Trianon 3.0
Gondoljuk csak meg, hányszor kattintunk itt az interneten olyan címekre, melyek mögött egészen mást sejtünk, mint amit végül is kapunk.
Nos, jelen dolgozatom első elemére megkapom a jó minősítést, a lényegről szól, figyelemfelkeltő és kellően rövid is. Kipipálva, pont beírva. A többire már nem biztos, hogy ilyen egyértelmű pontokat kapok. Lássuk hát!
Talán mert alapvetően független személyiség vagyok, így az uniós csatlakozásra tevőleges nemet mondtam, nem passzív otthon maradósat, hanem elmenőset és nemmel ikszelőset. Amikor megvitattuk ismerőseimmel a miértet, érveim arról szóltak, hogy a török, az osztrák és az orosz elnyomás után nem kellene talán ilyen hirtelen, az utolsó sokkot még ki sem heverve ismét csatlakozni egy birodalomhoz. Arról beszéltem, hogy a germán, a latin és a szláv túlsúlyos Európában ismét csak a mostoha fiú lehetünk, miként a néhai Öcsödön, mi itt sem lehetünk soha Attilák, csak Pisták. Az utóbbi hónapok eseményei sajnos engem igazoltak.
Már jó ideje nem nézek politikai műsorokat, ám teljesen véletlenül tanúja voltam Magyarország lepistázásának. Teljesen véletlenül kerültem az örvénybe, de beszippantott, és maradtam. Maradtam, és hallottam egy csomó, valljuk meg így magunk közt, marhaságot, és néhány tényeken alapuló, de a valóságtól messze lévő állítást. Engem legjobban a sajtószabadság féltése nevettet meg, mintha olyan, hogy független sajtó létezne. Elárulom, a világban nem létezik, vagy csak nagyon elszigetelten ilyesmi. A magán újságok erősen függnek a tulajdonosok világnézetétől és gazdasági érdekeitől, erősen függnek a hirdetők érdekeitől.
Aztán gondoljunk csak arra, hogy a sajtószabadság legnagyobb hívei milyen hajtóvadászatot indítottak a WikiLeaks ellen, csak mert nem jól értelmezték ott a sajtószabadságot, és nyilvánosságra hoztak ezt, azt. Nagyon érdekes még az is, miért fontos az Unió egyes köreinek jegybank elnökünk fizetése? Miért gondolják úgy, hogy az MNB elnöke csak és kizárólag 8 millióért független, kevesebbért már nem? Vajon mitől független akkor fele pénzért az amerikai, vagy a német jegybank elnök? Aztán a függetlenség jele volt-e, hogy Simor úr, nehezen összekuporgatott milliárdját véletlenül sem magyar cégekbe, hanem ciprusi offshore cégbe fektette?
Ám térjünk vissza az unióhoz. Azon túl, hogy adott némi pénzt, melynek egy részét bizonyos körök azonnal lenyúlták, mit kaptunk még? Na, jó, kaptunk még szabályokat is, melyeket sehol nem tartanak be, vagy nem úgy, ahogy tőlünk követelik. Kaptunk kvótákat, melyek bizonyos ágazatokat részben vagy egészen kivégeztek.
Attila nem kell a fejlett nyugatnak, mert ő hódító volt, nekik a behódoló kell, de abból sem István, az állam alapító, nekik elég az öcsödi Pista, aki okkal, ok nélkül büntethető. S nekünk kell-e még a Vén Európa, ki már rég nem egy gyönyörű nő, csak egy agyonplasztikázott öreg díva, s mint ilyen, a tükörre haragszik és azokra, akik a púder mögött látják a ráncokat.