit hogyan tegyenek annak érdekében, hogy a család, a törzs fennmaradhasson. Ennek az egyszerű módszernek a hatékonyságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a néhány száz vadászó gyűjtögetőből immár több milliárdos népesség lett.
Tehát fontos, hogy memorizáljunk bizonyos dolgokat, ez edzi az elmét és persze csökkenti a mobil adatforgalmat. Aztán fontos, hogy ha már feltalálták eleink, akkor tudjuk alkalmazni, vagyis meg kell tanítani írni, olvasni és az olvasott szöveget értelmezni mindenkit, akit csak lehet. Aztán tudni kell számolni, és persze ismerni néhány alapvető mértani formát. Némi egyéb, az életről szóló alapvető információval kiegészítve, ennyi bőven elegendő egy általános iskolából kikerülőnek.
Tovább nem megyek, de meggyőződésem, hogy a középiskolának mindezen ismereteknek egy magasabb szintjére kell eljuttatni a tanulókat, olyan szintre, mely elegendő egy szakma elsajátításához vagy a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez.
Persze a tudás megszerzése sokkal korábban, már az óvodában megkezdődik, és ez így helyes. Azt azonban, hogy miért akarnak mindent belezsúfolni a még éppen nyiladozó gyermekelmékbe, fel nem foghatom. Amennyiben megnézzük az óvodák kínálatát ez ügyben, akkor akár el is szörnyedhetünk. A ma már alapnak tekinthető angol foglalkozástól, a bálnavadászatig szinte bármire képeztethetjük gyermekünket esténként. Nem beszélve a már alapból is valamilyen speciális többletet nyújtó intézményekről. „Játszani is engedd”, ez néha már szinte másodlagos.
Szóval nagy a zűrzavar, a szabadság egyelőre nem szült rendet, és bizony, már játszani sem enged. Mert hiába adunk okostelefont buta felhasználóknak, attól sokkal okosabbak nem lesznek, de látva a többségüket, elhiszik, hogy mégis azok. Hallom, nem kell tudni, hogyan működik, elég, ha tudjuk használni. Na ja, csak, ha senki nem tudja, mi hogyan működik, akkor eljön a pillanat, amikor a világ fejlődése megáll, mert nem lesz senki, aki kitalálja az új eszközöket, vagy éppen megjavítsa a meglévőket.
Művész úr lóbálja a telefont és a gondolkodásról beszél, ám bonyolult dolgokról, azok alapos ismerete nélkül nem lehet gondolkodni. Az oktatásra, mely mindennek az alapja, ez fokozottan igaz. Ez jelen írásomból is látszik, látok pár dolgot, próbálok belőle következtetni, de mivel ebben az irányban hiányosak az ismereteim, csak ennyire futja. Próbáltam szakértővé válni, ám gyorsan beláttam, ez okostelefonnal is hosszú évekbe telne.
Amiben biztos vagyok, az a hagyományos oktatási értékek megtartásának fontossága, melyhez óvatosan adagolva kell hozzátenni a korunkban lényegesnek tartott többletismereteket.
A baj csak az, hogy az úgynevezett szakértők sem értenek egyet sok mindenben, ám szerencsére mindig születnek emberek, akik képesek meghaladni az adott kor támasztotta korlátokat. Ettől persze az átlag nem lesz okosabb, de legalább a telefonja az lesz, és idővel egyre jobban kipótolja az oktatásból, vagy a saját képességekből és szándékaiból eredő hiányosságait.