Tantuszok

Éljük az életünket, egyensúlyozva a világban, mint egy kötéltáncos. Tudatosan vagy tudattalanul is, az egyensúlyra törekszünk.

A környezet persze mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgunkat és kibillentsen bennünket akár jobbra, akár balra.

Minél gyorsabban haladunk, annál jobban rázkódik alattunk a kötél. Keményen megdolgozunk az egyensúlyunk megtartásáért. Néha már magunk sem hisszük, hogy sikerül megtartani az egyensúlyt. 

De aztán valahol leesik egy tantusz. Koppanása messze elhallatszik a csendben. Felébreszt a megszokásból, kizökkent bennünket a megszokott körülményekből. Hirtelen kicsit más szögből látjuk a világot, és benne önmagunkat is.

És amikor ismét megtaláljuk azt, aki mi vagyunk, rájöhetünk, hogy mi az, amin változtatni kellene, hogy megmaradjon az egyensúly.

Megláthatjuk, hogy mi van bennünk, ami akadályoz abban, hogy boldogabbak lehessünk. 
Megtalálhatjuk azokat a félelmeinket, amik alaptalanok.
Megtalálhatjuk azokat a szokásainkat, amik feleslegesek.
Megtalálhatjuk azokat a felesleges súlyokat, amiket mások helyett cipelünk.
Megtalálhatjuk a fényt a sötétben.
Megtalálhatjuk a valódi önmagunkat.

Figyeljünk a leeső tantuszokra.
Figyeljünk a koppanásra.
Figyeljünk befelé.

Most ennek van ideje.