Ünnep utáni nagy és kis politikai játszmák

Az EU Bizottság aktivitása nem lankad. Mintha valami láthatatlan parancsot hajtanának végre. Róna Péter közgazdász egészen odáig merészkedik egyik hetilapnak nyilatkozva, hogy Merkel kancellár vezetésével több vezető nyugati politikus kifejezetten meg akarta buktatni az új magyar kormányt. Élén természetesen Orbán Viktorral. Ettől - így Róna Péter -, kifejezetten a békemenet több százezres szimpátia tüntetése rettentette vissza őket. Nehezen hiszem el ezt a teóriát. Hogy Angela Merkel egy pillanatig is gondolt arra a képtelenségre, hogy egy kétharmados többséggel rendelkező magyar kormány személyzeti ügyeibe beleszóljon - hát ez nagyon furcsa lenne.

Azt elhiszem, hogy nagyon nem tetszett neki - és vezető politikustársainak -, az Orbán-kormány intézkedéssorozata. Ezek keményen érintettek német-osztrák-francia cégeket, kereskedő láncokat, biztosító társaságokat, bankokat. Ez az oka az ellenünk beindított „demokrácia-háborúnak”. Ezzel próbálják a magyar kormányt visszatartani a további különadóktól. Nem kétséges, hogy ezek kifejezetten durva és antidemokratikus lépések a részükről, legalábbis magyar szemmel.

Minden gomba ehető! (Egyszer)

Történetünk egy verőfényes vasárnapon indult. Már talán a tizedik turista csomagját vizsgálta a gombaszakértő, mikor egy hölgy került sorra.

- Kint voltunk az erdőben és gombát gyűjtöttünk - mondja. - Hazavittük, és már készültem a vasárnapi ebéd elkészítésére, mikor eszembe jutott, hátha mérges gombát is szedtünk... Férjem büszkén mondta: hidd el, ez mind ehető gomba.

- Hiszen erdő mellett nőttem fel, én csak igazán értek hozzá!

- De, bizony - mondtam - ezt én nem főzöm meg, amíg szakértőnek nem mutatom meg.

- Hát nem hiszel nekem?

- Nem!

- Akkor menjél, de én nem megyek veled - szólt duzzogva a hiúságában megsértett férj.

Kollégám kiborította a kosár tartalmát és egyenként kézbe véve vizsgálta a kalaposokat. Talán a negyediknél tartott, mikor megszólalt:

- Hölgyem ez a galóca bőven elég egy család megmérgezéséhez.

Szürke zóna a Fekete levesben

Március 10-én tartott a lopott logójú szervezet, a szolidaritás egy kis nagygyűlést. Melyen Kónya Péter, ki Lvovban (Szovjetunió) kapott valami rejtélyes kiképzést, arról beszélt, hogy a szerzett jogokból nem engednek. Ez nagyon is korszerű elképzelés, hiszen a Viagra korában az éltesebb urak is könnyedén élhetnek az első éjszaka jogával, mert ha húsz év háború nélküli katonásdi után jár a nyugdíj, akkor bizony a volt földesurak leszármazottai is indulhatnak a patikákba, ha nehezükre esne élni az elődeik által szerzett jogaikkal.

Ott volt még színesíteni a műsort Éhségmenet Imre, aki írói, bocs, exolvasztári munkássága részeként mocskos kis tetűnek nevezte a miniszterelnököt. Természetesen ezt már nem úszhatta meg szárazon, jött is érte a fekete autó, és hazafuvarozta. Hiába, az ilyen kemény diktatúrában már csak így megy ez. Merthogy diktatúra van, azt tőle tudtuk meg, midőn igen elfogulatlan Olga néni rákérdezett a hajban rejtőzködő élősködő ihlette hasonlatára, akkor ekként kérdezett vissza: miért, hívjam talán diktátornak? Ez a módi errefelé, a lábbal tiport sajtószabadság hazájában.

Petőfi és a Sellő

Az építész teret alkot, a szobrász szobrot. A szobor és a tér együtt pedig környezetet teremt, akár egy épületen belül, akár azon kívül, köztereinken. A kettő nem létezhet egymás nélkül, egy célt szolgál: a méltó és harmonikus emberi környezetet, melyhez mindenkinek joga van; kicsinek és nagynak; ráérőnek és rohanónak.

Ebből a környezetteremtő munkából vette ki részét Ispánki József is: az a regényes életű művész, aki éppen 106 éve született – és idén lesz 20 éve, hogy égi műtermébe költözött. Élete Kaposvárról indult, ifjúsága a Donnerhez kötötte.

Régi adósságunkat törlesztettük pénteken, amikor szülőházának falán emléktáblát avattunk. Azonban nem elég táblát avatni, meg kellf ogadjuk, hogy vigyázni fogunk ránk hagyott örökségére, és megőrizzük azt a jövő számára!

Tavasz, napsütés, tél utáni mozgolódás

Volt alkalmam meghallgatni az ellenzék vezetőivel folytatott rádióbeszélgetéseket. Mesterházyhoz vagy az LMP-s vezetőkhöz képest Vona Gábor, a Jobbik vezetője kiugró képességű politikus. Más kérdés, hogy ki ért egyet azzal, amit Vona mond. De legalább mond valamit. Mesterházy meg az LMP csak Orbán Viktorral és a Fidesszel van elfoglalva. Mániákusan.

