Zsigeri reakciók

Néha önkéntelenül is kiszalad belőlünk egy meggondolatlan szó, egy gondolat, amit utána szívesen visszavonnánk. Ezek a zsigeri reakciók, ezek belőlünk jönnek, valahonnan a mélyből.

Ha eléggé tudatosak vagyunk, akkor észrevehetjük magunkat, és néha sikerülhet nem kimutatni, nem kimondani a hirtelen előtörő reakciónkat. Ha nem sikerül, akkor sincs baj, mert egyrészt ez nem túl egyszerű, másrészt pedig, ha kielemezzük, akár tanulhatunk is belőle.

A zsigerből jövő szavak és tettek megmutatják, milyenek is vagyunk legbelül. Az ösztönös reakcióink jellemeznek bennünket leginkább. Mert amikor ösztönösen cselekszünk, vagy mondunk bármit, abban csak mi vagyunk benne, és nincs ott az a cenzúra, amit annak érdekében végzünk, hogy olyannak lássanak bennünket, amilyennek mutatni szeretnénk magunkat. Sokszor persze ez a kettő megegyezik és vállalható, de nem minden esetben van így. 

Ha egy hirtelen jött reakciónkból felismerünk magunkban valami olyant, ami nem tetszik, az nagyon jó. Mert ezekből a felismerésekből láthatjuk, hogy mi az, amiben változtatnunk kell, hogy olyanná válhassunk, amilyenek igazából lenni szeretnénk.

Mások zsigeri reakcióit pedig el kell fogadni. Másokéval nekünk nincs dolgunk. Kivéve akkor, ha elfogadhatatlannak tartjuk, és mi is hevesen reagálunk rá. De mások felé ilyenkor is inkább köszönetet kellene mondanunk, hogy kihozták belőlünk mindazt, amit meg kellett magunkban találni.

Tegyünk azért, hogy olyanok legyünk, amilyenek lenni szeretnénk.

Tegyünk magunkért.