Német változások
Németországban megkezdődött a kampány a szeptemberi választásokra. Az Európai Unió meghatározó országáról van szó, így egyáltalán nem mindegy Magyarországnak sem, hogy arrafelé mi történik. Jelenleg kiválóak a német–magyar gazdasági kapcsolatok, a politikaiak ellenben nem éppen fényesek. A 2015 őszi menekültügy óta Angela Merkellel a viszonyunk a holtponton van. Csak a bajor CSU az, amelyik politikailag is kitart a magyar kormány mellett.
Eddig azzal számoltak a németek – velük mi is –, hogy Angela Merkel újabb kancellárságát semmiféle veszély nem fenyegeti. Azaz: maradhat a jelenlegi Merkel–Orbán-féle „még elmegy” politika, ami a gazdasági kapcsolatainkat nem veszélyezteti. Ez azonban hirtelen megváltozni látszik. A német SPD, a szociáldemokraták, bedobták csodafegyverüket, a volt EU parlamenti elnököt, Martin Schulzot Merkel kihívójaként.
Schulz óriási csinadrattával kezdte a választási kampányt. Ritkán hallott, igazán populista, agresszív beszédet tartott, a régi szocdem hagyományokat követve. Jó szocialista módon osztotta azonnal az államkasszából a pénzt, megígért fűt-fát a választóinak, miközben támadott mindenkit, aki csak a látószögébe került. Merkelt, Trumpot, sőt bennünket, magyarokat is. Fenyegetést kaptunk, minden olyan országgal együtt, akik nem akarnak muszlimokat a hazájukba befogadni.
Schulz jobb szónok Merkelnél, és direktségével egy csapásra visszahódította az elpártolt szocikat az SPD-hez. Senkit nem érdekel, hogy még egy érettségije sincs, a lényeg, hogy azt, és úgy mondja, amit a nép hallani akar. A balliberális média pedig azonnal, és ezerrel mellé állt. Schulz három hét alatt felhozta az SPD-ét 20%-ról 31%-ra, ezzel mára már megelőzte a Merkel vezette CDU/CSU-t, amelyik a 35%-ról lecsúszott 30%-ra. Lehet, hogy nem fog ez így maradni szeptemberig, de mégis megeshet az, hogy a kancellárt Martin Schulznak fogják hívni.
Merkel persze nagy harcos, de a „Willkommenskultur” mellett azt a hibát is elkövette, hogy minden karakteresebb, jelentősebb CDU-politikust elüldözött maga mellől, akik a Schulz-féle pörgést követni tudták volna. Ráadásul merev menekültügyi hozzáállásával a bajor CSU-t is elidegenítette magától.
A német választók azért attól is félnek, hogy Schulz összefog a volt NDK-s állampárt utódaival, a baloldaliakkal és a zöldekkel, és így az országot először egy Rot-Rot-Grün (vörös-vörös-zöld) kormány vezetné. És azt minden német tudja, hogy egy vörös vezetéssel keresztet is vethetnek a Merkel–Schäuble-féle szigorú pénzügyi politikára. Merkelnek csak akkor lesz esélye maradni, ha a Szabaddemokrata Párt (FDP) újra bekerül a Parlamentbe, és a Zöldek inkább átlavíroznak az ő pártszövetsége mellé. Ez is előfordulhat. De szeptemberig még sok víz lefolyik a Dunán, meg a Rajnán is. Egy tiszta: nemcsak mi magyarok, de jelenleg a németek egy jelentős része sem szeretné, ha Martin Schulz meghatározó szerepet kapna a német, vele újra az európai politikában.