Ha az MSZP és az LMP ezen a szinten marad, 2014-ben még tovább fog sorvadni ez az amúgy is egyre feleslegesebb két párt. Ezen az sem fog segíteni, hogy az Európai Unió liberális vezetői minden támogatást megadnak az MSZP-nek is, az LMP-nek is. Jöhet ide Daniel Cohn-Bendit és csapata velük együtt márciust ünnepelni. Ettől csak fogyni fog a szavazóbázisuk. Nagyon kevés magyar ember van már, aki kíváncsi ezekre az EU-s hőzöngőkre.

Remélem, hogy Kaposváron nem fogják Vörös Dani hívei megzavarni a nemzeti ünnepet. Az országnak most nem rájuk van szüksége, hanem a magyar teremtő észre, dolgos kezekre és az országért, és nem ellene dolgozó vezetőkre. Na és persze - ne feledjük -, jól működő vállalkozásokra. Tavasz van, itt az ideje nekilátni a téli jó gondolatok megvalósításának.

Söprik az utcát

Németországban jártam a helyi erdészeti cég vendégeként, több kollégával. Meghívtak a környéken lévő vadászházba, hogy ott vendégül lássanak bennünket. Gyalog tettük meg az utat, és közben figyeltük az erdő szépségét, hallgattuk a csendet. Már több kilométert magunk mögött hagytunk és még sehol egy lerakott építési törmelék, konzervdobozok, a kirándulók által ott "felejtett" nylon zacskók.

Az erdőben toalett, mint a hazánkban is ismert űrgödrös. Ragyogott a tisztaságtól, sehol egy felirat, papír a helyén. A pihenőpadok nem voltak megrongálva, összetörve. Talán ők tudják, hogyan védjék a természetet, értékeiket városaikban, falvaikban, erdeikben.

Tanulni sohasem késő! Bízom benne, elérünk egyszer mi is ilyen szintre. És akkor elmondhatjuk: nem söprik az utcát.

Trianon 3.0

Talán mert alapvetően független személyiség vagyok, így az uniós csatlakozásra tevőleges nemet mondtam, nem passzív otthon maradósat, hanem elmenőset és nemmel ikszelőset. Amikor megvitattuk ismerőseimmel a miértet, érveim arról szóltak, hogy a török, az osztrák és az orosz elnyomás után nem kellene talán ilyen hirtelen, az utolsó sokkot még ki sem heverve ismét csatlakozni egy birodalomhoz. Arról beszéltem, hogy a germán, a latin és a szláv túlsúlyos Európában ismét csak a mostoha fiú lehetünk, miként a néhai Öcsödön, mi itt sem lehetünk soha Attilák, csak Pisták. Az utóbbi hónapok eseményei sajnos engem igazoltak.

Már jó ideje nem nézek politikai műsorokat, ám teljesen véletlenül tanúja voltam Magyarország lepistázásának. Teljesen véletlenül kerültem az örvénybe, de beszippantott, és maradtam. Maradtam, és hallottam egy csomó, valljuk meg így magunk közt, marhaságot, és néhány tényeken alapuló, de a valóságtól messze lévő állítást. Engem legjobban a sajtószabadság féltése nevettet meg, mintha olyan, hogy független sajtó létezne.

Kórház a város (sz)élén

Szeretem a kórházas sorozatokat. Sőt, játszom is egyben, persze csak statisztaként. Szívemen viselve a fenyegető demográfiai tendenciát négyszer szerepeltem már szülészetes epizódban, egyszer újszülöttként, háromszor anyaként. A három gyerek mellett aktív szereplője vagyok a mandulaműtétes és a csonttöréses történeteknek, és még hosszan sorolhatnám.

Így vagyunk ezzel mindannyian. Ha máshogy nem, hát regisztrált statisztaként bukkanunk fel a laborokban vagy egyszerűen csak látogatóként érkezünk a lábadozóhoz, vagy összeszorult szívvel lépünk ki a haldoklótól. A mi velünk született sorozatunk – a Copus Klinika – idestova 170 éve része Kaposvár életének. 1846-ban még a Város szélén indult a történet, de mára ugyan csak körbe nőtte az egykori hercegi adományként átadott telket a település, és az intézmény is túlfeszítette fizikai határait.

A magyar gazdaság kulcskérdése: a vállalkozások fejlesztése

Amikor 2010-ben megalakult az új kormány, sokakkal együtt leírtam én is: ha gazdasági téren nem tud a Fidesz-KDNP egy valódi vállalkozásbarát környezetet teremteni, súlyos problémák lesznek az országban. A vállalkozásbarát környezet nemcsak ahhoz kell, hogy letelepedjen egy-egy nagy cég. Ez nagyon fontos, és mégis kevés. Az értelmes, lehetőleg termelő tevékenységet végző, magyar kézben lévő kis- és középvállalkozások konkrét támogatása nélkül nem fog előrelépni a gazdaság. És ezzel a munkahelyteremtési tervek is meg fognak bukni.

A kormány helyében jól megnézném, hogy kikre bízta személy szerint a kis- és középvállalkozók ügyeinek, a részükre kiírt pályázatoknak a vitelét. Itt a második félidő, ideje lenne a gyengén teljesítőket lecserélni. Még van idő, és van a cserékhez kétharmados erő is.

A csend világa

Figyelem a színházi közvetítést, a tv-riport hallássérülteknek szól. Örömmel tölt el, ha tudunk segíteni embertársainkon. Nézem a jeltolmácsot. Fantasztikus munka, le a kalappal! Mint derült égből a villámcsapás! Hisz a kéz, a jel világa ez.

A csend világa

A mozdulat világa ez
melyben ajkad nem hagyja el szó.
A csend világa ez
hol kezed mutatja a jót és rosszat.