Sanda érdekből lopnák el más játékát!
Emlékeznek még? Egy éve sem, hogy a foci Eb-n meglepetésre a magyarok csoportelsőséget szereztek. Aztán Király lett a sztárkapus, miénk meg a legjobb csoportmeccs. Néhány játékosunknak híre ment és megugrott a piaci értéke. A héten pedig a Fradinak utalt át az UEFA 1 millió Eurót játékosai Eb-selejtezőkön való részvételéért. És nemcsak a pénz, de a riói olimpián sokszor elhangzott himnusz sem feledendő.
Bizony a sport biznisz. Csak kapkodjuk a fejünket Hosszú Katinka és néhány további úszó által elnyert díjak összegén. De ha a TV-t nézzük, sportcsatornák sora, minden adón sporthírek és sportról szóló műsorok.
A sport mára már a világgazdaság jelentős részévé nőtte ki magát, horribilis díjazásokkal a futball, a tenisz, az ökölvívás és számos más sportág területén. Ahogyan egy sportoló is hatalmas összegeket kereshet, bizony egy sportklub is hozhat nagy nyereséget, de egy sportrendezvény is.
A sport értéke azonban nyilvánvalóan nem csupán az anyagi bevétel, de az igen fontos hajtóereje. A látványos sport sokakat részvételre mozgósít, példák a nyílt futó-tömegrendezvények, vagy a Balaton-átúszás vagy idén a Balaton-átcsúszás több ezres résztvevője. A sportolás az egészség fontos segítője. Ez a kihatás persze nehezen forintosítható, de kétségtelen széleskörű. A sportolás reklám az egészséges életmódnak, de az egészségmegőrzést segítő kiegészítő tápszereknek is.
Az olimpia megtorpedózásának kísérlete az ellenzék összefűzésének próbálkozása. Csakhogy ez a sokadik politikai kavarás ennek az országnak játékát, örömét, dicsőségét áldozná fel saját érdeke oltárán.
A sport reklám céljára jól eladható és a média és a szórakoztatóipar általában szívesen sugározza, terjeszti. Egyes sportágak nézettsége egyben a sportág finanszírozásának felfutását is jelenti. Számos sportágban könnyű szponzorokat mozgósítani, sokszor jönnek maguktól is.
A sport közvetlen bevétele a belépőjegyekből, média közvetítési díjakból származik. Mára sportmenedzserek hada foglakozik a sportfinanszírozás szervezésével és tervezésével. Ismétlem: hatalmas üzletágról van szó.
A négy évenként megrendezésre kerülő olimpia a világ legnagyobb sportrendezvénye. Rendezése hatalmas összegeket igényel, de a bevételek is óriásiak. S természetesen jó rendezés esetén az országimázs-építés különleges húzóereje. Néhány hétig milliárdnyi néző figyelmét vonja a rendező országra/településre.
Természetesen mindig kérdéses, mennyibe kerül és mennyire térül meg, milyen a közvetlen költségek és közvetlen bevételek viszonya. Ez ügyben nem jó az eddig megrendezett olimpiák statisztikája. Hírek szerint eddig csak kettő volt nyereséges, és volt, amely hatalmas veszteséget termelt. Ismétlem a közvetlen költségek és bevételek összehasonlítása tekintetében.
Hatalmasak viszont a turisztikai bevételek és a külföldiek egyéb költései. De mégis talán a legnagyobb nyereség az a különleges figyelem és széleskörű reklám, ami az ország ismertségét és róla alkotott képet jelenti. Az olimpia után ott maradnak a megújult „csillogó-villogó” és modern sportlétesítmények is, egy ország fiatalsága mozdul meg szó szerint a sport felé, s jönnek az újabb nemzetközi rendezvények.
A Budapesti Olimpia közvetlen költségeinek számításához nem értek. Nincs kétségem, hogy szakértői fórumokon készítették. Az is biztos, hogy Budapest világváros, jó vonzerővel. Számos sporthelyszín már most rendelkezésre áll, s a világban jó a magyar sportról alkotott összkép.
Számos eddigi rendező ország azonban elsődlegesen saját maga reklámozását akarta. Egy monumentális olimpia megrendezésével nem kímélve a költségeket. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nemrég határozott, hogy kilép ebből a megalomán trendből, a kisebb és kompaktabb olimpiarendezést támogatja. No, ehhez Budapest attraktivitása és híre kedvező, a viszonylag jól elérhető helyszínek és a médiában már felvillantott látványtervezés nagyot dobhat.
A tervezők valószínűsítik a közvetlen költségek egyensúlyát, tehát az önköltségesen megoldható rendezést. Lehet persze túllépés, de hát a közvetett költségek, a tartós reklámhatás, az országimázs hallatlan erősödése, és az itt maradó modern sportlétesítmények hosszú távú kihatása és a következményes bevételek az ország számára igen megtérülővé teszik vállalásunkat.
De akkor miről is szól a fővárosban most futó aláírásgyűjtés az olimpia ellen?
Túl sok észérvet nem hallottam. Persze én sem ismerek költségterveket és bevételbecsléseket. Örömmel venném, ha hazánk olimpiát rendezne, konkrét hatástanulmányokat nem olvastam.
Ha viszont a beadott pályázat – melynek megvalósíthatóságát a bíráló bizottság aprólékosan elemzi – azt rendben találja, miért kételkednék abban, hogy reálisnak tűnik a megtérülés. Ekkor pedig a hosszú távú következmények hatalmas nyereséget vetítenek előre.
Azt hiszem, hogy egészen más a motiváció, mint az olimpia megakadályozása! Emlékeznek még a „Milla mozgalomra”, melyben azt ígérték, hamarosan összejön egy kormánybuktató többség. Aztán futotta egyszer egy negyvenezres tüntetésre, majd kifújt az egész. Ahogyan korábban kifújt Marx, Engels és Lenin ideológiája, igaz, az hosszabban tartott. S egykori hirdetői manapság apró pártokra szakadva keresik önmaguk, s azt a legalább egyetlen szálat, melyre az ellenzék felfűzhető.
No, ez a NO olimpia. Az aktivisták pedig sóvárogva várják a pultokon a szavazókat, s persze később is használható címeiket. Nem véletlen, hogy a „Momentum” mozgalom mögött felsejlenek a pártok.
Az olimpia megtorpedózásának kísérlete az ellenzék összefűzésének próbálkozása. Csakhogy ez a sokadik politikai kavarás ennek az országnak játékát, örömét, dicsőségét áldozná fel saját érdeke oltárán.