Adventi gondolatok
Advent van. A kereszténység ünnepi időszaka, Krisztus érkezésére várva. Hagyomány, hogy ünnepi díszbe öltöztetik a városokat, a családok pedig vasárnap meggyújtják a koszorún az első gyertyát.
Nálunk is széppé vált ez a négy hét a rendszerváltás óta. Amióta a karácsony újra karácsony, és nem fenyőünnep. Mi nem is igen érzékeljük, hogy az utóbbi évtizedben Nyugaton mekkorát változott az advent időszaka. Ha nem is a külsőségeiben, mert működnek a forraltbor illatú karácsonyi vásárok, vagy ahogy Dél-Németországban hívják, a Christkindlmarktok. Ahová – és itt a különbség a magyartól – úgy menjenek a látogatók, hívja fel a figyelmet a német belügyminiszter, hogy legyenek óvatosak, körültekintőek, hisz bármikor történhet valami. A német településeken nagyon más az élet. Félnek az emberek, mert saját hazájukban keresztények mernek lenni. Az adventi forgalomban ugyanis ott van a gyűlölet ellenük, a migránsok, a radikális muszlimok személyében.
A mostani adventre jelent meg egy német könyv Szabadság címmel. Az írója Angela Merkel, volt német kancellár. Ő az, aki – a könyve szerint semmit megbánva –, rászabadította az országa népére a félelmet, a késes merényleteket, az erőszakot, a robbantásokat. Merkel egy evangélikus lelkész lánya, a Kereszténydemokrata Unió, a CDU volt elnöke. Ő jelentette ki 2015-ben, hogy „meg fogjuk a menekültkérdést oldani”.
Nem oldották meg.
Németországban különösen, de szerte Nyugaton sem. Arrafelé máig van egy naiv elképzelés arról, hogy ezek az idegen kultúrájú és vallású népek be tudnak illeszkedni az európai élet normái közé. A többség soha. Mert nem akarnak integrálódni. Mert magukat erkölcsileg és vallásilag is felsőbbrendűnek tartják a keresztényeknél.
De a nagyhatalmú Német Központi Keresztény Bizottság is azt hirdeti, hogy minden rendben, a testvéri szeretet majd mindent elrendez a migránsokkal. Most legutóbb Berlinben két kérdést tárgyaltak. Az egyik, hogy meg kell változtatni a német alkotmányt, és a nő és férfi mellett védeni kell a „többi nemet” is. A másik, hogy a migránsok családösszevonását ki kell bővíteni. Hogy ne csak a feleségeiket és a gyerekeiket hozathassák maguk után Németországba, hanem a testvéreiket, szüleiket és közeli rokonaikat is. Hirdeti és követeli ezt az egyház, és annak egyházi-világi szervezete, ahol például a magyarfóbiás néppárti EU-s frakcióvezető, Manfred Weber is a vezérkar tagja. (Csak zárójelben: ebből a néppártból – ehhez hasonlókért – lépett ki a Fidesz-KDNP, és lépett most be a Tisza Párt hét képviselője, mindenben egyetértve migránsügyben is Weberékkel.)
Ha valaki végigsétál advent idején egy német város utcáin, szembe találja magát a csadoros nőkkel, a telefonjukat babráló arab és afrikai férfiakkal és a müezzin énekét is hallhatja. Közben önkéntelenül figyel, nézi, ki jön mellette, mögötte, ahogy arra belügyminisztere figyelmeztette.
Bizony, nagyon kell értékelni azt, ahogy a Fidesz-kormány megmentette ettől a tragikus helyzettől a magyar embereket.