Szeretem a reggelt, mert olyankor még minden tiszta, és előttem áll egy új nap, amivel én rendelkezem, amit én tehetek olyanná, amilyen a kedvem.
Persze rengeteg külső hatás ér, és kötelességeim is vannak szép számban, de az tőlem függ, hogy miképpen élem meg ezeket. Tőlem függ, hogy mennyire akad meg bennem egy másik ember negatív megnyilvánulása, és miképpen tudok inkább pozitív gondolatokat és érzéseket táplálni magamban a világ iránt.
A strasbourgi EU parlamenti ülésen újabb leckét kaptunk arról, hogy hogyan is képzeli el a világot a brüsszeli elit. Ha ugyan elitnek szabad nevezni az olyan német figurákat, mint a CSU-s Manfred Weber, a szabaddemokrata Moritz Körner vagy a zöld Daniel Freund. Ursula von der Leyent csak udvariasságból, nő mivolta miatt nem soroltam közéjük. De nemcsak a németek jelentős része alkalmatlan európai politikusnak, vannak hozzájuk hasonlóak más nemzetekből is szép számmal. Mindenkit, aki a legkisebb kritikát is megfogalmazza az unióról, az szélsőjobboldali nacionalista.
Ha túl nehéz a lét,
Ha túl soknak érzed a feladatot,
Ha túl fárasztónak éled meg a mindennapokat,
Ha túl távolinak érzed a célokat,
Ha túl göröngyösnek tűnik az út,
Ha túl valószínűtlennek tűnnek a megoldások,
Ha túl kusza minden,
Ha túl ijesztőnek tűnik a világ,
Akkor keresd meg benne a nap sugarát. Mert ott van.
Izrael kemény katonai fellépését meg kell értenünk. A zsidó nép nap mint nap olyan ellenséges környezetben, terrorista veszélyben él, amit nagyon nehéz lehet elviselni. Netanjahu miniszterelnök és kormánya láthatóan elhatározta, hogy véget szeretne vetni ezeknek a borzalmas körülményeknek. A Hamasz után a Hezbollah Izraelt folyamatos rettegésben tartó katonai erőit is meg akarják annyira gyengíteni, hogy a lakosság legalább viszonylagos nyugalomban élhessen a saját országában. Nemzetközi figyelem és aggodalom kíséri a kegyetlen háborút, bízva abban, hogy a harcok nem fogják lángba borítani egész Közel-Keletet.
Általában célokat tűzünk ki magunk elé, amiket kiteljesedésünkhöz meg szeretnénk valósítani. Ezeket a célokat sokszor a külvilág hatására alkotjuk, és nem biztos, hogy tényleg a saját boldogságunk felé visznek.
Amikor a nyugati médiában elhangzik a demokrácia varázsszó, az embernek az az érzése, hogy eddig fogalma sem volt ennek a szónak a valódi tartalmáról. Ahogy most a német tartományi és az osztrák parlamenti választások zajlanak e „demokrácia” jegyében, az megdöbbentő. Már láthattuk ennek jeleit előtte is bőven, lásd a lengyel PIS vagy a holland szabadságpárt (PVV) esetét, ahol a választáson legtöbb szavazatot szerző párt nem tudott kormányra kerülni, illetve a pátvezető nem lehetett miniszterelnök (Wilders a PVV-től). Türingiában már a tartományi parlament megalakulásának a szokásos menetrendjét is felrúgta a vesztes „demokratikus” garnitúra.
Beszélgetni nemcsak szavakkal lehet.
A múlt hétvégén részt vettem egy játékban, ami nem is volt annyira játék, és arról szólt, hogy párban beszélgettünk öt percig, miközben csak egyetlen szót ismételgethettünk.
Nagyon sok módot találtunk arra, hogy miképpen mondjuk ki a szót. A kommunikációnkba belépett a testbeszéd, a hangsúly, a mimika, a hangszín, a tekintet, és még sok apró összetevő.
Levonult a nagy árvíz a Dunán, valójában nagyobb gond nélkül. Hála az ország felkészültségének, a szakemberek tudásának. A Fidesz-kormány számára nem ez az első nagy kihívás, értek meg már a Tiszán is, a Dunán is hasonló – sőt nehezebb – helyzetet.
Sokszor hallok másokat, ahogy keseregve beszélnek arról, hogy milyen rossz is ez a világ, amiben élünk. A világ persze olyan, amilyen. A mi saját világunk pedig pont olyan, ahogy mi érezzük magunkat benne.
Mit lehet tenni, ha nem tetszik az, amit tapasztalunk a világból?
Az unió legnépesebb és gazdaságilag legerősebb országa, Németország kilenc év után beismerte, hogy a merkeli migrációs politika megbukott, és bevezették – egyelőre fél évre – a szigorú határellenőrzéseket. Mind a kilenc – az országot körülvevő – határország belépő útjait ellenőrzik. Ezzel a schengeni nagyszerű szabad közlekedés gyakorlatilag véget ért. A legszebb az, hogy ezzel sem érnek el a németek sokat, mert akit a határon elkapnak, és azt mondja, hogy ő menedékjogot kér, annak a kérelmét ki kell vizsgálni, és ha nem kapja meg a menekült státuszt, akkor vissza fogják küldeni oda, ahonnan jött.