Adventi gondolatok

Advent van. A kereszténység ünnepi időszaka, Krisztus érkezésére várva. Hagyomány, hogy ünnepi díszbe öltöztetik a városokat, a családok pedig vasárnap meggyújtják a koszorún az első gyertyát. 

Nálunk is széppé vált ez a négy hét a rendszerváltás óta. Amióta a karácsony újra karácsony, és nem fenyőünnep. Mi nem is igen érzékeljük, hogy az utóbbi évtizedben Nyugaton mekkorát változott az advent időszaka. Ha nem is a külsőségeiben, mert működnek a forraltbor illatú karácsonyi vásárok, vagy ahogy Dél-Németországban hívják, a Christkindlmarktok. Ahová – és itt a különbség a magyartól – úgy menjenek a látogatók, hívja fel a figyelmet a német belügyminiszter, hogy legyenek óvatosak, körültekintőek, hisz bármikor történhet valami. A német településeken nagyon más az élet. Félnek az emberek, mert saját hazájukban keresztények mernek lenni. Az adventi forgalomban ugyanis ott van a gyűlölet ellenük, a migránsok, a radikális muszlimok személyében. 

Tantuszok

Éljük az életünket, egyensúlyozva a világban, mint egy kötéltáncos. Tudatosan vagy tudattalanul is, az egyensúlyra törekszünk.

A környezet persze mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgunkat és kibillentsen bennünket akár jobbra, akár balra.

Minél gyorsabban haladunk, annál jobban rázkódik alattunk a kötél. Keményen megdolgozunk az egyensúlyunk megtartásáért. Néha már magunk sem hisszük, hogy sikerül megtartani az egyensúlyt. 

A zöld álom bukása Bakuban

A bakui klímakonferencia, ahol több mint 200 ország küldöttei éjt nappallá téve két hétig tárgyaltak, gyakorlatilag kudarccal ért véget. Feketén-fehéren kiderült, hogy a párizsi konferencián anno diadalmasan kitűzött célt, hogy 1,5 fokkal csökkenteni kell a felmelegedést, ad acta lehet tenni. Arról, hogy a fosszilis energiáról le kell szakadni, Bakuban szinte senki sem beszélt. Az ENSZ tovább fog erőlködni, zöld szervezetei, NGO-aktivistái tízezerszámra fognak különböző környezetvédelmi konferenciákra repkedni, de ezeket már egyre kevésbé veszi komolyan a világ.

Helyzetváltoztatás

Ha úgy érzed, hogy nem egy ideális helyzet az, amiben éppen vagy, akkor foglalkozz ezzel az érzéssel. 

Először is vizsgáld meg, hogy tényleg te érzed-e így, vagy a környezet hatására alakult ki az érzés benned. Sokszor előfordul, hogy mások mondanak, tesznek vagy éppen elvárnak tőlünk valamit, és ebből alakítjuk ki magunkban azt az álláspontot, hogy ez jó nekünk vagy nem.

Próbáljunk meg eltávolodni a külső hatásoktól, és csak befelé figyelni, hogy megtaláljuk az igazi érzést. Ami belőlünk jön. Ami csak a miénk. Ha megvan, és tényleg belülről jött, akkor nem marad más, mint hinni benne.

Pandóra szelencéje és a remény

Ezer napon is túl van már az orosz-ukrán háború, de ami ott történik, egyre érthetetlenebb. Az oroszok nagy erővel lövik szét a tél beállta előtt Ukrajna energiaellátását, városait. Nyoma sincs annak, hogy békére törekednének. Putyin sok jóval nem kecsegtette az őt felhívó Olaf Scholz német kancellárt sem. Az ukrán vezetés most először beszél „diplomáciai megoldásról”. Meglepő, hisz Zelenszkij egy tárgyalásos megegyezést mindig kizárt, illetve ahhoz kötötte, hogy ukrán erőfölény alakuljon ki. Hogy erőből tárgyalhasson Putyinnal. Ez az erőfölény azonban az orosz oldalról következett be. 

Utazások

Néha jól esik pár napra elutazni valahova. Akkor is, amikor már véget ért a turistaszezon. Minden utazás egyfajta kilépés a komfortzónánkból. Minden utazás egy varázslat.

Akárhová is megyünk, elég nehezen tudnánk ott úgy megélni egy napot, mint itthon.

Nem lesz olyan az ágy, nem ugyanúgy alszunk. Nem akkor fekszünk le, és nem akkor ébredünk.

Más lesz a reggeli kávé, és valószínűleg nem ugyanazt esszük, nem ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, és úgy általában minden más lesz.

Zsigeri reakciók

Néha önkéntelenül is kiszalad belőlünk egy meggondolatlan szó, egy gondolat, amit utána szívesen visszavonnánk. Ezek a zsigeri reakciók, ezek belőlünk jönnek, valahonnan a mélyből.

Ha eléggé tudatosak vagyunk, akkor észrevehetjük magunkat, és néha sikerülhet nem kimutatni, nem kimondani a hirtelen előtörő reakciónkat. Ha nem sikerül, akkor sincs baj, mert egyrészt ez nem túl egyszerű, másrészt pedig, ha kielemezzük, akár tanulhatunk is belőle.

Az USÁ-tól Németországig

Az USA-választáson fölényesen győzött Donald Trump. Annyira, hogy mind a hét billegő államban ő lett a győztes, ami eddig kevés elnöknek sikerült. Magyarország józanabbik fele örül az amerikai változásnak. Nyugaton még értetlenül nézik egymást az ultrabalos újságírók és a hasonló gondolkodású politikusok. Keresik a magyarázatot, minden ostobaságot összehordanak, hogy valahogy megértessék a balga néppel, hogy milyen szörnyű dolog történt a tengerentúlon. 

Lépj közelebb!

Nem tudom, más hogyan van vele, de én időnként szoktam úgy járni, hogy szétnézek, és azt látom, hogy sehol se vagyok.

Ilyenkor megpróbálom megkeresni magam, vagyis igyekszem valahogy közelebb kerülni ahhoz, aki igazán én lennék. Vagyis közelebb kerülni önmagamhoz.

Aki már próbálta ezt a műveletet, tudhatja, hogy ez egyáltalán nem olyan könnyű feladat. Viszont van egy-két módszer, amelyeket alkalmazva talán könnyebben rátalálhatunk önmagunkra – vagy legalább közelebb kerülhetünk ahhoz, aki tényleg mi vagyunk.

Lassan 2025-re fordulva

Jelen jegyzetemnek az amerikai elnökválasztásról, az új elnök vagy elnökasszony várható politikájáról kellene szólnia, de a kedves olvasókkal ellentétben, akik már mindent tudnak, nekem e cikk írásakor még ismeretlen, hogy ki költözhet be 2025. január 20-án a Fehér Házba. E fontos világesemény értékelése helyett kénytelen vagyok beérni például Kálmán Olga képviselő parlamenti azonnali kérdésével, amit a miniszterelnöknek tett fel.